5343 talált cikk a bevétel kifejezésre

Kérdés: Kft.-nk („A” cég) tulajdonosa egy másik kft.-nek („B” cég). A „B” cégnél rendelkezésre álló közel 40 millió forintot fel lehet adómentesen használni „A” cégben? Pl. szállítói kötelezettségek vagy adókötelezettség kiegyenlítésére? „B” cég nem szeretne kölcsönt nyújtani. Milyen egyéb lehetőségei vannak adómentesen a pénz kihelyezésére, és „B” cégnek a gazdasági tevékenysége során való felhasználására? Ha ez nem lehetséges, milyen adókötelezettség terheli „A” és „B” céget a fenti kötelezettségek kifizetésekor?

Kérdés: Egyéni vállalkozó 2024. 11. 30-án átalakul egyszemélyes kft.-vé. Az átalakulás jogutódlással történik, nem új vállalkozás indul, az egyéni vállalkozás megszűnik. Az Evectv. 19. §-ának rendelkezései szerint zárónappal készült nyitó vagyonmérleg-tervezet, ami egy az egyben tartalmazza a vállalkozó tárgyi eszközeit, pénzeszközeit, követeléseit és kötelezettségeit is. Mindent átvisz a jogutód kft.-be. A jegyzett tőkét készpénzben befizeti, nem pénzbeli hozzájárulásként semmi nem kerül a jegyzett tőkébe. 2024. 11. 30-án a készlet 10 M Ft, vevői követelése 5 M Ft, szállítói tartozás nincs. Ezek a tételek a kft. nyitómérlegében szerepelnek. A vevői követelés 2024. 12. hónapban be is folyik a kft. bankszámlájára. Hogyan alakul a megszűnő egyéni vállalkozás szja-bevallása? Bevételként (adóztatandó tételként) kell-e kimutatni a készletet és a vevői követelést? Tekintettel az szja-törvény 10. számú melléklet „II. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő bevételek”-re, ami nem rendelkezik a vevő és a szállító elszámolásáról, és tekintettel a 49/A. § 2., 3., 4. és 5. bekezdésére. Egyik paragrafus sem említi azt az esetet, amikor átadásra kerül a követelés és a leltár a vagyonleltárban, de nem „nem pénzbeli hozzájárulásként”. Jelen jogszabályi hivatkozásokban mit jelent pontosan a nem pénzbeli hozzájárulás? Jegyzett tőkébe bevitt vagyonelemet?

Kérdés: Három cég összeolvadásáról folytattak tárgyalást a tulajdonosaik 2024-ben. A 2024. 06. 30-ai fordulónappal elkészült vagyonmérleg- és vagyonleltár-tervezetek könyvvizsgálatot követően jóváhagyásra kerültek. A fenti dokumentumok alapján meghozták a cégek vezetői az összeolvadásról a döntést, melyben az összeolvadás dátumát 2024. 12. 31. napjában határozták meg. A számviteli törvény 136–144. §-a alapján az átalakuló társaságoknak az átalakulás napját követő 90 napon belül letétbe kell helyezni a cégbíróságnál a végleges vagyonmérleget, végleges vagyonleltárt, illetve ugyanezen határidőn belül a számviteli törvény szerinti beszámolót közzé kell tenni az átalakulással megszűnő jogelőd társaság(ok)nak. Kérdésünk arra irányul, hogy milyen jogkövetkezményei lehetnek annak, ha a 90 napos határidőt nem tudják tartani, és az átalakulási végleges vagyonmérleget nem nyújtja be határidőben a vállalkozás? Azonosak a következmények a normál éves beszámolóleadási határidő elmulasztásával, vagy vannak speciális jogkövetkezmények ebben az esetben?

Kérdés: Egy egyéni vállalkozó élni kíván a lehetőséggel, hogy 2025. január 1-re visszamenőleg alanyi adómentességet választ, mivel az éves bevétele várhatóan nem éri el a 18 millió forintot. Ugyanakkor januárban már több számlát is kibocsátott, amelyeken értelemszerűen még áfát tüntetett fel. Hogyan kell most ezeket a számlákat kezelni? Ha utólag adómentessé válik, vissza kell-e térítenie az áthárított áfát a vevőinek?

Kérdés: Bankkártyás borravaló könyvelésével kapcsolatban kérem a véleményüket, tekintettel a 2025. 01. 01-től hatályos változásokra, mely szerint adómentes az a borravaló is, amelyet a vendéglátóegység üzemeltetője oszt szét a dolgozóinak, megfelelő nyilvántartás vezetése mellett. Cégünk felszolgálóegységeiben a vendég a fogyasztása ellenértékének bankkártyás fizetésekor egy külön erre a célra rendszeresített applikáción jelzi, hogy a fogyasztása ellenértékén felül kíván borravalót adni, és azt is, hogy annak összege hány százaléka a fogyasztásnak. Ilyen módon a borravaló összege a céges bankszámlán kerül jóváírásra, a szétosztás pedig az alábbiak szerint valósulhat meg.
1. A nap/hét végén a rendszerből lekért jelentés alapján a borravaló összege a boltvezető által kivételre kerül a pénztárból, majd azt a belső szabályzatban meghatározott módszer szerint a dolgozók között szétosztja.
2. A szétosztás – felhasználva a rendszerből lekért jelentést és a belső szabályzatot – a bérszámfejtésen keresztül, a havibér utalásával együtt valósul meg az egység dolgozóinak, azáltal, hogy a számfejtési programba adómentes juttatás jogcímén az egyes dolgozókra kalkulált összeg rögzítésre kerül.
Mivel a borravaló az áfa rendszerében nem minősül ellenértéknek, illetve azt a fogyasztó szándéka szerint nem a cégnek, hanem a felszolgálóegység dolgozóinak kívánja juttatni, véleményünk szerint annak egyéb bevételként, majd kiosztáskor egyéb személyi jellegű kifizetésként történő megjelenítése nem indokolt, hanem azt egy technikai mérlegszámlán indokolt könyvelni, melynek egyenlege a már a bankszámlán jóváírt, de még kiosztásra nem került borravaló összegét kell, hogy mutassa, mint kötelezettséget a dolgozók felé. Ez a könyvelési módszer független attól, hogy a fentiekben leírt 1-es vagy 2-es módszer szerint történik a szétosztás. Kérjük szíves véleményüket a könyvelés általunk leírt módjáról!

Kérdés: 2025. 02. hónapban tudomásunkra jutott, hogy a korábbi években hibásan lett számolva az igénybe vehető szociális hozzájárulási kedvezmény a pályára lépők, a szakképzettséget nem igénylő munkavállalók, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók után. Az önellenőrzés a mérlegbeszámoló elkészítése előtt történt, „pluszbevételt” jelent a cég részére. Ebben az esetben a 2024. évre vagy 2025-re számoljuk el szabályosan?

Kérdés: 3 M Ft jegyzett tőkéjű és 500 M Ft eredménytartalékkal rendelkező kft. tőkeleszállítást hajt végre tőkekivonással. A leszállítás mértéke 2 M Ft, ilyen arányban az eredménytartalék is kivonásra kerül. A cégbírósági bejegyzés napjával a könyvelés: T 411 Jegyzett tőke – K 47 Alapítóval szembeni kötelezettség 2 M Ft. T413. Eredménytartalék – K47 Alapítóval szembeni kötelezettség 333 M Ft (2/3×500 M Ft). Azonnal megtörténik a jegyzett tőke visszaemelése is (tekintsünk el a bejegyzéstől), de végeredményként a könyvelés az alábbi a tulajdonos bizalmi vagyon utalása miatt: T 38 Pénzeszközök – K 411 Jegyzett tőke 2 M Ft. A tulajdonos bizalmi vagyon, akinek a számviteli nyilvántartásában a jelzett 3 M Ft névértékű üzletrész 300 M Ft értékben került a bizalmi vagyon létrehozásakor meghatározásra. A számviteli törvény alapján helyes-e a tulajdonos bizalmi vagyonnál az alábbi könyvelés?
T 36. Leányvállalattal szembeni követelés – K 97 Pénzügyi műveletek bevétele 335 M Ft (2 M Ft+333 M Ft). A részesedés könyv szerinti értékének kivezetése: T 87 Pénzügyi műveletek ráfordítása – K 17 Részesedések 200 M Ft (300 M Ft×2/3) A tőkeemelés elszámolása (itt is tekintsünk el a bejegyzéstől) T17 Részesedések – K 38 Pénzeszközök 2 M Ft. Ebben az esetben eredményhatás a tulajdonos bizalmi vagyonnál: +2 M Ft + 333 M Ft – 200 M Ft = 135 M Ft.
Helyes-e fenti metódus, vagy inkább az alábbi könyvelési megoldás a helyes a tulajdonos bizalmi vagyonnál, tekintettel arra, hogy a tőkecsökkentés a tőkemegfelelés miatt „névleges”?
T 36. Leányvállalattal szembeni követelés – K 97 Pénzügyi műveltek bevétele 335 M Ft (2 M Ft + 333 M Ft). A tőkeemelés elszámolása: T17 Részesedések – K 38 Pénzeszközök (eltekintve a bejegyzéstől, csak a pénzügyi teljesítésre egyszerűsítem a tételt). Ebben az esetben eredményhatása a tulajdonos bizalmi vagyonnál 335 M Ft (2 M Ft + 333 M Ft).

Kérdés: A kistermelő 1-es kategória és a kistermelő 2-es kategória között mi a különbség adózás tekintetében?

Kérdés: Az „A” kft. és a „B” kft. közösen létrehozzák a „C” kft.-t. Az új társaság saját tőkéjét részesedések és követelések apportálásával oldják meg. Az „A” kft. tartós részesedéssel rendelkezik „D” társaságban. Az „A” kft. „C” kft.-nek átadja a „D” leányvállalatában lévő 100%-os részesedését, és a „D” leányvállalat felé tartós követeléseit is. Az „A” kft. könyveiben 100.000 euró értéken szerepelnek a „D” leányvállalata irányában fennálló tartós követelései, azonban az apportálás során „C” kft. tulajdonosi köre ezt 10%-kal alacsonyabb, 90.000 euró piaci értéken állapítja meg és fogadja el. A piaci értéket könyvvizsgálói szakértői véleménnyel alátámasztják. A követelésből nem engedik el a leányvállalat felé a 10.000 eurót, csak nem látják megalapozottnak a megtérülést. Kell ezt az apportba vevő „C” kft. és az apportáló „A” kft. könyveiben megfelelően könyvelni, év végén értékelni, hogyan hat ez a társasági adó alapjára? Mi történik, ha végül mégis befolyik az eredeti, magasabb követelésösszeg a „C” kft.-hez? Jól gondoljuk-e, hogy a különbözet az apport átvételekor még nem képez társaságiadó-alapot, csak akkor, ha az mégis befolyik?

Kérdés: A bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló hatályos 2014. évi XV. törvény előírásai szerint:
1. Ügyvéd által ellenjegyzettnek kell lennie a bizalmi vagyonkezelői szerződésnek?
2. A bizalmi vagyonkezelő családtag esetén milyen végzettséghez kötött?
3. Az MNB-nek csak bejelentési kötelezettsége van?
4. Vagyonkezelésbe adáskor a felértékelt vagyon után nem keletkezik adófizetési kötelezettsége?
5. Milyen adó- és járulékfizetési kötelezettsége keletkezik?
6. Milyen lényeges dologra kell még odafigyelni?