779 talált cikk az EU kifejezésre

Kérdés: Az alábbi két jogszabály eltérő rendelkezései miatt akadtak kérdéseink: Az új Ptk. az alábbiak szerint szabályozza az ügyvezetők jogviszonyát: 3:112. § [A vezető tisztségviselő önállósága] (1) A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő – a társasággal kötött megállapodása szerint – megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. Ugyanakkor a Tbj-tv. az alábbiakról rendelkezik:
d) Társas vállalkozó: 1. a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony). Megkérdeztünk egy jogászt a két jogszabályi hivatkozás értelmezésével kapcsolatban. Tőle azt az állásfoglalást kaptuk, hogy a Ptk. csak a vezető tisztségviselőkre, míg a Tbj-tv. csak a tagokra vonatkozik. Így azok a vezető tisztségviselők, akik tagok is egyben a bt.-k esetében (ha csak egy beltagja van), akkor az ügyvezetői teendőket csak megbízási jogviszony alapján láthatják el. A kft.-k esetében pedig munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban. Ezen álláspont alapján további kérdéseink merültek fel:
1. A két jogszabály fenti értelmezése helyes-e?
2. Van-e teendő azokkal a társas vállalkozókkal (akik tagok és ügyvezetők is egyben), akik módosítják a társasági szerződést (már Ptk.-ra hivatkozással), van főállásuk, az adott vállalkozásban munkát nem végeztek, és eddig a 08-as bevalláson munkaviszony melletti társas vállalkozóként jelentettük nullás adattartalommal. Ha az új Ptk.-t nézem, akkor elvileg ez már nem lehetséges, hiszen az ügyvezetői teendőket csak munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban lehet ellátni.
3. Hogyan fog alakulni azoknak a társas vállalkozóknak a jogviszonya, akik eddig munkaviszonyban látták el az ügyvezetői teendőket, és nem volt máshol 36 órát elérő jogviszonyuk?
4. Ha az ügyvezető nem tagja a kft.-nek, akkor a Tbj-tv. szerint is lehet megbízási jogviszonyban, akár díjazás nélkül is?
5. Elláthatja-e a kft. tagja egy munkaviszonyon belül az ügyvezetői feladatokat, és mellette betölthet-e valamilyen más munkakört, ha ezt a munkaszerződése és a munkaköri leírása is tartalmazza?
6. Mi a teendő azokkal a betéti társaságokkal, ahol egy beltag van, ő az ügyvezető is, és mellette személyesen közreműködik? Ha az új Ptk.-t nézem, akkor mind az ügyvezetői teendőket, mind pedig a személyes közreműködést csak megbízási jogviszony keretében láthatja el (hiszen a legfelsőbb bíróság egy jogegységi határozatban kimondta, hogy nem lehet munkaviszonyban). Ebben az esetben viszont nem alkalmaztuk a Tbj-tv. rendelkezéseit, amelynek értelmében a személyes közreműködést tagi jogviszonyban kellene ellátni (magasabb járulékfizetéssel), míg az ügyvezetői teendőket megbízási jogviszonyban, akár díjazás nélkül. Nem tudjuk eldönteni, hogy ebben az esetben a Ptk. szabályait vegyük-e figyelembe, és a Tbj-tv. rendelkezéseit ne tartsuk be, vagy fordítva. Esetleg mi a megoldás mindkét jogszabály rendelkezéseinek betartására?
7. Egyszemélyes kft. ügyvezetője végezheti az ügyvezetői tevékenységet munkaviszony keretében akkor is, ha erre nem tér ki a társasági szerződés?
Alapvető problémánk, hogy nem tudjuk, hogyan kell összhangba hozni az új Ptk.-t a Tbj-tv. rendelkezéseivel. Számunkra a kettő ellentétes szabályokat tartalmaz. Ebből kifolyólag nem tudjuk a rendelkezéseket átültetni a gyakorlatba.

Kérdés: A külföldi és a belföldi vállalkozás közt létrejövő kölcsönszerződés alapján a külföldi vállalkozás nagy összegű kölcsönt nyújt a magyar vállalkozásnak. A kapott kölcsönt – a szerződésben szabályozottak függvényében – a magyar cég könyvei­ben forintban vagy devizában kell nyilvántartani (december 31-én át kell értékelni), vagy a vállalkozás választhat? A felek közötti szerződésben háromféle szabályozás lehetséges:
a) A kölcsön összegét euróban adják meg, a külföldi kölcsönadó forintban tartja nyilván, az adós forintban vagy más devizanemben fizeti vissza, a kölcsön folyósítása euróban történik.
b) A kölcsön összegét forintban adják, euróban folyósítják, a külföldi kölcsönadó forintban tartja nyilván, az adós forintban vagy más devizanemben fizeti vissza.
c) A kölcsön összegét forintban adják, euróban folyósítják, a külföldi kölcsönadó forintban tartja nyilván, az adós forintban vagy más devizanemben fizeti vissza, a folyósítás a belföldi cég forintszámlájára történik.

Kérdés: Magyarországon működő kft. magyarországi állandó lakhellyel rendelkező – teljes munkaidős – cégvezetőjét szeretné osztrák kapcsolt vállalkozásához előreláthatólag 6 hónap időtartamra munkavégzésre küldeni. Ott heti 4x8 munkaórát töltene el, míg Magyarországon a fennmaradó 1 munkanapon végezne munkát. Jelen tervek szerint a munkavállaló csak a magyar kft.-től részesülne munkabérben, amit – ha ez jogszerűen megoldható – továbbszámlázna a cég az osztrák kapcsolt vállalkozásnak, további térítés nélkül (csak a munkabért és a felmerült költségeket). A Mt.-ben szereplő 44 napos kiküldetési, kirendelési korlátozáson túl van-e lehetőség egyéni kiküldetési megállapodásra és így a külföldi napidíj további fizetésére? Kiküldetés keretén belül milyen bejelentési kötelezettségei vannak Ausztriában a magyar munkavállalónak, illetve munkáltatójának? A jogszabályban szereplő 44 nap kiküldetés után két tagállamban végzett párhuzamos munkavégzésre tekintettel kért A1-es igazolás kiállítható-e, ha a munkavállaló munkaideje Magyarországon nem érné el a 25%-ot (heti 1x8 óra)? 183 nap osztrák munkavégzés elteltével – az egyezmény szerint – a munkavállalónak Ausztriában kellene megfizetnie az adóelőleget a Magyarországon kifizetett bére után? Ehhez, ha jól értelmeztük, a munkavállalónak a NAV-tól kellene illetőségigazolást igényelnie? Van-e további előzetes teendője a munkavállalónak, a magyar, illetve az osztrák munkáltatónak? A munkavállalónak az osztrák munkavégzés alatt magánál kell tartania többek között a munkaszerződés, bizonyítvány, bérjegyzék, munkaidő-nyilvántartás, bérutalás bizonylatainak német nyelvre fordított változatát, ebből szükséges-e hivatalos fordítást készíttetnie cégünknek? Szükséges-e a megfelelő osztrák bért biztosítani a munkavállaló számára?

Kérdés: A költségátalányról már több véleményt olvastam. Örömmel venném, ha össze lehetne foglalni, hogy azt kinek, mikor kell könyvelnie, előírnia, ennek mi a bizonylata, az adóalapra hatással lehet-e? Ha nem állítanak ki róla bizonylatot, bizonylat hiányában kell-e akár a vevőnek, akár a jogosultnak könyvelnie, adóalapot módosítania?

Kérdés: Mi a teendő abban az esetben, ha a szerviz nem tud cserepénztárgépet biztosítani online pénztárgép meghibásodása esetén? 2014-ben beüzemelt on­line pénztárgép rövid időn belül meghibásodott, a szerviz javításra elszállította. Az előírások szerint, ha 15 napon belül nem sikerül a javítás, akkor a szerviz köteles csere­pénztárgépet biztosítani. A társaság pénztárgép használatára kötelezett, a nyitás óta gépi nyugtát ad. 15 napig van lehetősége kézi nyugtát kiállítani. Mi van akkor, ha elmúlik a 15 nap, az online pénztárgép javítása még nem készült el, és a szerviz továbbra sem tud cseregépet biztosítani, függetlenül attól, hogy ez számára kötelező lenne? Továbbra is adható kézi nyugta addig, amíg az online pénztárgépet nem hozzák vissza a javításból, vagy minden eladásról számlát kell kiállítani, és ebben az esetben hetente jelenteni? Esetleg bérelnie kell online pénztárgépet, mert a szerviz nem tud cseregépet biztosítani, vagy be kell zárni az üzletet?

Kérdés: A kft. könyvelheti-e úgy a napi készpénzes pénztárgépbe beütött bevételeit, hogy egyetlen tételként könyveli az adott napi forgalmat a napi pénztárgépi összesítő alapján? Ez tartalmazhat pénztárgépi nyugtás és számlás pénztárgépbe beütött bevételt is. A cél az egyszerűsítés!

Kérdés: A NAV 2014. augusztus 7-én közzétett tájékoztatása rendezi a behajtási költségátalány elszámolására vonatkozó polgári jogi, adójogi és számviteli rendelkezéseket. Eszerint a jogosult a behajtási költségátalányról lemondhat. A késedelmi kamat tekintetében is van lehetőség annak a lemondására és a behajtási költségátalányra vonatkozó elszámolási szabályok alkalmazására?

Kérdés: A NAV állásfoglalása szerint a behajtási költségátalány rendkívüli bevételnek minősül, ha a jogosult eltekint attól, az Önök válaszában az elengedett kötelezettség az egyéb ráfordítást csökkenti. Ezt 2014. 01. 01-től kell alkalmazni. Melyik megoldás a helyes? Minden esetben írásban kell lemondania a jogosultnak? Eddig egyetlen ügyfelünktől sem kaptunk ilyen levelet. Mi sem küldtünk a vevőinknek. Ezt sürgősen pótolni kell?

Kérdés: A szerződés szerint a magánszemély a védjegyjogosult (licencadó), a kft. a licencvevő, a védjegyhasználatra készült hasznosítási szerződés. A védjegy közösségi védjegy. A licencdíj évi 500 000 forint, ami minden naptári évre esedékes. A szerződés szerint, a védjegyhasználati jogért a rendszeres díjon felül a licencvevő megfizeti a védjegy hazai és nemzetközi regisztrációs díját, a fenntartási díjat és minden egyéb hatósági díjat. A védjegy iparjogvédelmi fogalom, nem tartozik a szerzői jog alá. Ha nem szerzői díj a kifizetett összeg, mihez tartsam magamat? Ez évben a védjegyjogosult szerződés alapján határozatlan időre bérbe adja a kft.-nek a védjegyet védjegyhasználati díj címén. Ehhez kapcsolódóan el kell számolni a Szabadalmi Hivatal javára történő igazgatási szolgáltatási díjat, és minden EU-s bejegyzéssel kapcsolatos költséget, mert az a bekerülési érték része. Minek kell minősíteni a szerződést: bérbeadásnak vagy közvetített szolgáltatásnak?

Kérdés: Egyéni vállalkozó ügyfelem 35 ezer euróért vásárolt egy termelőeszközt, amelyre 3500 euró előleget fizetett. Az ügyfél 11 M Ft + áfáért értékesítette a lízingbe adónak, amelyet a lízingbe adó bank ugyanilyen összegben pénzügyi lízingként számlázott az ügyfélnek. Első díjként kifizették a bank számlája szerinti ellenérték 20%-át és a teljes ellenértéket terhelő áfát. A lízingbe vevő így kifizeti a lízingbe adó felé a teljes lízingdíjat, és kifizette a beszerzéssel kapcsolatosan adott előleget is. A lízingbe adó pedig az előleggel csökkentett összegét fizette meg a szállítónak (9765 E Ft-ot), és kap – áfa nélkül – 10 850 E Ft-ot. A bank nem hajlandó a szállítónak adott előleget sem megfizetni az egyéni vállalkozónak, sem a lízingdíjfizetésnél teljesítésként számításba venni. Így jogtalanul gazdagodik. Hogyan lehet a szállítóval szemben kimutatott kötelezettséget rendezni? Hogyan lehet rábírni a bankot, hogy a szállítónak a beszerzéskor kifizetett előleget átvállalja? Ez egy olyan konstrukció, ahol a lízingbe vevő az előlegnek megfelelő összeget elveszíti, a lízingbe vevő pedig megnyeri?