596 cikk rendezése:
131. cikk / 596 Átalakulás után osztalékfizetés
Kérdés: A társaság a tulajdonos magánszemélyek részére a 2016. évi beszámoló elfogadásakor osztalékot állapított meg, amit 2017-ben nem fizettek ki. 2017 végén a társaság tagjai kiválásról döntöttek, amelynek eredményeként az egyik tag 100%-os tulajdonával létrejött egy új társaság. A vagyonmérleg-tervezet szerint az új társaság a törzstőkén felül egy ingatlant és eredménytartalékot kapott. A cégbejegyzés 2018-ban megtörtént. Az átalakulás könyvvizsgálója szerint az a korábbi tulajdonos magánszemély, aki az osztalékfizetéskor már nem tagja a társaságnak, csak egyéb jövedelemként juthatna hozzá a benn maradt osztalékhoz, viszont a jogutód társaság, amelynek az érintett személy 100%-ban tulajdonosa, az osztalék adózásának megfelelően fizetheti ki részére az összeget. Ezért a végleges vagyonmérlegben, mint osztalékfizetési kötelezettség, ez a tartozás a jogutód mérlegébe került, a hozzá kapcsolódó pénzösszeg pedig a jogelőddel szembeni követelésként jelenik meg. Szerintem a jogelőd cég és az érintett magánszemély közötti osztalék tárgyévi kifizetésének és ennek megfelelő adózásának nincs akadálya. Lehetséges-e és milyen dokumentumok alapján biztosítható, hogy a megkapott összeg a jogutódnál szabályosan kerüljön osztalékként kifizetésre, adózásra és bejelentésre a NAV felé?
132. cikk / 596 Hitelkeret könyvelése
Kérdés: A gazdasági társaság 4 M Ft Széchenyi-kártya-hitelkerettel rendelkezik. A hitelt biztosító bank "Széchenyi-kártya" számlát nyitott, aminek a forgalmáról bankszámlakivonatot küld, minden, a számlán történő pénzmozgást követően. Emellett van a "Pénzforgalmi bankszámla". Hitel igénybevétele esetén átvezetem a hitelszámláról a bankszámlára, törlesztéskor a bankszámláról a hitelszámlára. Kérem a segítségüket a fenti események könyvelésében!
133. cikk / 596 Vevőkkel kapcsolatos sajátosságok
Kérdés: A vevőkkel szembeni követelések kiegyenlítésének sajátos módjával kapcsolatosan kérdezek: tartozásátvállalás, teljesítéselvállalás és tartozáselvállalás. A tartozásátvállalás a Ptk. szerint egy háromoldalú megállapodás: a szerződés kötelezettje helyébe egy harmadik személy, az átvállaló lép, így a jogosult a teljesítést csak tőle követelheti. A régi kötelezett helyébe egy új kötelezett lép. A számviteli törvényben nincs szó arról, hogy a jogosultnál kell-e könyvelni, és ha igen, mit. Mivel a jogosult már csak az átvállalótól követelheti a teljesítést, akkor a kérdező szerint az eredeti vevőkövetelés már nem áll fenn, az átvállalóval szembeni követelést egyéb követelésként kell kimutatni. A teljesítményátvállalás két fél közötti ügylet, egy harmadik személy állapodik meg a kötelezettel, hogy ő fog teljesíteni a jogosult felé. Ezt megteheti közvetlenül (ő fizet), vagy úgy, hogy az eredeti kötelezettnek bocsátja rendelkezésre a fizetendő összeget. A szerződés kötelezettjének személye nem változik. Jól gondolom, hogy a jogosult könyveiben ilyenkor nincs változás? Az átvállaló és a kötelezett pedig itt is egyéb bevételt, illetve egyéb ráfordítást könyvel. Tartozáselvállalás a teljesítéselvállalásból akkor lesz, ha erről a megállapodásról értesítik a jogosultat is. Ilyenkor egyetemleges kötelezettség jön létre. Jól gondolom, hogy ilyenkor a jogosult könyveiben marad minden változatlan, mivel a követelés csak egyszer mutatható ki?
134. cikk / 596 Tagdíj csökkentése késedelmi pótlékkal
Kérdés: A köztestület magánszemély tagja késedelmesen utalta át a tagdíjat, 10 000 forintot. Késedelmi pótlék címén 1000 Ft kötelezettsége keletkezett. A köztestület könyvelése az átutalt tagdíjból levonta a késedelmi pótlékot, mintha 9000 forint érkezett volna befizetésként. Véleményem szerint ez a könyvelési mód nincs összhangban a számviteli törvény előírásaival. Mi a szabályos eljárás?
135. cikk / 596 Munkavállalónak nyújtott kölcsön
Kérdés: Munkavállalónknak 7 évre folyósítottunk 5 M Ft kölcsönt 5,9%-os kamatra. Dolgozónk minden hónapban átutalta cégünk részére a törlesztőrészletet. Részletes kontírozást szeretnék kérni a 2017. évi könyvelési tételekről. Hova kell kontírozni a 2017. évi kamatot, valamint a 2018. évi törlesztés előírását?
136. cikk / 596 Visszlízingelt készletek az iparűzési adónál
Kérdés: Az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése 2013. január 1-től szigorító intézkedésként az eladott áruk beszerzési értékét (elábé) és a közvetített szolgáltatások értékét csak sávosan engedi meg levonni. Az arányosítás főként a nagykereskedelemmel foglalkozó cégeket érintő, az adóalap védelmét szolgáló előírás. Ugyanakkor a nettó árbevétel és az eladott áruk beszerzési értéke bizonyos esetekben csak technikai jellegű elszámolásokat tartalmaz, növelve az iparűzési adó összegét, így nem szolgálja az arányos és igazságos közteherviselést. Nagykereskedelemben gyakori finanszírozási forma, hogy a finanszírozó pénzintézetek a kereskedő raktári készletének finanszírozására zárt végű pénzügyilízing-szerződést kötnek. Számviteli elszámolása és áfatörvénybeli kezelése a termékértékesítés szabályai szerint történik. Ebben az esetben a nagykereskedő beszerzési áron eladja a raktáron lévő készletét a lízingcégnek, amely a lízingszerződés alapján szintén nagykereskedelmi áron visszaszámlázza azt. A lízingelt eszközt újra készletre veszik, és a kereskedő később értékesíti tényleges vevői felé, amikor is a lízingszerződést felbontották. A lízingszerződés megkötésekor végrehajtott számlázással a nagykereskedő árbevétele megnövekszik a beszerzési áron kiszámlázott összeggel, egyidejűleg az eladott áruk beszerzési értéke is nő a beszerzési áron eladott készlet értékével. Mivel eredményt nem realizál e műveleten, úgy lenne indokolt, hogy adóznia se kelljen, azonban az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése szerinti arányosítás miatt mégis keletkezik adóalap, a bevétel 15-25-30%-os mértékében. Be kell-e vonni az arányosításba a lízingcéggel a finanszírozás miatt könyvelendő technikai elábét, hiszen a könyvelésre nem tényleges kereskedelmi forgalom miatt kerül sor? Csak azért történik az elszámolás, hogy a könyvekben a lízingszerződés alapján kapott finanszírozási forrás – a lízingtartozás – megjelenjen.
137. cikk / 596 Mikrogazdálkodói követelés többletfizetése
Kérdés: A 2016. évi mikrogazdálkodói beszámolóban egy vevői követelés után a cég értékvesztést számolt el, amit a társaságiadó-bevallásban adóalap-növelő tételként szerepeltetett. Ezen vevő 2017. november hónapban maradéktalanul kifizette az értékvesztéssel érintett tartozását. Mi a teendő ebben az esetben? A kormányrendelet számlatükrében követelések visszaírása számla nincs. Hogyan szüntethetem meg a 319. Vevőkövetelések értékvesztése számlát?
138. cikk / 596 Munkavállalókkal kapcsolatos nyitott elszámolások
Kérdés: A közhasznú szervezet külföldi bankkártyás vásárlásai reprezentációval kapcsolatosak. A vásárlásokról számlák nem állnak rendelkezésre. Ezek egy része már 4-5 éve történt, nincs remény a külföldi partnertől a számla beszerzésére. Emiatt a munkavállalókkal kapcsolatos elszámolások a könyvelésben nyitottak. Helyes eljárás-e, hogy ha az adózás rendben megtörtént, akkor jegyzőkönyvben történő dokumentálást követően ezeket a tételeket kivezetjük az egyéb ráfordításokkal szemben?
139. cikk / 596 Anyavállalat munkavállalóival kapcsolatos költségek a leányvállalatnál
Kérdés: Munkavállalók az anyavállalatnál vannak. Együttműködési megállapodás rögzíti, hogy az anyavállalatnál lévő munkavállalók egy része kizárólag a leányvállalat feladatait látja el. Ezen munkavállalókhoz kapcsolódó alábbi költségeket közvetlenül viselheti-e a leányvállalat, ha a számla a leányvállalat nevére szól, és a kifizetésekhez kapcsolódó adó- és járulékterheket megfizeti: a képzés költségei (iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli oktatás), külföldi kiküldetés (szállás, utazás, étkezés), mobiltelefon számlája, kávé-, vízfogyasztás.
140. cikk / 596 Kötbérszámla és szállítói tartozás kompenzálása
Kérdés: Társaságunk egy független vállalkozástól vett igénybe szolgáltatást. A késedelmes/hibás teljesítésből adódóan a számla összegének egy részét nem fizettük ki, és a különbözetre kötbérszámlát állítottunk ki. A kötbérszámlát és a szállítói tartozást időközben kompenzáltuk. Az egyeztetések során kiderült, hogy a partner vitatja a kötbér jogosságát. Az Szt. szerint nem mutathatunk ki a mérlegben el nem fogadott, kétes követeléseket. Mi a teendő ebben az esetben? Hogyan kell eljárnunk helyesen, ha társaságunk jogosnak ítéli a követelést, de a partner azt vitatja?
