3474 talált állásfoglalás az EKK kifejezésre

Kérdés: Társaságunk élelmiszeripari termékek előállításával foglalkozik, a termékek gyártása belföldi üzemben történik. Az ehhez szükséges alapanyagokat a külföldi anyavállalattól szerzi be, amely devizás számlát állít ki. A számviteli politika alapján folyamatos készletnyilvántartást vezetnek. A könyvelési program nem integrált rendszer, a készlet nyilvántartása külön készletprogramban történik. Kérdésünk az árfolyam helyes kezelésére vonatkozik. A kapott számlán az alábbi dátumok és információk vannak: a számla kelte: 2022. 06. 17., a felrakodás dátuma az anyavállalatnál: 2022. 05. 23., amikor az áru elindul az EU-s tagországból. Az áru kb. 2 nap alatt érkezik be a magyarországi raktárba, a készletre vétel dátuma: 2022. 05. 25. A készletre vétel a beérkezés dátumához tartozó MNB-árfolyamon történik a szállítólevél alapján. A számla könyvelési programban való rögzítésekor a számla kelte szerinti MNB-árfolyamot használjuk, a 2. alapanyagok főkönyvi számlán és az áfabevallásban is ezen árfolyammal szerepel. Mely napi árfolyamot kellene használnunk, hogy megfelelő legyen számviteli szempontból és az Áfa-tv. szempontjából is? A számla könyvelésekor két árfolyamot kellene használni: egyet a számviteli teljesítéshez, ami megegyezik a készletprogramban használttal, és külön az áfához is meg kellene adnunk az árfolyamot, amely a számla kelte szerinti vagy a teljesítést követő hó 15-ei árfolyam lenne? Tudomásunk szerint áfa szempontjából a Közösségen belül termékbeszerzés esetében alkalmazandó árfolyam az adófizetési kötelezettség megállapításának időpontjában érvényes árfolyam. Az Áfa-tv. 63. §-a (1) bekezdésében foglaltak értelmében a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani.

Kérdés: Adott egy dolgozó, akinek a munkaviszonyát közös megegyezéssel 09. 30-án meg akarják szüntetni. A dolgozónak van munkabérelőlege is és munkáltatói kölcsöne is. A munkabérelőleg hátralévő törlesztését egy összegben levonjuk most a béréből, ez nem kérdés. Viszont van még 990.000 Ft munkáltatói kölcsöne, amire 277.657 Ft a kamat. A kölcsönszerződésben az szerepel, hogy a kamatot az utolsó tőketörlesztés után kezdi fizetni. A munkáltató lemondana a kölcsönről és a kamatról is, ha a dolgozó aláírja a közös megegyezést. Jól gondolom, hogy az elengedett kölcsön a magánszemélynél a felek közötti jogviszony alapján lesz adóköteles – pl. ha munkaviszonyban áll a céggel, akkor munkabérként –, mely után az adókat és járulékot a kifizetőnek kell megállapítani, levonni, bevallani, befizetni? Illeték nem merül fel jelen esetben, de a NAV-hoz – ha meghaladja a 150 ezer forintot – be kell jelenteni. Az elengedett kamat miatt a kamatkedvezményből származó jövedelem után a magánszemélynek nincs adókötelezettsége, viszont a kifizetőnek a kamatkedvezmény 1,18-szorosa után 15 százalék szja-t és 15,5 százalék szochót kell fizetnie. Vagy mivel a kamatot is előírják a könyvelésben, az is a munkabér szerint adózik? Ha a kölcsönt a munkaviszony megszűnése után engedik el mondjuk fél évvel, akkor miként adózna? Akkor csak illeték lenne?

Kérdés: A betéti társaság az adózás megszűnése után kötelezően elkészítendő nyitómérlegben – mivel a számviteli törvény szó szerint nem írja elő, hogy ezt a különbözetet melyik soron kell kimutatni – eszközök és kötelezettségek, valamint a jegyzett tőke különbségét a tőketartalékban vagy az eredménytartalékban kell szerepeltetni? Az eredménytartalékban való szerepeltetés a vállalkozásból történő későbbi kivonás esetén adózás szempontjából problémát okozhat?

Kérdés: "A" kft. telekvásárlási szerződés alapján előleget fizetett 2021-ben az "Eladónak". Az "A" kft. erről számlát kapott, az áfát levonásba helyezte. Tárgyév augusztusában az "A" kft. és az "Eladó" a szerződést megszünteti, és azonos feltételekkel "B" kft. veszi meg a telket. Úgy gondoljuk, hogy az eladó köteles "A" kft.-nek visszafizetni az előleget, "B" kft. pedig tartozik az előleget megfizetni. Mindezeket a pénzügyi teljesítés után számlakiállítás követi az "Eladó" részéről. Az "Eladó" azonban nem szeretné az előleget visszafizetni. Megoldás lehet-e, ha az "A" kft. az adott előlegkövetelését eladja a "B" kft.-nek ellenérték fejében? Ez esetben az "Eladó" nem állítana ki sztornó- és új előlegszámlát. Nem világos, hogy ez esetben a későbbiek során a végszámla hogyan kerül kiállításra az új vevő részére, ha nem állítja ki részére az előlegszámlát. Az előlegengedményezéshez kapcsolódik-e áfásszámla-kiállítási kötelezettség?

Kérdés: Adott egy zrt., ami korábban szövetkezeti formában működött. A tulajdonosainak száma közel 600 fő magánszemély. 2014. évtől kezdődően napjainkig, a közgyűlés határozatai alapján osztalékkifizetések történtek. A kifizetésekre végső határidőt sem az alapszabály, sem a közgyűlési határozatok nem rögzítettek. Ezen évekre vonatkozóan a számviteli nyilvántartás jelentős összegű fel nem vett osztalékkötelezettséget mutat. A 2022. év májusi közgyűlésen módosították az alapszabályt, amely az osztalék fizetését már határidőhöz kötötte. Az elmúlt éveket illetően van-e valamilyen lehetőség ezen kötelezettségek megszüntetésére?

Kérdés: Multinacionális vállalat lévén gyakran előfordul olyan eset, hogy egy-egy számlát késve kapunk meg. A helyi gyakorlat szerint az volt a folyamat, hogy az adott számlát adott hónapra könyveltük, a számla kelte az, ami a számlán is fel van tüntetve, és a fizetési határidő szintén. Ez azonban azt okozza, hogy a 30 napon túli (esetlegesen még több) lejárt tartozás kategóriába kerülnek, ami nem egészen a valós képet mutatja. Mi a helyes eljárás ilyen esetben? Ha arra a napra könyveljük a fizetési határidőt, amikor a tényleges könyvelés történik, vagy pedig a számlán eredetileg szereplő fizetési határidő?

Kérdés: "Y" kft. 2020-ban adásvétel útján teremgarázshelyet vásárolt "A" kft.-től. A számla egyenes adózással, az áfa felszámításával készült, a pénzügyi teljesítés megtörtént, az áfát rendezték. A földhivatal széljegyzetben bejegyezte "Y" kft.-t, a birtokba adás is megtörtént. "Y" kft. tárgyi eszközként nyilvántartásba vette, értékcsökkenést számolt el, illetve az építményadó hatálya alá bejelentkezett, kötelezettségét 2021-től teljesíti. Két év után a földhivatal elutasította a bejegyzést, az eredeti állapotot vissza kell állítani. Hogyan kell a visszaadásra kerülő ingatlant kivezetni a tárgyieszköz-nyilvántartásból, milyen könyvelési feladatok várhatóak?

Kérdés: Kettős állampolgár vagyok, állandó életterem az Egyesült Királyság. Magyarországon egy eurós és egy forintos betéti számlám van. A bankomtól kaptam egy levelet, amelyben arra szólítanak fel, hogy "... tekintse át az adott országban benyújtott adóbevallásait ezen jövedelmeivel, illetve pénzügyi vagyonával kapcsolatosan!". Mindezt a CRS-egyezmény alapozná meg, mert a számláim adatait kötik a brit adóhatósággal. Hazai számláimon tranzakciókat nem végzek, csak betéti számlám van, maximum az azon képződő elhanyagolható kamat lehetne az éves profitom, de az sincs jóváírva. Ugyanakkor korábban – az itthon adózott jövedelmemből – átutaltam a kinti számlámra 9000 eurót, amivel ott a digitális pénzpiacon befektettem, kereskedtem. Most vissza fogom utalni ezt a tőkét. A brit tevékenység hozamát az Egyesült Királyságban leadóztam. Önök szerint van-e mit jelentenem a brit hatóság felé, illetve a visszautalt tőke e szempontból hogyan veszi sorsát?

Kérdés: Társaságunk egy nagyobb beruházás keretében elektromosautó-töltő állomást vásárolt. Ez az autótöltő állomás a raktárunkba érkező autók töltésére lesz kialakítva. A megvásárolt autótöltő állomás egy rozsdamentes lábazatból és töltőfejéből áll. A töltőállomás csavarral rögzíthető a talajhoz, ahol előzetesen a villamos vezetékhez előkészítették, és odavezették a villamos vezetéket. A fentiek alapján egyéb építményként vagy műszaki berendezésként kell üzembe helyezni a töltőállomást? Hogyan kell elszámolni a villamos vezeték kialakítását akkor, ha a beruházásban a töltőállomáshoz szükséges vezeték kialakítása nincs részletezve, illetve ha részletezve van?

Kérdés: Egy külföldi társaság ("A") tulajdonában álló építőipari belföldi gazdasági társaság ("B") végelszámolást kíván indítani. "B" társaságnak korábbi – fordított adózás alá tartozó – építési-szerelési tevékenysége után még garanciális kötelezettsége áll fenn a megrendelője felé, amelyre céltartalékot is képzett. A végelszámolásra tekintettel ezért "B" társaság garanciális kötelezettségét az "A" társaság magyarországi fióktelepe ("C", az általános szabályok szerint adózó áfaalany) át kívánja vállalni, amelyhez az építési munkák korábbi megrendelője írásban előzetesen hozzájárul. A garanciális kötelezettségátvállalás ellenértéke pontosan a "B" társaságnál a garanciális kötelezettségekre képzett céltartalék összegével egyezik meg. Felmerült azonban kérdésként, hogy ha az esetlegesen felmerülő garanciális javítási kötelezettségeket a "C" fióktelep nem tényleges javítási, építési-szerelési tevékenységgel teljesíti, hanem valamilyen formában pénzben téríti meg a megrendelő felé, akkor azt milyen formában tudja megtenni? Megoldásként felmerült egyrészt az esetleges garanciális kötelezettségek átvállalása a "C" fióktelep által a Ptk. 6:208. § (1) bekezdése alapján, amely kötelezettségvállalás után "C" fióktelep végleges pénzeszközátadás formájában teljesítené az eredeti megrendelő felé a felmerülő garanciális kötelezettségeket. Másrészt felmerült a szerződés ellenértékes átruházása is "B" társaság és "C" fióktelep között ugyanezen Ptk.-paragrafus alapján. Miután a jogviszony folytonosságát a szerződésátruházás nem érinti, a szerződésből kilépő és a szerződésbe belépő fél között tehát a szeződésátruházás eredményeként is elszámolható lenne a garanciális javítások költségeinek megtérítése "C" fióktelep által az eredeti megrendelő felé. Szerintünk áfaalapot is érintő számlamódosításra nem kerülhet sor, hiszen az eredeti ügylet áfaelszámolása, illetve bizonylatolása az eredeti szerződő felek – "B" társaság és megrendelője – között történt meg. Továbbá, megítélésünk szerint "C" fióktelep akár kötelezettségátvállalás, akár szerződésátruházás keretében lesz kötelezettje a jövőben felmerülő garanciális kötelezettségeknek, mindenképpen áfaköteles ügyletet valósít meg "B" társaság felé, így "C" fióktelep az általános szabályok szerint 27%-os mértékkel bocsát ki számlát az ügyletről "B" társaság felé. Melyik ismertetett módozat fogadható el, illetve milyen megoldási alternatíva képzelhető el, azok adózási, számviteli, illetve bizonylatolási vonatkozásában?