3474 talált állásfoglalás az EKK kifejezésre

Kérdés: Gondot okoz számunkra az Szt. 41. § (4) bekezdése szerinti céltartalék számítása. Első Mit jelent a folyósítás? Ha egy hitelszerződés lejárt (végtörlesztés nélkül), és lejárat után a felek új szerződést kötnek a fennálló tartozásra, de pénzügyi mozgás nincs, akkor az új szerződés időpontja tekinthető-e folyósításnak? Forgóeszköz-finanszírozáshoz kapcsolódó hitelek esetén gyakran több időpontban történik a felvétel, sőt lehet, hogy közben már volt törlesztés is, és utána újra felvétel. Ilyen esetben a folyósítás napját hogyan lehet, kell értelmezni? Forgóeszközhitelek esetén általában egy keretösszeg rendelkezésre tartási időszak szerepel a megállapodásban, ami sokszor semmilyen kapcsolatban nem áll a tényleges törlesztéssel. Ilyen esetben a hitel futamidejét a keretösszeg rendelkezésre tartásának szerződés szerinti utolsó napjával kell meghatározni? A folyósítás napja itt is érdekes, mert sok esetben újrakötik lejáratkor ezeket a keretszerződéseket, ilyen esetben az új szerződés napja tekinthető a folyósítás napjának? Bevallom, egyenlegében folyamatosan változó (pl. rulírozó) devizahitelek esetén szinte lehetetlen matematikai képletekkel leírni a 41. § (4) bekezdésében megfogalmazottakat. Mi lehet a megoldás? Önök szerint hogyan kell a szükséges céltartalék összegét meghatározni ezekben az esetekben?

Kérdés: Egy beolvadás adatai és tényei:
1. A vagyonmérleg tervezett időpontja: 2020. 12. 31.
2. A vagyonmérleg tervezett időpontjában a beolvadó kft. jegyzett tőkéje: 3000 E Ft, az eredménytartaléka: 46.096 E Ft, a befogadó kft. jegyzett tőkéje: 3000 E Ft, az eredménytartaléka: 261.758 E Ft.
3. A befogadó kft. 2021. 03. 10-én tőkét emelt 13.000 E Ft-ra, amelyet a cégbíróság be is jegyzett. A végzés várható időpontja: 2021. 06. 30. lesz. Cél: a beolvadás után a folyamatosan tovább működő befogadó cég szeretné 20.000 E Ft-ra emelni a jegyzett tőkéjét. Hogyan néznek ki helyesen a vagyonmérleg tervezett saját tőkéje elemeit bemutató sorai (kiinduló adatok a 2 cég tekintetében, rendezés/különbözetek/utolsó oszlop)? Aproblémát az okozza, hogy az utolsó oszlop adataiban található 20.000 E Ft-ra emelésből a tervezett időpont és a végzés időpontja között már megvalósult 7000 E Ft emelés.

Kérdés: Egy magánszemély osztatlan közös tulajdonban lévő külterületi erdőt vásárolt 10 évvel ezelőtt. A területet időközben belterületté minősíttette, és telekként szeretné értékesíteni. Kell-e adót fizetnie, és ha igen, mennyit?

Kérdés: Társaságunk állami tulajdonú műemlék jellegű épületek felújítását végzi, amelyhez terveket rendel meg. A vételár ezeknek a terveknek a felhasználási jogát is tartalmazza. Hogyan kezelendő a felhasználási jog ellenértéke: ingatlanérték-növelő tételként, vagyoni értékű jogként, esetleg ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogként? Ez a kérdés társaságunk esetében azért is lényeges, mert a 2018. évi 134. törvény az állami tulajdonú ingatlanok esetében a szerzői jogok, illetve felhasználási jogok tekintetében is kimondja az állami tulajdonba kerülést. Ha társaságunk nem kezeli külön számviteli szempontból a felhasználási jogot (szerzői jogot), akkor milyen módon tudjuk kezelni annak átadását az állam, illetve a tulajdonosi joggyakorló részére? Véleményünk szerint tehát a felhasználási jog külön vagyoni értékű jogként kezelendő a számviteli nyilvántartásban is, hiszen ez egy forgalmi értékkel rendelkező, átruházható vagyoni értékű jognak minősül, amivel ráadásul el is kell számolnunk. Hangsúlyozom, hogy nem felhasználási díjat fizetünk a felhasználási jog jogosultjának, hanem mi leszünk a felhasználási jog jogosultjai. És véleményem szerint – mint ilyet – a számvitelben, illetve a könyvelésben is le kell követni, vagyis külön nyilvántartásba kell venni vagyoni értékű jogként (szellemi termék felhasználási joga). A kérdés még az, hogy – mivel ingatlanhoz kapcsolódó tervről beszélünk – melyik csoportban kell kimutatni: az ingatlanok között, vagy az immateriális javak között?

Kérdés: Van egy társaság, amit a számviteli szabályok szerint könyvelünk. Ebbe kellene konszolidálni egy nyrt.-t társult vállalkozásként, amit IFRS szerint könyvelnek. Hogyan lehet a 2-féle számviteli módszer szerint könyvelt társaságot konszolidálni?

Kérdés: Riasztóberendezések és számítógépek kereskedésével foglalkozó társaságnál egyre több olyan eset van, amikor az ügyfél garanciakiterjesztést kíván vásárolni az eszköz megvásárlásával egyidejűleg. Ezt a garanciakiterjesztést a társaságnak is meg kell vásárolnia az eladótól. A termékkel eredetileg pl. 3 év garancia jár, de a vevő ehhez még plusz 1 év kiterjesztett garanciát vásárol. Ezt az eladótól megvásároljuk, amelyet az eladó a számlán külön feltüntet (értékkel). Számvitelileg a kiterjesztett garancia (plusz garanciális időszak) az áru bekerülési értékét növelő tétel, vagy időbeli elhatárolásként kellene kezelni bejövő és kimenő oldalon is? Az olyan esetekben, amikor eleve úgy vásárolunk terméket, hogy az ár tartalmazza a garanciális időszakot is – mert X Ft 2 év garanciával és Y Ft 3 év garanciával –, jól gondoljuk, hogy az elhatárolás fel sem merül? Itt a termék árában foglalt garancia a bekerülési érték része? Az előzőekben feltett kérdésekre adott válaszok másképpen alakulnak, ha nem az áru (eszköz) megvásárlásával egyidejűleg történik a garanciakiterjesztés-vásárlás, hanem például fél év elteltével?

Kérdés: Cégünk 2021-től a kiva hatálya alá tartozik. Magánszemély tulajdonostól egyenes ágon örökölt üzletrészét a cég megvásárolja, majd bevonja. (Névérték 3 M Ft, piaci érték hagyatéki leltár szerint 200 M Ft, visszavásárlási érték 70 M Ft.) A visszavásárlás-bevonás következtében növekszik a cég kivaalapja? [Kiva-tv. 20. § (3) bekezdés a) pontja]. A visszavásárlás-bevonás következtében a magánszemély tulajdonosoknak keletkezik adó- és járuléktöbblet-kötelezettsége? A visszavásárlás-bevonás következtében az üzletrész megszűnik, már nem lehet újra értékesíteni? Ha a visszavásárlást nem követi bevonás/elidegenítés/térítésmentes átadás, ez az állapot 25 évig is fenntartható, ha a társasági szerződésben ezt rögzítjük, ez az állapot jelent-e bármilyen előnyt a bevonáshoz képest adózási szempontból a cégnek? Amennyiben a visszavásárlást követően a cég magánszemélynek elidegeníti a visszavásárolt üzletrészt, keletkezik-e többletköltsége (adó), ha az üzletrész eladási értéke megegyezik a szerzési értékkel?

Kérdés: A vállalkozás szerződések alapján, építkezéseken villanyszerelési munkálatokat lát el, ehhez kapcsolódóan nyújt szolgáltatást. Ezen munkálatok egy részében közvetlenül a megrendelő felé szolgáltat, de sok esetben egy projektnél alvállalkozói szerepben tevékenykedik.
1. Ezen szolgáltatások szerződéses elszámolási egységnek minősülnek-e számviteli szempontból, és így kell-e alkalmazni az új szabályt ezen ügyletekre?
2. Befolyásolja-e az, hogy éppen milyen státuszban van, avagy ki tekintendő "megrendelőnek" ezen esetben (csak a közvetlen megrendelő vagy a fővállalkozó is)?
3. Mi tekinthető jelen esetben a törvényi megfogalmazás alapján a "megrendelő által meghatározott jellemzőkkel meghatározott szolgáltatásnak"? Konkrétan milyen ismérv alapján dönthető el? (Épületek árammal, füstjelzőkkel, riasztókkal való ellátását végzik, természetesen a szakhatósági előírások szigorú betartásával.)

Kérdés: Szeretném a véleményüket kérni a szén-dioxid-kereskedelem, az ingyenesen kapott és a vásárolt szén-dioxid-kvóták számvitelével kapcsolatban. Korábban valamilyen támpontot nyújtott az egyik cikk, azóta viszont nagyot változott ez a terület. Egyre csökkenő arányú az ingyenesen kiosztott mennyiség, folyamatosan növekszik a vásárolt kvóta mennyisége és ára. Milyen esetben készlet és milyen esetben eszköz a nyilvántartott kvóta? Hogyan könyveljen az, aki csak a kötelezettség teljesítésére vásárol kvótát, és hogyan az, aki befektetési célból is? Immateriális jószág vagy készlet a kvóta? Milyen nyilvántartási értéket célszerű meghatározni? Időbeli elhatárolás vagy céltartalék a következő év áprilisában visszaadandó mennyiség? És hogyan kell könyvelni a visszaadást?

Kérdés: A Számviteli Levelek 443. számában megjelent 8489. kérdésre adott válaszra hivatkozva a kérdésem az alábbi: A kérdésre adott válasz számviteli elszámolását értem, és egyetértek a leírtakkal. Egy vállalkozásnak azonban egy ügylet adójogi oldalát is figyelembe kell vennie a döntései meghozatalakor. A személygépkocsi nyílt végű lízingje nagy adókockázatot (áfa) rejt magában azáltal, hogy ha a társaság levonja a lízingdíj adóját (vagy annak egy részét, pl. útnyilvántartás nélkül 50%-át), akkor a NAV megkérdőjelezi az áfa levonását egy olyan esetben, amikor a lízing futamideje pl. 3 év, a könyvelésben pedig 5 évben határozzuk meg a hasznos élettartamot, és a lízing végén úgy dönt a társaság, hogy megvásárolja maradványértéken az autót. A NAV vélelmezi, hogy már a lízing megkötésekor az volt a szándék, hogy végül megvegye a cég a személygépkocsit, hiszen 5 évig tervezte használni már az elején, függetlenül a 3 éves lízingfutamidőtől. Átminősítik visszamenőleg zárt végű pénzügyi lízinggé, és az áfa levonását jogosulatlan levonásként állapítják meg. Nem célszerűbb ebben az esetben a lízingszerződés szerinti 3 évben meghatározni a hasznos élettartamot, hiszen "béreljük" (nyílt végű lízing) az autót, és eredetileg 3 évig tervezzük használni, ha már annyi időre kötöttük meg a szerződést, majd ráérünk a 3. év végén eldönteni, hogy megvesszük-e vagy sem? Számvitelileg ez helytelen, vagy védhető adott esetben? Az Szt. szerinti értékcsökkenés a Tao-tv.-nél úgy is növelő, az adótörvény szerinti értékcsökkenést pedig be lehet állítani 20%-ra. Így társaságiadó-hiány sem állapítható meg a nagyobb összegű (3 év alatt 5 év helyett) költségelszámolás miatt. Amaradványértékkel kapcsolatban ugyanez a kérdés. Pl. a 3 évre megkötött nyílt végű lízing esetén valószínűleg nem véletlen, hogy a 3. év végére mekkora összegben lett meghatározva a szerződésben a maradványérték (vélhetően ennyi lesz még az értéke a 3. év végén). Milyen indokkal tudom alátámasztani, hogy ennél több vagy kevesebb összegben határozza meg a társaság a maradványértéket? Hogyan jár el helyesen (hogyan tud helyesen eljárni?) a társaság a fenti, 3 évre kötött nyílt végű lízing kapcsán a maradványérték és a hasznos élettartam meghatározása esetén, ha nemcsak a számviteli előírásokat, hanem az adójogi kockázatokat is figyelembe veszi? Indokolható-e az Szt. előírásai alapján a 3 éves hasznos élettartam és a lízingszerződés szerinti maradványérték meghatározása a könyvelésben?