175 talált cikk a bizonylatolás kifejezésre

Kérdés: Több kettős könyvvitelt vezető vállalkozásból álló konzorcium elsősorban kutató, felmérő, szolgáltatási feladat ellátására minimális tárgyieszköz-beszerzést igénylő pályázatot nyert. A támogatói okirat szerint a kedvezményezett a konzorcium vezetője. Ő kapta meg előfinanszírozás keretében a pályázati előleget, amelyet a megvalósításhoz igazodva utalt tovább a konzorciumi tagoknak. A kiírás szerint a támogatás folyósítása a záró beszámoló elfogadását megelőzően támogatási előleg. A záró beszámoló benyújtására a kedvezményezett, azaz a konzorcium vezetője kötelezett. A pályázat bizonylatolását, az elkülönített nyilvántartásokat a konzorciumi tagok külön-külön a saját számviteli bizonylataikra vonatkozó szabályok szerint kötelesek vezetni, megőrizni. A záró szakmai és pénzügyi beszámoló elfogadását követően a pályázati bevétel is a konzorciumi tagok egyéb bevétele lesz mindenkinek a saját vállalkozásában. A pályázatzáró beszámoló elfogadása előtt kinek a könyveiben kell szerepeltetni a pályázati előleget? A kedvezményezett – azaz a konzorcium vezetőjének – beszámolójában, vagy minden konzorciumi tag saját számviteli beszámolójában?

Kérdés: A kft. magánszemély megrendelője készpénzzel egyenlíti ki a kft. által kibocsátott átutalásos számlát. A felek átvételi elismervénnyel bizonylatolják a kifizetést. Bevételi pénztárbizonylat nem készül (a kft. mikrogazdálkodói beszámolót készít, pénzkezelési szabályzata nincs, és a készpénzes számlák, egyéb bizonylatok esetén nem alkalmaz bevételi és kiadási pénztárbizonylatolást). Jogszabálysértő-e a kft. eljárása?

Kérdés: Közúti járművezetők képzésével foglalkozó belföldi gazdasági társaság (Autósiskola Kft.) a közúti járművezetők és közúti közlekedési szakemberek képzésével, továbbképzésével, utánképzésével és vizsgáztatásával összefüggő díjakról szóló 84/2009. (XII. 30.) KHEM rendeletben foglaltak alapján, az elméleti és gyakorlati vizsgák lebonyolításához a rendelet mellékletében foglalt vizsgadíjat szed a közúti gépjárművezetői képzésre és vizsgára jelentkező természetes személyektől. A vizsgadíjat a Vizsgaközpont Nonprofit Kft. bankszámlájára banki átutalással vagy készpénzben kell megfizetni. Tehát az Autósiskola Kft. a vizsgadíjat a Vizsgaközpont – lényegében a Magyar Állam – nevében és javára szedi be a vizsgára jelentkező természetes személy tanulóktól. Az Autósiskola Kft. által a képzésre jelentkezőktől beszedett elméleti és gyakorlati vizsgadíjak bemutatott számviteli elszámolása megfelel-e a számviteli törvény rendelkezéseinek? A KHEM rendelet 4. § b) pontja és az illetéktörvény 31. § (1) bekezdése első mondatának együttes értelmezése alapján a vizsgadíj megfizetésére a képzésre jelentkező természetes személy kötelezett. Ehhez kapcsolódó kérdés, hogy a Képzőközpontnak a képzésre jelentkező magánszemély részére vagy az Autósiskola Kft. részére kell a vizsgadíjról számviteli bizonylatot kiállítani? A Vizsgaközpontnak a vizsgadíjról milyen jellegű számviteli bizonylatot kell kiállítani? Azért kérdés, mert a vizsgadíj egy közigazgatási hatósági díj, amely nem minősül termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékének. Véleményünk szerint ebben az összefüggésben a közigazgatási hatósági díj kísérő bizonylata nem az Áfa-tv. alapján kiállított számla.

Kérdés: Kérdésem az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások teljesítési helyére és számlázására vonatkozik, különös tekintettel arra, amikor az Áfa-tv. 45/A. §-a nem alkalmazható. Szeretnék információt kapni az alábbiakról a későbbiekben részletezett hat esetre vonatkozóan:
–Mi a teljesítés helye?
–A számlán fel kell-e tüntetni az áfát?
–A számlán a "fordított adózás" és "Áfa területi hatályon kívüli szolgáltatás" szövegrészeket kell-e szerepeltetni (vagy esetleg egyéb megjegyzést)?
–A közösségi adószámot fel kell-e tüntetni (eladó, vevő)?
–Van-e adatszolgáltatási kötelezettség a 65-ös áfabevalláson és az A60-as nyilatkozaton?
1. Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás esetén adóalany részére.
2. Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás esetén nem adóalany (magánszemély) részére.
3. Harmadik országbeli szolgáltatásnyújtás esetén adóalany részére.
4. Harmadik országbeli szolgáltatásnyújtás esetén nem adóalany (magánszemély) részére.
5. Egyesült Királyságban regisztrált adóalany részére.
6. Egyesült Királyságban regisztrált nem adóalany (magánszemély) részére.
Kérem, legyenek kedvesek a válaszokat egy áfás kft. és egy alanyi adómentes katás egyéni vállalkozás esetében is megadni! Amennyiben kizárólag az Egyesült Királyságban (vagy más harmadik országban) végez szolgáltatást a kft./egyéni vállalkozó, akkor kötelező-e kiváltania a közösségi adószámot?

Kérdés: Társaságunk autóipari és egyéb műanyagipari alkatrészek, termékek előállításával foglalkozik. A gyártás során speciális gyártóeszközöket (szerszámokat) használunk, amelyek az előállítandó termékek fajtájának megfelelően cserélődnek a gyártási folyamat során. Az előállítandó termékkör folyamatos bővülésének köszönhetően mára már 1400 db-os szerszámkészlettel rendelkezünk. A szerszámok használati ideje rendkívül változó, alapvetően a megrendelői igény határozza meg, hogy mennyi ideig vesznek részt a gyártási folyamatban. Ezen szerszámok rendkívül nagy értéket képviselnek, általában több tíz, de van olyan szerszám is, amelynek előállítása 30-40 milliós költséget jelent. Jelenleg is van olyan gyártás alatt lévő szerszám, amelynek csak a tervezési és konstrukciós költsége 24 millió Ft, a teljes bekerülési értéke pedig eléri a 43 millió forintot. A 2020. év során ezen a jogcímen már 415 millió forint került elszámolásra. A nagyságrend bemutatásával csak azt kívántam érzékeltetni, hogy ennek a témakörnek a helyes számviteli és adózási elszámolása kiemelkedően fontos a társaság számára.

Kérdés: Társaságunk víziközmű-szolgáltató. A 2011. évi CCIX. törvény 72. §-ának (2) bekezdése szerint a víziközmű-fejlesztési hozzájárulást a víziközmű-szolgáltató szedi be az ellátásért felelős javára, és jogosult azt jogszabály vagy hatóság által előírt vagy az üzemeltetési szerződésből fakadó felújítási, pótlási és beruházási kötelezettség teljesítéséhez szükséges mértékig felhasználni, összhangban a hivatal által jóváhagyott gördülő fejlesztési tervvel. Állásfoglalásunkat olyan esetre szeretnénk kérni, hogy helyes eljárásnak tekinthető az, ha
–az ellátásért felelős önkormányzat tulajdonában áll a víziközművagyon, társaságunk az önkormányzattal kötött bérleti-üzemeltetési szerződés keretében üzemelteti azt, és gondoskodik a víziközmű-szolgáltatás biztosításáról;
–a nem lakossági felhasználók a közműfejlesztési hozzájárulást társaságunk részére fizetik meg, amelyről társaságunk a befizetést követően kiállítja a számlát;
–társaságunk a befizetett hozzájárulást elkülönítetten halasztott bevételként tartja nyilván;
–a rendelkezésre álló közműfejlesztési hozzájárulást az ellátásért felelős önkormányzat tulajdonában lévő víziközmű-rendszeren végzett felújítási, bővítési munkákra használja fel.
Amennyiben a fenti eljárás helyes, további kérdésünk, hogy
–az önkormányzati tulajdonon elvégzett beruházási, illetve felújítási munkák (létrejött új eszközök, illetve felújítások) milyen módon és milyen bizonylati alátámasztással/megállapodással, illetve milyen számviteli elszámolással (könyvelési tételek megjelölésével) kerülhetnek az önkormányzat részére átadásra;
–a befizetett közműfejlesztési hozzájárulás felhasználása (a halasztott bevétel feloldása) milyen számviteli elszámolással lehetséges.
Kérjük, hogy állásfoglalásukban szíveskedjenek a jogszabályi hivatkozásokat is feltüntetni a számviteli elszámolásokhoz kapcsolódóan. Amennyiben a fenti vázolt eljárásunk – véleményük szerint – nem megfelelő, kérjük, hogy a szabályos eljárási menetet az azt alátámasztó bizonylatolással és kapcsolódó könyvelési tételek megjelölésével szíveskedjenek megadni.

Kérdés: A számviteli törvény alapján a teljesítési fok a tényleges teljesítésnek a szerződés elszámolási egységére meghatározott mértéke, amely a ténylegesen elvégzett munkáknak az elvégzendő összes munkához viszonyított – a számviteli politikában meghatározott módszer szerinti – arányát fejezi ki. A megjelent szakirodalmak a teljesítési fok meghatározásának lehetséges módszereként sorolják fel:
a) az elvégzett munka felmerült költségeinek a szerződéses munka becsült költségéhez viszonyított aránya;
b) az elvégzett munka felmérése;
c) a szerződéses munka egy fizikai részének teljesítése.
A fenti módszerek közül választottat milyen dokumentumokkal, naplókkal, egyéb iratokkal kell alátámasztani, hogy az árbevétel-elszámolás megfelelő mértékű legyen? Ha a társaság a 2019-es évben induló ügyletben nem alkalmazta még a projektelszámolás új szabályait a 2019. 12. 31-i beszámolójánál, akkor választhatja most 2020-ban, hogy a fordulónapon alkalmazza a számviteli törvény megváltozott előírásait (2019-2022 közötti projekt esetén)?
A teljesítési fok a tényleges teljesítésnek a szerződés elszámolási egységére meghatározott mértéke, amely a ténylegesen elvégzett munkáknak az elvégzendő összes munkához viszonyított arányát fejezi ki. A számviteli törvény 3. § (4) bekezdés 12. pontjának az előírása alapján a teljesítési fok meghatározásának módszerét a vállalkozónak a számviteli politikájában kell rögzítenie.

Kérdés: Kérem, szíveskedjenek az alábbi eljárást véleményezni, illetve amennyiben az az Önök álláspontja szerint nem felel meg a törvényi előírásoknak, úgy a helyes módot részletesen – kitérve a főkönyvi és az áfaelszámolásra, bizonylatolásra is – bemutatni! Cégünk az 50/1999. EüM rendelet 1. § (1) a) bekezdés szerinti munkavállalók részére a rendeletben meghatározottaknak megfelelően védőszemüveget biztosít, melyet az Szja-tv. 1. sz. mellékletének 8.8. pontjára tekintettel adómentes juttatásként számol el. Az elszámolás menete a következő: a munkavállaló a szemészeti vizsgálat eredményét és a neki javasolt, saját ízlése szerint kiválasztott szemüvegről kapott, a munkavállaló nevére szóló számla eredeti példányát a munkáltató részére bemutatja, a munkáltató azokról hiteles másolatot készít. A munkáltató ezen bizonylatmásolat alapján kifizeti a munkavállaló részére a számlán szereplő értéket, illetve részösszeget abban az esetben, ha a szemüveg értéke meghaladja a vállalkozásunk belső szabályzatában rögzített, az 50/1999. EüM rendeletben előírtakat szem előtt tartva megállapított maximális összeget. Az így juttatott pénzösszeget a számlamásolat, illetve a kifizetés tényét rögzítő pénztárbizonylat alapján az Szja-tv. 1. sz. mellékletének 8.8. bekezdése alapján adómentes juttatásként, a személyi jellegű egyéb kifizetések között számolja el vállalkozásunk.

Kérdés: Egy alapítvány alapcéljait érintő témájú könyveket vásárol, illetve a szerzői jogok megvételét követően saját maga jelentet meg, valamint saját munkavállalóin és főszerkesztőjén keresztül saját negyedéves folyóiratot ad ki, melyeket céljaival összhangban saját szervezésű vagy támogatott konferenciákon tudásteremtés érdekében ingyenesen oszt ki, illetve juttat el a társszervezetekhez, támogatottakhoz, együttműködő partnerekhez nem értékesíti azokat. Mikor jár el helyesen az alapítvány ezen könyvek, folyóiratok számviteli kezelése során?
1. A vásárolt könyveket beszerzési áron, a maga által kiadott (saját előállítású) könyveket pedig a közvetlen önköltségen (nyomtatási díj, fordítás, lektorálás stb.) készletre veszi, és a kiosztások alkalmával feljegyzések, átadás-átvételi jegyzőkönyvek, szállítólevelek alapján az 55. Egyéb, személyi jellegű ráfordítások közé elszámolja, így a költség abban az évben merül fel, amikor a cél teljesült, a könyvet a címzettek megkapták, nem pedig a könyvek előállításakor/beszerzésekor.
2. Az 1. esethez hasonlóan a könyveket beszerzési áron/előállítási értéken (közvetlen önköltség) készletre veszi, azonban tekintve, hogy nem értékesíti, így ezen könyvek piaci értéke számára nulla, így azonnal 100%-os értékvesztést számol el rá a tárgyévben, így a mérlegben mindig nulla értéken szerepelnének a könyvek, s csak nulla értékű készletanalitikát vezetne a mozgásokról, ekkor azonban a költség nem jelenne meg az 55. Egyéb, személyi jellegű ráfordításokon, hanem a 86. Egyéb ráfordítások között.
3. Tekintve, hogy a célja nem az értékesítés, és a költségek bevétellel nincsenek ellentételezve, az összemérés elvét nem kell érvényesíteni, azaz nincs készletezés, a költségeket a felmerüléskor a megfelelő helyen számolja el (51, 52, 54, 56), és nem számol önköltséget, nincs STKÁV, nem számol el értékvesztést. A felelősségteljes gazdálkodás követelménye miatt viszont vezeti a nullás értékű készletanalitikát, és követi, dokumentálja a könyvek mozgását (hasonlóan, mint pl. a reklámcélú [kis értékű] üzletpolitikai ajándékoknál, pl.: gravírozott tollak, kitűzők, jegyzettömbök).

Kérdés: Társaságunk automata autómosó berendezést működtet. Az automatába bedobott 100 Ft-ért 1 percig működik az automata, ez 1 egységnyi elmozdulást okoz az automata számlálójában. Egyéb bizonylat híján eddig úgy számoltuk el az árbevételt és az áfát, hogy az automata által az adott hónapban kimutatott egységelmozdulások számát megszoroztuk 100 Ft-tal, így megkaptuk a havi bruttó, áfás bevételt. Szeretnénk viszont ún. kedvezménykártyát adni a vevőinknek, ami úgy működne, hogy a vevő befizet pl. bruttó 5000 Ft-ot (50 egységnyi elmozdulásnak megfelelő összeget), ezért rátöltünk a kártyájára bruttó 5500 Ft-nak megfelelő, tehát 55 egységet, azaz 5 egységet ingyen kap a vevő. Vagy nézhetjük úgy is, hogy 5000 Ft/55 egység = 91 Ft, azaz a vevő nem 100 Ft-ot fizet 1 egységért, hanem csak 91 Ft-ot, azaz kapott egységenként 9 Ft árengedményt. Így viszont már gondunk akad az árbevétel és az áfa elszámolásával. Egyrészt lesz egy kiállított számlánk bruttó 5000 Ft-ról, viszont – feltételezve, hogy a vevő a teljes összeget elhasználja – az automata egységszámlálója 55 egység elmozdulást, azaz a korábbi árbevétel-megállapító módszer szerint 55 x 100 = 5500 Ft árbevételt fog mutatni. Ha több kártya is lesz, és nem mindenki használja el az adott hónapban a kártyára feltöltött összeget, akkor egy idő után nyomon követhetetlen lesz, hogy a kiadott kártyákon levő egységekből mennyit használtak már fel, mennyit töltöttünk rá újra, azokhoz hány egység elmozdulás tartozik stb. Gondot okoz az is, hogy a fenti megoldással mintha keveredne a mennyiségi engedmény (mert csak azok kapnak kedvezményt, akik nagyobb összeget előre befizetnek, de számlázásra is kerül az engedmény, holott a mennyiségi engedményt általában nem számlázzák), az előleg (hiszen előre kifizeti az összeget, és utólag fogja igénybe venni a szolgáltatást, de nem olyan értékben, mint amilyen mértékben az "előleget" fizette) és egyfajta "bérlet" típusú megoldás ("ha kifizetsz 9-et, a 10. ingyen van").
1. A kedvezménykártyára feltöltött összegről milyen számlát kell kiállítanunk: "simán" bruttó 5000 Ft-ról, vagy bruttó 5500 Ft – bruttó 500 Ft engedmény = bruttó 5000 Ft-ról?
2. Mekkora összegű árbevételt és áfát kell elszámolnunk: a bruttó 5000 Ft nettó összegét és áfáját, vagy a bruttó 5500 Ft nettó összegét és áfáját?
3. Innét kezdve az automata elmozdulásszámlálója által mutatott értékből hogyan tudjuk megállapítani a teljes árbevételt és az áfát, hiszen lesz benne "sima" és "kedvezménykártyás" elmozdulás is?