387. Számviteli Levelek / 2018. június 21.
TARTALOM

2012. 01. 01-től hatályosan a szakképzési hozzájárulásról és a képzés támogatásáról a 2011. évi CLV. törvény rendelkezik. Ez a törvény számos kérdésben eltér a korábbi törvényi előírástól, és szerintem bonyolultabb is. A hatályos törvényhez kapcsolódóan a kérdésekre adott válaszokban résztémákat érintettek a Számviteli Levelekben, de magával a szakképzési hozzájárulás megállapításával részletesen nem foglalkoztak. Kérem, pótolják ezen hiányosságot!

Hogyan kell könyvelni a szakképzési hozzájárulást, szakképzési hozzájárulási előleget, a szakképzési hozzájárulás visszaigénylését?

A kis értékű tárgyi eszközöket csak az analitikában vagy a főkönyvi könyvelésben is ki kell mutatni? Mit jelent az egy összegben történő leírás? Át kell vezetni a beruházási számlán? Sokféle gyakorlat van, vajon melyik a helyes?

A szakképzési hozzájárulásról szóló törvény 5. §-a b) pontja alapján az egészségügyi szolgáltató nem köteles szakképzési hozzájárulásra az egészségügyi közszolgáltatás ellátásával összefüggésben őt terhelő szociálishozzájárulásiadó-alap után, feltételekkel. Egészségügyi szolgáltató a háziorvosi, a gyógyszerész tevékenység, ha azt gazdasági társaság keretében végzik? Hogyan kell megállapítani az egészségügyi szolgáltatónál a szakképzési hozzájárulási kötelezettséget?

A szakképzési hozzájárulásról szóló törvény alapján egyértelmű, hogy a szakképzési hozzájárulás alapja a hozzájárulásra kötelezettet terhelő szociális hozzájárulási adó alapja. Nem egyértelmű azonban az, hogy mit tekint a törvény szociális hozzájárulási alapnak, illetve az mikor milyen tételekkel csökkenthető?

Növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó cég (kettős könyvvitel, elsődleges költséghely) egészségbiztosítást kötött (egészségőr) dolgozóinak, ami adómentesen adható juttatás. Szabályos-e, ha a költségnemek között az egyéb személyi jellegű kifizetések között számoljuk el, a költséghely/költségviselő könyvelésben pedig az általános költségek között, mint a központi irányítás költsége?

Társaságunk a biztosítótól a gépjármű eladása miatt 2018 februárjában díjvisszatérítésről szóló számviteli bizonylatot kapott. A visszatérítés teljes mértékben 2017. évre vonatkozik. Nyilvánvalóan el kell határolni az összeget 2017. évre. Hogyan tegyem ezt? Bevételként vagy költségcsökkentésként kell elszámolnom?

A kérdező idézi a közvetített szolgáltatás számviteli definícióját. Kérdése – sajátosnak tekintve – ehhez kapcsolódik. A cég önkormányzati lakások és helyiségek bérbeadásával foglalkozik. A bérleti szerződés szerint a közüzemi szolgáltatásokat a bérlők fizetik, kötelesek a közüzemi órákat saját nevükre átíratni. Előfordul, hogy a szolgáltatási díjakat a cég kénytelen fizetni. Ha a bérlőnél víz- és csatornadíj-tartozás halmozódik fel, társaságunk vállalja a fizetést, amit később a bérlővel megtéríttet. A szerződésben ilyen rendkívüli helyzetre nincs utalás. Cégünk kapja a szemétszállítási díjról a számlát, amelyet négyzetméter alapján terhel tovább a bérlőkre. A bérleti szerződésben csak annyi szerepel, hogy a bérlőnek fizetnie kell a bérbeadó által továbbszámlázott szemétszállítási díjat. A fenti két esetben megvalósul-e a közvetített szolgáltatás ténye? Minősülhet-e közvetített szolgáltatásnak az, ha a megállapodás alapján egy mérőn mért fogyasztásnak csak bizonyos hányadát terheljük tovább?

Ügyfelem Hollandiából szerez be egy gépet. A holland partnerrel úgy állapodtak meg, hogy 40-40% előleget fizet a gyártás előtt, majd a gép beszállításakor a maradék 20%-ot. A holland partner számlát állított ki az előlegekről, majd a gép leszállításakor mint termékértékesítést számlázta a maradék 20%-ot. Nem világos számára, hogy a teljes vételárról kellene kiadnia egy számlát, majd ebből levonni a fizetett előleget, és így maradna a pénzügyileg rendezendő 20%. Arra hivatkozik, hogy a holland jogszabályok alapján helyesen járt el. Ügyfelem viszont a magyar jogszabályok alapján aktiválná a gépet, de milyen bizonylat alapján tudja ezt elvégezni és az előleget kivezetni?

Társaságunk közvetett vámjogi képviselőként végez szabadforgalomba-bocsátás vámkezeléseket importőr partnereink részére. A vámkezelés során a felmerült vámot a vámhatóság minden esetben részünkre, mint közvetett vámjogi képviselő részére, veti ki. A kivetett vámot bizonyos esetekben nem mi fizetjük meg, hanem a határozat alapján az importőr. Hogyan kell ezt a folyamatot dokumentálni? Jelenleg azt a gyakorlatot követjük, hogy a vám összegét kiszámlázzuk az importőrnek. Amikor az importőr fizeti a vámot, akkor a számlán feltüntetjük, hogy pénzügyi teljesítést nem igényel. Úgy könyveljük, hogy a vámhatározat kézhezvételekor előírjuk kötelezettségként a Vámelszámolási technikai számlával szemben, és amikor a partner igazolja a pénzügyi teljesítést, akkor állítjuk ki a számlát a technikai számlával szemben, majd a vevőt és a Vámelszámolási számlát egymással szemben egyenlítjük ki. Helyes az, hogy számlát állítunk ki a vámról, vagy elég lenne egy számviteli bizonylat?

A pénzügyi vállalkozás hitelintézettől lejárt követeléseket vásárol. A követelést annak a vételárán az ügyfelekkel szemben követelésként, illetve az adóstól ténylegesen járó összeget a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban kimutatja. Az engedményezett (eredeti hitelszerződésben rögzített feltételekkel) követelés kamatozását tovább folytatja a tulajdonba kerülés után is. Ha erre a követelésre befizetés érkezik, mi a helyes elszámolási rend (a befizetés csak részlet, általa nem szűnik meg a tartozás): elszámolom a "saját időszak" alatt keletkezett kamatra (árbevételt eredményez), a vásárolt követelés bekerülési értékét csökkentem (árbevétel csak a bekerülési érték felett keletkezik)?

Aszály miatt jelentős összegű az elemi kár. A hozamkiesés miatt megoszthatók-e a költségek, átvezethetők-e az egyéb ráfordítások közé? A kár mértéke az aszálymentes előző 2 év átlagának a fele.