Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2012. június 14-én (267. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5473

[…] utazásra kifizetett összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket. A járművek, és így a személygépkocsik költségelszámolásának szabályait részletesen az Szja-tv. 3. számú mellékletének IV. pontja tartalmazza. Az itt található rendelkezések szerint, ha a magánszemély nem önálló vagy önálló tevékenységével összefüggésben járműhasználatra tekintettel költségtérítést kap, és azzal szemben útnyilvántartás alapján tételesen kíván költséget elszámolni, akkor annak feltétele a saját tulajdonú jármű használata. Ebben az esetben költségként elszámolható az üzemi, hivatali használatra eső – üzemanyag-felhasználás, – számlával (bizonylattal) igazolt fenntartási, javítási és felújítási költség. A "saját tulajdonú jármű" fogalom alatt a magánszemély vagy a házastársa tulajdonában lévő, illetve zárt végű lízingbe vett járművet kell érteni, más – például hozzátartozó – tulajdonában lévőt nem. A tulajdonjogot a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás befizetési szelvényével kell igazolni, ami azt jelenti, hogy aki saját tulajdonú gépjármű használata miatt költséget számol el, annak ezeket az igazolószelvényeket adóbizonylatként kell megőriznie. Csak a saját tulajdonú személygépkocsi esetében lehetséges, hogy az üzemanyagköltség-számlák alapján történő tételes elszámolás helyett a magánszemély az ún. általános személygépkocsi-normaköltség alkalmazását válassza. Ez azt jelenti, hogy a magánszemély igazolás nélkül kilométerenként 9 forintot számolhat el. Ebben az esetben azonban az üzemanyagköltségen kívül minden más költséget (javítás, biztosítás, mosatás, értékcsökkenési átalány stb.) elszámoltnak kell tekinteni, azaz a személygépkocsi-normaköltség alkalmazása mellett nincs lehetőség sem a gépkocsi használatával kapcsolatosan további számlával igazolt költség, sem az átalány szerinti értékcsökkenés elszámolására. Az általános személygépkocsi-normaköltséget és a tételes elszámolást egy adott személygépkocsi esetén adott évben nem lehet kombinálni, a költségelszámolásnál csak az egyik vagy a másik módszer alkalmazható. Nem kizárt azonban a nem saját tulajdonú jármű, és így a személygépkocsi üzemi célú használata sem, de az előzőekben leírtak szerint nem alkalmazható az ún. általános személygépkocsi-normaköltség (kilométerenként 9 forint) szerinti elszámolás választása. Ebben az esetben az üzemanyag-fogyasztás és a számla szerinti egyéb költség csak tételesen, számlák alapján számolható el, ha ezek a bérleti (használatbavételi) szerződés alapján a magánszemélyt terhelik. A kifizető által a magánszemély tulajdonában levő személygépkocsi hivatalos használatára tekintettel kifizetett, és személyi jellegű egyéb ráfordításként elszámolt költségtérítés sem a kifizetőnél, sem a magánszemélynél nem keletkeztet cégautóadó-fizetési kötelezettséget, ha a magánszemély nem számol el tételesen személygépjármű-használattal kapcsolatos költséget, azaz az ún. általános személygépkocsi-normaköltség (kilométerenként 9 forint) szerinti elszámolást választja. Ha a kapott költségtérítéssel szemben a magánszemély utóbb (az adóbevallásban) mégis tételes költségelszámolással állapítja meg a kapott költségtérítés jövedelemtartalmát, akkor emiatt utólagosan és visszamenőlegesen keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettsége minden olyan hónapra, amelyet a költségelszámolás érint, de ezt már csak késedelmi pótlékkal növelten tudja teljesíteni. Cégautóadó-fizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha a hatósági nyilvántartásban szereplő (magyar rendszámú) személygépkocsi a magánszemély tulajdonában áll, vagy azt magánszemély vette pénzügyi lízingbe, és a személygépkocsi után a tulajdonos, illetve a lízingbe vevő tételes költségelszámolást alkalmazva költséget számolt el. (A cégautóadót mindig a tulajdonosnak kell fizetnie és nem a használónak.) Az adókötelezettség annak a hónapnak az első napján keletkezik, amelyet […]