386 talált cikk az értékvesztés kifejezésre

Kérdés: Cégünk 5 M Ft összegű vevőkövetelésére a 2009. és a 2010. évben 1-1 M Ft értékvesztést számolt el. 2011-ben a vevőnk 2 M Ft-ot fizetett. Helyesen járunk-e el, ha 2011-ben 2 M Ft értékvesztést visszaírunk, majd a maradék 3 M Ft követelésünket újraértékelve, újabb értékvesztést számolunk el?

Kérdés: A társaság devizabetéttel és devizaköveteléssel rendelkezik. Az év végi átértékelés következtében nem realizált árfolyamnyereséget kell elszámolnia. A mérlegkészítés időszakában, a forint erősödése miatt a decemberi árfolyamnyereség jelentős arányban nem tud realizálódni. Van-e lehetősége a társaságnak – például céltartalékolással, értékvesztéssel – ezt ellensúlyozni?

Kérdés: A 2008-ban keletkezett vevői követelésünket a felszámoló behajthatatlannak minősítette. A dokumentumot kézhez kaptuk. 2011-ben a rendkívüli ráfordításokkal szemben vezetjük ki? A korábban befizetett áfa visszaigényelhető? Érinti a társaságiadó-alapot?

Kérdés: Növénytermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági szövetkezetnél az aratást követően a tarlóhántás már következő évi költség, mint mezei leltár. Az őszi vetésű növényekre technológia szerint fordított kiadás is következő évi költség, mint befejezetlen termelés (műtrágyázás, gyomirtás, vetés). A 2011 őszén elvetett őszi káposztarepce – csapadék hiánya miatt – nagyon ritkán kelt ki. A szakemberek az egész állomány kitárcsázása mellett döntöttek. 2011. év terhére leírható-e a repcére fordított eddig felmerült összes költség, valamint a kitárcsázás költsége, és hogyan? Kérném a kontírozási tételeket is feltüntetni! A bizonytalanságot az okozza, hogy a tarlóhántás és a műtrágya költsége normál esetben a repce önköltségének része, de ha nem őszi, hanem tavaszi vetésű növény kerül adott táblába, ezek a költségek akkor is felmerülnek, mint a következő év érdekében végzett munka (mezei leltár). A kivezetés módjában is eltérő vélemények alakultak ki.

Kérdés: 2009. év végén bútort vásárolt a cég, amely az év végi beszámolóban a beruházások között szerepelt. 2010 januárjában megrendeléseink lecsökkentek, nem volt szükség a megvásárolt tárgyi eszközökre, nem is aktiváltuk. Jelenleg is a beruházási számlán mutatjuk ki, a cég még működik, minimális az árbevétele. Mit lehet tenni ezekkel az eszközökkel? Értékesíteni nem tudjuk, eddig vevőt sem találtunk.

Kérdés: Társaságunk 2007-ben vásárlás útján tulajdoni részesedést szerzett egy zrt.-ben, amelynek mértéke meghaladta a 30%-ot. Ezt az adóhivatalnak bejelentettük, amely a bejelentést nyilvántartásba vette. A vásárlással egyidejűleg alaptőke-emelést is végrehajtottunk (erről bejelentés nem történt). 2011-ben a meglévő üzletrészünket teljes egészében értékesítettük, jelentős veszteséggel. A Tao-tv. 8. §-a (1) bekezdésének "m" pontja szerint a bejelentett részesedéshez kapcsolódóan, a befektetés kivezetése miatt, a ráfordításként elszámolt összeg bevételt meghaladó része a társasági adó alapját növeli. A teljes ráfordítástöbblet növeli-e az adóalapot, vagy csak a bejelentett részesedésre eső összeg, az alaptőke-emelésre jutó rész viszont nem (vagyis egy ún. megosztást kell számolnunk és alkalmaznunk)?

Kérdés: A kft. 2010. 12. 31-én fennálló kölcsönkövetelése 41,2 millió forint, a felszámított kamatkövetelés 11,8 millió Ft. A kölcsönkövetelés teljes összegét 2009-ben értékvesztésként elszámoltuk. A kamatkövetelést 2009-ben és 2010-ben egyéb bevételként, majd teljes összegben értékvesztésként mutattuk ki. Az így elszámolt értékvesztés összegével a társaságiadó-alapot növeltük. 2010-től az értékvesztésként elszámolt összeg 20%-ával a társasági adó alapját csökkentettük. A kft.-nek 2011-ben szándékában áll elengedni a már teljes összegben értékvesztésként elszámolt kölcsön- és kamatkövetelését. A behajthatatlan követelésnek nem minősülő követelés elengedése miatt a ráfordításként elszámolt hitelezési veszteség – esetünkben – nem növeli a társasági adó alapját. A problémát az okozza, hogy a 2011-ben elengedett követelést ráfordításként kellene elszámolni, de már 2009-ben a kölcsön és a kamat miatti követelésnél az értékvesztést is ráfordításként számoltuk el. A kérdező az így felvetett probléma feloldására különböző megoldásokat vet fel, és kérdezi, hogy helyes-e az álláspontja?

Kérdés: A kft. tevékenységi köre: követelésbehajtás. Kérem segítségüket a gazdasági események helyes könyveléséhez! Az engedményezési szerződésben az engedményező lemond az engedményes (a behajtó társaság) javára a teljes követelés összegéről (100 egység). Sikerült behajtani 60 egységet, amely összeg a bankszámlára megérkezett. A 40 egységet nem lehet behajtani, az adós nem fizet. Az engedményező és az engedményes közötti szerződés alapján a behajtott 60 egységből annak 20 százalékát az engedményes behajtási díj címén számlázza az engedményező felé, és a megmaradt 48 egységet továbbutalja az engedményező részére.

Kérdés: Egy magánszemély megvásárolta a belföldi gazdasági társaság 100%-os tulajdoni részesedését. Az üzletrész megvásárlásával a cég többségi tulajdonosává vált ("A" anyacég). Az "A" anyacég többségi tulajdonosa több kft.-nek, betéti társaságnak. Kérdésünk, hogy a következőkben leírt könyvelési tételek helyesek-e az anyacégnél?
A régi tulajdonos "B" cég úgy adta el a leányvállalatai üzletrészeit az "A" anyacégnek, hogy az eladó és leányvállalatai jelentős szállítói tartozást halmoztak fel. A három jelentős szállító ("C", "D", "E" társaság) közül "C" társaság az eladó "B" társaság üzletrészére már korábban jelzálog-kötelezettséget is bejegyzett.
a) -Az "A" és "B" társaság a leányvállalatok üzletrészeinek adásvételi szerződésében a vételár meghatározásakor a "C" társaságtól átvállalt tartozás összegéből indultak ki, és így magas üzletrészértéket állapítottak meg, amelynek a kifizetése a tárgyévben nem történt meg. Könyvelési tétel az anyacégnél: T 17 – K 45 "C" jelentős szállítói kötelezettség.
b) -Az "A" anyacég másik két szállítóval szembeni kötelezettséget is átvállalja. Az ezen cégekkel szembeni tartozásátvállalás azonban nem képezi a vételár részét, így az ellenérték nélküli tartozásátvállalás könyvelése: T 17 – K 45 "D" és "F" szállítók.
c) -A "C" szállító az "A" anyacég kötelezettségének jelentős részét a tárgyévet követően elengedi: T 45 "C" – K 98.
d) -A "C" szállító átvállalja az "A" anyacég "D" és "E" szállítóinak tartozását, és a tartozás összegében árut ad át térítés nélkül. Könyvelés a tartozást átvevőnél: T 454 "C" szállító – K 98, T 815 – K 454 (árubeszerzés), T 45 "D" és "E" – K 384 (kiegyenlítés).
Kérdés még az is, hogy a tartozásátvállalásoknál már 2010-ben alkalmazni kell a Tao-tv. 3. számú mellékletének A/13. pontját?

Kérdés: Cégünknél tárgyi eszközt állítanának elő (tárolószekrényt), amelyhez olyan alkatrészeket használnának fel, amelyeket leselejtezett eszközökből szereltek le (ajtók, lábak, fémkeret). Munkatársunk készítené ezt a szekrényt, amelyhez felhasználna még most és korábban vásárolt eszközöket. A korábban vásárolt eszközöket az előző években költségként számolták el. Ez esetben mi a tárgyi eszköz bekerülési értéke? Hogyan lehet meghatározni a leselejtezett eszköz alkatrészeinek az értékét? A költségként könyvelt tételeket számításba lehet-e venni?