2051 talált cikk a kézirat kifejezésre

Kérdés: Ügyfelem munkaerő-kölcsönzési tevékenysége folytatásának feltételeként kormányrendelet írja elő a pénzintézetnél letéti szerződés alapján határozatlan időre lekötött betét elhelyezését, amely kártérítési célt szolgál. Jelenleg a lekötött betét egy része tartós, több mint egy éve lekötött, illetve egy része éven belüli. A beszámolóban mely mérlegsorokba állíthatjuk be ezeket a tételeket? Pénzeszközök, Tartós betétek, Követelések?

Kérdés: Cégünknél egy nagyobb értékű telefonvásárlás történt, nettó 250 ezer Ft értékben, a belső szabályzat azonban csak 120 ezer Ft nettó értékű telefonvásárlást engedélyez. A munkavállaló a különbözetet be szeretné fizetni a cégnek. A különbözetről számlát szeretnénk kiállítani. Számvitelileg helyesen járunk el? A számla nettó értéke a telefon teljes nettó összegének csökkentett összege (250-120=130 ezer Ft.)? Helyesen vontuk-e le a telefonvásárlás számlájának áfáját? A tárgyieszköz-nyilvántartásban kell-e az eszközértéket csökkenteni a munkavállaló által befizetett értékkel?

Kérdés: Társaságunk úgy véli, hogy a 2006. évi IV. törvény 160. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezésével a tőkekivonás megfelelő számviteli kezelése körül bizonytalanság alakult ki, ezzel kapcsolatosan kérjük a segítségüket. Kérdésünk egyrészt arra irányul, hogy az új Ptk. 3:202-3:203. §-ai szerinti tőkekivonás esetén a Ptk. nem írja elő az Szt. 21. §-ában meghatározott közbensőmérleg-készítési kötelezettséget. Ugyanakkor – tapasztalatunk szerint – közbenső mérleg elkészítésével a tőkeleszállítás körülményeit célszerű alátámasztani. A gyakorlati problémát abban látjuk, hogy amennyiben a tag a közbenső mérleg alapján kívánja meghatározni a kivonható tőke nagyságát, a törtidőszak adózott eredménye felosztásra kerülhet-e vagy sem? Amennyiben a közbenső mérlegben szereplő adózott eredmény is felosztásra kerülhet a tőkekivonás során, akkor ennek számviteli kezelése pontosan hogyan történik a saját tőkét és a taggal szemben fennálló kötelezettségét illetően a társaság könyveiben? Kérdésünk másrészt arra vonatkozik, hogy ha a fenti jogszabályok alapján a társaság a tőkekivonás mellett dönt, akkor hogyan kell eljárni a jegyzett tőkén felüli egyéb tőkeelemek vonatkozásában: pontosabban az Szt. 36. § (2) bekezdésének c) pontjában, 37. § (2) bekezdésének f) pontjában foglaltakat úgy kell-e értelmezni, hogy a jegyzett tőke kivonásának arányában kötelező a tagnak kiadni az egyéb tőkeelemeket, vagy a tag ettől az aránytól eltérhet? Amennyiben a tőkekivonásra vonatkozó határozatban a tulajdonosok kizárólag a jegyzett-tőke-csökkentés mértékéről, módjáról és annak végrehajtásáról rendelkeznek, abban az esetben a saját tőke további elemeinek arányos csökkentésétől eltekinthet-e a társaság, vagy ezzel megsérti az érvényben lévő jogszabályokat? Az utóbbi esettel kapcsolatban, a jogellenes magatartás utólagos megállapításánál pontosan mely jogszabályra hivatkozhat a hatóság, illetve milyen következményekre, szankciókra számíthat a társaság?

Kérdés: Ügyfelem szeretne venni egy okosórát, amely a telefonhoz hasonlóan működik (e-mail, sms, üzenet küldés-fogadás, információszerzés, szervező, naptár stb.). Számla alapján ez elszámolható céges költségként? Ha igen, az áfája visszaigényelhető?

Kérdés: Kérem szíves válaszukat a nyilvántartásba bejegyzett családi gazdaság helyi iparűzésiadó-fizetési kötelezettségének keletkezésére (mely településen, kikre vonatkozik), értelmezésére vonatkozóan az alábbi esetekben! A Htv. 41. § (8) bekezdésének rendelkezése 2017. 01. 01-től érvényes, azonban az ezt megelőző időszakra is eltérő értelmezések merültek fel.
1. A családi gazdaság nyilvántartásba vett földterületei nem a családi gazdaság vezetőjének és nem a tagoknak az állandó lakcíme szerinti településen található.
2. A családi gazdaság nyilvántartásba vett földterületei nem a családi gazdaság vezetőjének és nem a tagoknak az állandó lakcíme szerinti településen található, és a tagok kiskorú személyek (unokák).
3. A családi gazdaság nyilvántartásba vett földterületei a családi gazdaság vezetőjének állandó lakcíme szerinti településen találhatóak, azonban a tagoknak az állandó lakcíme más településen van. Ebben az esetben is felmerül, hogy a tagok felnőttek vagy kiskorúak.

Kérdés: Egy már meglévő katás bt. tulajdonosa alapított egy kft.-t, amely a társasági adó alá bejelentkezve működik. Ha a kft. tulajdonosa lesz bejegyezve a cégbe ügyvezetőként, milyen adó- és járulékfizetési kötelezettségei keletkeznek? A kata kivált a fizetendő adók és járulékok közül valamit?

Kérdés: Az egyik ügyfelem úgy döntött, hogy az ő és a felesége tulajdonában álló közkereseti társaságot beolvasztja a szintén azonos tulajdonosi körrel bíró kft.-jébe. A kkt. kataadózást választott, és bevételi nyilvántartást vezet. Ilyen esetben miként kell eljárni a vagyonmérleg-tervezetek és végleges vagyonmérlegek elkészítése során? A kkt.-nek a fordulónapra készítünk egy mérleget oly módon, mintha áttérne pl. a Tao-tv. hatálya alá? Az erre vonatkozó jogszabályi hely érdekelne. Nem igazán találom az ide vonatkozó paragrafust.

Kérdés: Egy alapítvány alapcéljait érintő témájú könyveket vásárol, illetve a szerzői jogok megvételét követően saját maga jelentet meg, valamint saját munkavállalóin és főszerkesztőjén keresztül saját negyedéves folyóiratot ad ki, melyeket céljaival összhangban saját szervezésű vagy támogatott konferenciákon tudásteremtés érdekében ingyenesen oszt ki, illetve juttat el a társszervezetekhez, támogatottakhoz, együttműködő partnerekhez nem értékesíti azokat. Mikor jár el helyesen az alapítvány ezen könyvek, folyóiratok számviteli kezelése során?
1. A vásárolt könyveket beszerzési áron, a maga által kiadott (saját előállítású) könyveket pedig a közvetlen önköltségen (nyomtatási díj, fordítás, lektorálás stb.) készletre veszi, és a kiosztások alkalmával feljegyzések, átadás-átvételi jegyzőkönyvek, szállítólevelek alapján az 55. Egyéb, személyi jellegű ráfordítások közé elszámolja, így a költség abban az évben merül fel, amikor a cél teljesült, a könyvet a címzettek megkapták, nem pedig a könyvek előállításakor/beszerzésekor.
2. Az 1. esethez hasonlóan a könyveket beszerzési áron/előállítási értéken (közvetlen önköltség) készletre veszi, azonban tekintve, hogy nem értékesíti, így ezen könyvek piaci értéke számára nulla, így azonnal 100%-os értékvesztést számol el rá a tárgyévben, így a mérlegben mindig nulla értéken szerepelnének a könyvek, s csak nulla értékű készletanalitikát vezetne a mozgásokról, ekkor azonban a költség nem jelenne meg az 55. Egyéb, személyi jellegű ráfordításokon, hanem a 86. Egyéb ráfordítások között.
3. Tekintve, hogy a célja nem az értékesítés, és a költségek bevétellel nincsenek ellentételezve, az összemérés elvét nem kell érvényesíteni, azaz nincs készletezés, a költségeket a felmerüléskor a megfelelő helyen számolja el (51, 52, 54, 56), és nem számol önköltséget, nincs STKÁV, nem számol el értékvesztést. A felelősségteljes gazdálkodás követelménye miatt viszont vezeti a nullás értékű készletanalitikát, és követi, dokumentálja a könyvek mozgását (hasonlóan, mint pl. a reklámcélú [kis értékű] üzletpolitikai ajándékoknál, pl.: gravírozott tollak, kitűzők, jegyzettömbök).

Kérdés: A társaságnál az önköltség meghatározása az elkülönített tevékenységtípusokon (ágazatokon) belül termékekre, termékcsoportokra történik. A számítás alapja az egyes ágazatoknál a tevékenység érdekében közvetlenül felmerült költségek gyűjtése, de a közvetlen költségeken túl ágazati "közös" költségek is felmerülnek. A készletek (termékek, termékcsoportok) közvetlen önköltségének megállapításánál figyelembe vehetőek-e az adott tevékenységet érintő ágazati "közös" költségek? Ilyenek például a termelést közvetlen irányítók személyi jellegű ráfordításai (bér, személyi jellegű egyéb bérjárulékok), fizikai dolgozók távollétével (betegség, szabadság, ünnep) kapcsolatos személyi jellegű ráfordítások, munka- és védőruha, munkába járás költségei stb.?

Kérdés: Jól értelmezem-e a törvényeket, hogy az állam által közérdekű céllal alapított vagyonkezelő alapítványok, amelyek az államiból a magánszektorba kerülő felsőoktatási intézmények fenntartására jönnek létre, kizárólag a számviteli törvény szerinti éves beszámolót készíthetnek? Következtetésemet az alábbiakra alapozom: A 479/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet 4. §-a (2) bekezdése alapján a vagyonkezelő alapítványoknak nem elegendő csak a Korm. rendelet beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségére tett előírásait figyelembe venni, hanem a 2019. évi XIII. tv. és az Szt. ide vonatkozó pontjait is tanulmányozni kell. Amennyiben csak a Korm. rendelet 7. és 8. §-át néznénk, úgy az értékhatárok alapján ezen vagyonkezelő alapítványok a Korm. rendelet szerinti egyszerűsített éves beszámolót is készíthetnének, azonban az Szt. 9. §-ának (3) bekezdése alapján a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó nem készíthet egyszerűsített éves beszámolót, azaz kötelező az Szt. szerinti éves beszámoló. A gazdálkodó az Szt. 3. §-ának (1) bekezdése alapján az egyéb szervezet is, azaz az alapítvány. Az Szt. 3. §-ának (15) bekezdése alapján közérdeklődésre számot tartott gazdálkodó az, aki a 2007. évi LXXV. törvény 2. §-ának 19. pontja annak mond. A hivatkozott törvény 2. §-a 19. pontjának b) alpontja azon gazdálkodókat is közérdeklődésre számot tartónak minősíti, amelyeket jogszabály annak minősít. Minden állam által alapított vagyonkezelő alapítványra külön-külön törvény vonatkozik, az 1. § (1) bekezdése leszögezi, hogy ezen alapítványokat közérdekű vagyonkezelői alapítványként kell létrehozni, tehát ez nem opció, hanem törvényi előírás. Véleményem szerint az Szt. szerint az éves beszámolókészítési kötelezettséget erősíti meg a 2019. évi XIII. tv. 10/A. §-ának (2) bekezdése is, amely előírja, hogy az állam által teljesített vagyoni juttatás felhasználása bemutatásának az Szt. szerinti éves beszámolóval kell eleget tenni.