543. Számviteli Levelek / 2026. április 16.
TARTALOM

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) rendelkezései alapján fennáll-e bármilyen jogszabályi kötelezettség háromoszlopos cash flow kimutatás készítésére abban az esetben, amikor az éves beszámoló mérlege és eredménykimutatása a jelentős összegű hiba feltárása miatt háromoszlopos formában kerül összeállításra? Szeretnénk iránymutatást kérni, hogy háromoszlopos beszámoló esetén kötelező-e háromoszlopos cash flow kimutatást alkalmazni, és ha igen, annak mi a módja (mi kerül a középső oszlopba, mi kerüljön a tárgyév oszlopába, milyen formai követelmények vonatkoznak rá). Ha nem kötelező a háromoszlopos cash flow kimutatás, akkor a korábbi évek korrekcióit kell-e egyáltalán szerepeltetni, és ha igen, hogyan a kétoszlopos cash flow kimutatásban? A tárgyévi adatokkal együtt?

Év közben minden törlesztés után el kell számolni a keletkezett árfolyam-különbözetet? A számviteli politikában választhatja-e az adózó, hogy azt csak év végén számolja el? Amennyiben több folyósítás van, eltérő árfolyamon, úgy az ezt követő törlesztés esetén az árfolyam-különbözet összegét hogyan kell megállapítani? A fennálló tartozás árfolyamát FIFO-módszerrel vagy átlagárfolyamon (súlyozva a különböző folyósítások árfolyamát) viszonyítjuk a törlesztés könyv szerinti árfolyamához? Pl. 1. folyósítás 100 euró 400 Ft/euró, 2. folyósítás 100 euró 395 Ft/euró, törlesztés 20 euró, milyen árfolyamon?

A kft.-ben három személy végez tevékenységet munkaviszonyban. A munkavégzéshez mobiltelefonra van szükségük. Az egyik személy gyakran van úton munkaügyben, emiatt két mobiltelefont használ, egyet az irodában, egyet a közlekedési eszközön. Ennek megfelelően négy telefonszámra van előfizetése a kft.-nek. A havi összes telefonköltség húszezer és harmincezer forint között mozog, melyet a kft. az előírásoknak megfelelően számol el. A technikai fejlődésnek megfelelően két-három évenként újabbra cserélik a készülékeket, de az elavultakat, amelyek már nulla nettó értéken szerepelnek, óvatosságból, biztonsági tartalékként még két-három évig megőrzik. (Ezekhez, mint fentebb írtuk, nem tartozik előfizetés.) Így például a 2025. év végi leltárban a tárgyi eszközök között hét darab mobiltelefon szerepel, melyből három darabnak még van nettó értéke, négy darabnak már nincs. A leírtak figyelembevételével megsért-e a kft. bármilyen számviteli előírást azzal, hogy az adott évi leltárban több mobiltelefon van, mint ahány munkavállaló dolgozik a társaságban?

Adott egy társaság, amely elektromos személygépkocsit vásárolt. A gépjármű töltése a tulajdonos magánszemély tulajdonában lévő családi háznál történik. A töltőberendezés külön almérővel van ellátva, amely elkülönítetten méri az autó töltéséhez felhasznált villamos energiát. Milyen módon számolható el ebben az esetben szabályszerűen a társaság részére az elektromos autó töltéséhez felhasznált villamos energia költsége? Milyen elszámolási megoldások jöhetnek szóba, hogy a cég ki tudja fizetni a magánszemély tulajdonosnak a töltés költségét, és ezeknek milyen adózási vonzatai lehetnek?

Cégünk budapesti székhelyű, telephelye pedig másik városban van. Ingatlan-bérbeadás a fő tevékenység, és egy darab ingatlan van bérbe adva. Bérköltség nincs a cégben. Iparűzési adó megosztásakor a komplex megosztás alkalmazható. Az ingatlanra nem számolunk el értékcsökkenést. Ilyenkor a telek bekerülési értékének 2%-a jut a telephelyre, a személyi jellegű ráfordításnál pedig kötelező 500.000 Ft-ot elszámolni bérköltségként. Ez viszont azt eredményezi, hogy igazából a székhelyre több adó jut, mint a telephelyre, ahol az árbevétel keletkezik. Jól gondolom? A szóban forgó esetben a székhely szerinti településen (Budapesten), valamint a bérbe adott ingatlan fekvése szerinti településen, mint Htv. szerinti telephelyen keletkezik helyi iparűzésiadó-kötelezettség, a Htv. 37. § (1) bekezdése, valamint 52. § 31. pont a) alpontja alapján. Ez esetben – figyelemmel a Htv. 39. § (2) bekezdésére – valóban a komplex [Htv. melléklet 2.1 pont] iparűzésiadóalap-megosztási módszert kell alkalmazni?

Egyik szállásadó partnerünk alábbi sorokat írta az általuk kiállított számla kifogásolása után: „a Nemzeti Adó- és Vámhivatal álláspontja szerint az áfatörvény alapján, amennyiben szállásszolgáltatás-igénybevétel is történik, abban az esetben időszakos elszámolásnak minősül”. Érdeklődöm, hogy a szálláshely-szolgáltatást időszaki ügyletként kell kezelni? Ha igen, fel kell-e tüntetni a számlán az időszakot, illetve akkor is időszaki számlát kell kibocsátani, ha csak egy éjszakára szálltak meg a cégünk dolgozói a hotelben?

Egy társaság kereskedési célú, elszámolási származékos ügyleteket (CFD, FX) kötött. A mérlegkészítés időpontjáig ezek az ügyletek nem lettek lezárva. A társaság a valós értékelést nem alkalmazza. A fordulónapi értékeléssel kapcsolatban kérdezem:
1. El kell-e számolni a mérlegfordulónapon a várható veszteséget?
2. Akkor is el kell számolni, ha ez csak egy potenciális eredmény, és az ügylet zárásával lehet, hogy nem fog realizálódni?
3. A társaságiadó-törvény szerint ez a várható veszteség elszámolható ráfordításnak minősül, vagy növelni kell az adóalapot?

Cégünk 2024-ben a globális minimumadó alanya volt, de a vállalatcsoport központiadó-csoportjától azt az információt kapta, hogy átmeneti mentesség miatt nem lesz fizetendő elismert belföldi kiegészítő adója, így a 2024. évi beszámolóban minimumadó-ráfordítás nem került kimutatásra. A 2025. novemberi előlegbevallási kötelezettség során a fentiektől eltérő információ érkezett, így a bevallásban a központ által küldött összeg került szerepeltetésre és megfizetésre. A központ az aktuális, rendelkezésre álló adatok alapján készítette el az előlegkalkulációt, de a véglegesítés során esetlegesen még módosulhat az összeg. A számviteli törvény 44. § (9) a 2025. évre már alkalmazható módon előírja, hogy passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a 87. § (2) bekezdése szerinti adófizetési kötelezettséggel szemben a globális minimumadó-szintet biztosító kiegészítő adó adott üzleti évet terhelő várható összegét. Az így kimutatott passzív időbeli elhatárolást a globális minimumadó-szintet biztosító kiegészítő adó összegének végleges megállapításakor (bevallásakor) kell megszüntetni az adófizetési kötelezettséggel szemben. Fenti előírásra is tekintettel kérjük szíves véleményüket, hogy a 2024. évi becsült kötelezettséget illetően, a 2025. évi beszámolóban hogyan indokolt eljárni:
a) A 2024. évi nulla összegű becslést indokolt módosítani, és az előlegként is bevallott összeget (mint legjobb becslés) a 2025. évi beszámolóban a passzív időbeli elhatárolással szemben adóráfordításként ki kell mutatni.
b) A 2024. évi nulla összegű elhatárolást nem indokolt módosítani a 2025. évi beszámolóban (nem indokolt, hogy a 2025. évi eredményt terhelje), hanem a különbözet az eredeti becslés és a végleges kalkuláció között a 2026. évben fog realizálódni az eredményben, amikor a 2024. évi bevallás beadásra kerül.
További kérdésünk, hogy a minimumadó várható összege becslésének tekintetében beszélhetünk-e és milyen esetben számviteli hibáról, például indokolt lehet-e mérlegelni a gondos versus nem kellően megalapozott becslési eljárás fennállásának lehetőségét, és utóbbi esetben a különbözetet (becslés és bevallott összeg közötti) hibaként számításba venni, és annak megfelelően kezelni?

Az adott kft. nem lakóingatlan tulajdonosa. Az ingatlanra vonatkozóan az alapító szerződés alapján használati jog került átengedésre, amely a földhivatali nyilvántartásba bejegyzésre is került. Az ingatlanhoz kapcsolódó közüzemi és egyéb rezsiszámlák továbbra is az ingatlan tulajdonosának a nevére érkeznek. A társaság a használt ingatlan értékesítését és bérbeadását nem tette adókötelessé, tehát ezen ügyletek tekintetében adómentességet alkalmaz. Az ingatlan használati jogával összefüggésben a használó részére továbbszámlázott rezsiköltségeket közvetített szolgáltatásként szükséges kezelni, vagy az ingatlanhoz kapcsolódó adómentes ügylet járulékos költségének minősülnek, amely esetben a számlák áfatartalma levonásba nem helyezhető?

A tulajdonos önkormányzat a társaság vagyonkezelésébe adta több ingatlanját. A vagyonkezelt ingatlanok hasznosítása, fejlesztése, illetve felújítása a társaság feladata. A vagyonkezelői szerződésben helyszínenként vannak feltüntetve a telkek, az épületek és az építmények, továbbá azok összértéke. A vagyonkezelői szerződés aláírásával egy időben társaságunk nyilvántartásba vette az ingatlanok értékét (nettó értékét), és visszapótlási kötelezettségként is előírta a vagyonkezelői szerződés szerint. Az 1. helyszínen a működtetés mellett az épület felújítása volt a cél. A statikai vizsgálatok viszont kimutatták, hogy az épület állagmegóvása nem lehetséges, nem lehet felújítani sem, le kell bontani. A 2. helyszínen található építmények közül az egyik építményt szintén le kell bontani, mert a fejlesztéshez (bővítéshez) szükséges helyet csak így lehet biztosítani. Az építmény helyén egy új épület létesül, és parkosítás, nagyobb zöldterület kerül kialakításra. Kell-e módosítani a vagyonkezelői szerződést a lebontott épületek, építmények miatt, és azok értékével csökkenteni kell-e az átadott ingatlanok értékét? A bontási költségeket rá kell-e aktiválni a telek értékére, és ezzel módosítani a vagyonkezelői szerződést? Kell-e módosítani a visszapótlási kötelezettség előírt összegét? Van-e esetleg más teendő, amit a könyvekben, a szerződésben szerepeltetni kell?

A társaságnak 17%-os részesedése van egy másik társaságban. Nincs azonos ügyvezetés, nincs meghatározó befolyás. A fenti társasággal szembeni vevőkövetelések és szállítói tartozások összegét a mérlegben nem vevői követelésként és szállítói tartozásként, hanem egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szembeni követelésként és kötelezettségként kell kimutatni?

Bérbeadással foglalkozó cég felmondja egyik bérleti szerződését az ügyfél nemfizetése miatt. Szerződés szerint a bérlet 2 évig nem mondható fel rendes felmondással (1 év telt el a szerződés megkötése óta). Abban az esetben, ha a bérlőnek felróható okból megszűnik a szerződés ezen időszak alatt (nemfizetés miatt a bérbeadó felmondja), a bérlő hathavi bérleti díjnak megfelelő összegű meghiúsulási kötbér megfizetésére kötelezett. Az eszköz visszavétele után átvizsgálásra került a bérelt eszköz, amely javításra, helyreállításra szorul. Az eszköz javítását a bérlővel szeretné a bérbeadó kártérítésként megtéríttetni. A kártérítést és a meghiúsulási kötbért nem számlázza a bérbeadó, ezeket az áfa hatályán kívüli tételként kezeli. A bérbevevő a bérleti szerződés aláírásakor kauciót adott a bérbeadónak. Helyesen jár el a bérbeadó, ha a kaucióval akként számol el, hogy a kauciót nem utalja vissza, hanem kiegyenlíti belőle a meghiúsulási kötbért, illetve a bérlő kártérítési kötelezettségét? Helyesen jár-e el a bérbeadó, hogy áfahatályon kívüli tételként kezeli a meghiúsulási kötbért, illetve a kártérítést?

Kettős könyvvitelt vezető társasház 2024-ben 12 db ventilátort vásárolt 6 millió forintért. A számlázott értéket költségként számolták el. A ventilátorokat 2024. szeptember 1-jén üzembe helyezték, de a tárgyi eszközök közé nem vették fel, így értékcsökkenést sem számoltak el. A 2024. évi eredmény 6 millió Ft költséget tartalmaz. Melyek a jelentős összegű hiba rendező tételei a tárgyévben, továbbá az egyszerűsített éves beszámoló mérlegének és eredménykimutatásának mely sorait fogja érinteni a lezárt üzleti évre vonatkozó módosítások oszlopában? Mivel a 2025. tárgyév oszlopában csak a hibahatástól mentesített összeg szerepelhet, hogyan fog kinézni a tárgyévi mérlegoszlop tárgyi eszköz sora, ha más tárgyi eszköz nem lett vásárolva? A középső oszlopban a megelőző év módosítása már szerepel, így a tárgyévi érték negatív lenne az időközben elszámolt értékcsökkenés következtében, hiszen a tárgyévi eszközmérlegben szereplő eszközérték alacsonyabb, mint a megelőző évi.

A vállalkozás ingatlant bérel, az ingatlannal kapcsolatos áram- és vízszámlákat a bérbeadó átszámlázza a vállalkozás részére. Ezeket az átszámlázott rezsiköltségeket hová könyvelem, az anyagköltségbe vagy az anyagjellegű szolgáltatásba? Ez fontos az iparűzési adó számításánál is.

Társaságunk megvásárolt egy kft.-t. A megvásárolt társaság könyveiben a korábbi tulajdonossal szemben egyéb hosszú lejáratú kötelezettség, valamint tagi kölcsön szerepel. A korábbi tulajdonos úgy döntött, hogy ezen követeléseit társaságunk részére engedményezi. Ezt az ügyletet társaságunk könyveiben milyen módon szükséges kimutatni, illetve milyen számviteli elszámolás alkalmazandó?

Társaságunknak egy kazahsztáni székhelyű kft. leánycégében 2016 óta 49 százalékos üzletrésze van, amelyhez 50 százalék szavazati arány jár. Az üzletrész könyv szerinti értéke a befektetett eszközökön belül 2,8 millió Ft. A leányvállalat vezetője kazah. A leányvállalat már 5 éve nem szolgáltat adatot társaságunk mint anyacég felé, az éves beszámolót sem küldi meg. A korábbi évek információi alapján a leánycég valószínűleg nem folytat érdemleges tevékenységet. Társaságunk már többször kereste e-mailben és levélben a leánycéget, amelyekben a működéséről kért információt, kérte az éves beszámolókat, illetve javaslatot tett a cég végelszámolására, de érdemleges hivatalos válasz nem érkezett. Szükséges-e az üzletrészre értékvesztés elszámolása, ha igen, milyen mértékű? Esetleg szükség lehet az üzletrész kivezetésére? Milyen alapbizonylatok kellenek ehhez? Milyen számviteli és társaságiadó-vonzata lehet a fentieknek?

Az egyik kft. öntözésfejlesztési pályázatához megkapta a támogatói okiratot, és megkezdte annak előkészítését. Konkrétan felvett egy vízjogi mérnököt a projekt megvalósításához. A mérnöknek kifizetett bér és járulékaival veszteséges lett a kft., mivel még a projekt utófinanszírozott, és jelenleg folyamatban van. A kifizetett bért és járulékait könyvelhetem-e időbeli elhatárolásként (T 392 – K 541, 561)?

Vállalkozásunk biztosította a követelésünk egy részét. A biztosító a biztosított vevő tartozását 95%-ban megtérítette. A biztosító azonban ezt követően peres vagy nemperes eljárásban próbálja továbbra is behajtani a megtérített követelést. Az adott ügyletet a következők szerint könyveljük: Vevőkövetelés: 1.000.000 Ft. A biztosító megfizette a 95%-ot, 950.000 forintot. Mi ezt a vevőköveteléssel szemben könyveljük, így marad 50.000 Ft tartozás. Ezt a tartozást, mivel kis értékűnek minősítjük, és bizonytalan megtérülésnek, kivezetjük év végén, és társaságiadó-alapot emelünk vele. Később, ha a biztosító mégis sikerrel jár a behajtás során, akkor a befolyt összeget a 96. Egyéb bevételre könyveljük, és a 95%-ot vissza is fizetjük a biztosítónak. Helyes-e az eljárásunk, vagy a kártérítést nem a vevővel szemben, hanem a 96. Egyéb bevételre kell könyvelni, és megfizetni utána a társasági adót?