Nem realizált árfolyamveszteségre céltartalékképzés
Kérdés
Gondot okoz számunkra az Szt. 41. § (4) bekezdése szerinti céltartalék számítása. Első Mit jelent a folyósítás? Ha egy hitelszerződés lejárt (végtörlesztés nélkül), és lejárat után a felek új szerződést kötnek a fennálló tartozásra, de pénzügyi mozgás nincs, akkor az új szerződés időpontja tekinthető-e folyósításnak? Forgóeszköz-finanszírozáshoz kapcsolódó hitelek esetén gyakran több időpontban történik a felvétel, sőt lehet, hogy közben már volt törlesztés is, és utána újra felvétel. Ilyen esetben a folyósítás napját hogyan lehet, kell értelmezni? Forgóeszközhitelek esetén általában egy keretösszeg rendelkezésre tartási időszak szerepel a megállapodásban, ami sokszor semmilyen kapcsolatban nem áll a tényleges törlesztéssel. Ilyen esetben a hitel futamidejét a keretösszeg rendelkezésre tartásának szerződés szerinti utolsó napjával kell meghatározni? A folyósítás napja itt is érdekes, mert sok esetben újrakötik lejáratkor ezeket a keretszerződéseket, ilyen esetben az új szerződés napja tekinthető a folyósítás napjának? Bevallom, egyenlegében folyamatosan változó (pl. rulírozó) devizahitelek esetén szinte lehetetlen matematikai képletekkel leírni a 41. § (4) bekezdésében megfogalmazottakat. Mi lehet a megoldás? Önök szerint hogyan kell a szükséges céltartalék összegét meghatározni ezekben az esetekben?
Megjelent a Számviteli Levelekben 2021. augusztus 5-én (449. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8605
[…] hiteltartozásként kimutatni, ha azt a társaság bankszámláján (devizaszámláján) jóváírták (azaz a devizát a társaság rendelkezésére bocsátották), illetve a hitel összegével – például – a társaságnál a szállítóval szembeni tartozást (kötelezettséget) kiegyenlítették.A további kérdésekre a válasz:Ha a devizahitel futamideje lejárt, és a társaság azt nem fizette vissza (nem törlesztette teljes összegében), akkor a szerződésmódosítással nem új devizahitele lesz a társaságnak, hanem a fennálló (vissza nem fizetett) devizahitel futamideje hosszabbodik meg, nincs újabb folyósítás (nem bocsátanak újabb devizát a társaság rendelkezésére), és így változatlan marad az eredeti folyósítás időpontja.Ha a devizahitelt több részletben folyósítják, és azok futamideje azonos, akkor ezeket a folyósításokat a számviteli nyilvántartásokban elkülönítetten (külön-külön számlán) kell nyilvántartani, figyelemmel kísérni, a mérlegfordulónapi értékelésből adódó különbözeteket is folyósításonként külön-külön kimutatni, ebből következően a képzendő céltartalékot is külön-külön kell meghatározni, függetlenül attól, hogy beruházáshoz, illetve forgóeszközhöz kapcsolódik a folyósított deviza.A rendelkezésre tartás nem folyósítás. Ezért értelmezhetetlen a deviza rendelkezésre tartása esetében folyósításról beszélni. A keretszerződések megkötésének időpontját – mivel a pénz (a deviza) nem mozog – nem lehet folyósítási időpontnak tekinteni.A rendelkezésre tartáshoz kapcsolódik a rendelkezésre tartási jutalék, amely jutalék a felmerülés időszakában terheli az eredményt, illetve része lehet az eszköz bekerülési értékének. A pénzügyileg nem rendezett rendelkezésre tartási jutalék a hitelintézettel szembeni kötelezettség, amelynél nem beszélhetünk folyósításról, mert majd a tartozást kell kiegyenlíteni (ha a jutalékot devizában határozták meg, akkor devizával, a devizakötelezettséget viszont a mérlegfordulónapi értékelés keretében értékelni kell, de az árfolyamveszteség csak akkor határolható el, ha a deviza rendelkezésre tartása beruházáshoz kapcsolódik, és így a rendelkezésre tartási jutalék a beruházás érdekében felmerült ráfordításként került elszámolásra).Kissé más a helyzet a rulírozó devizahitelek esetében, mivel ez esetben nem kerülhető meg a folyósításonkénti (akár naponkénti) nyilvántartás, természetesen a törlesztések feltüntetésével. Így lehetnek olyan rulírozódevizahitel-folyósítások, amelyek az üzleti […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*