Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2005. augusztus 11-én (111. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2274

[…] kiegyenlíteni. Természetesen fordítva is igaz, a devizában kiállított, elfogadott számlát is csak devizában lehet kiegyenlíteni. Amennyiben a szerződő felek a szerződés megkötését követően, de még a teljesítésről szóló számla kibocsátása előtt "meggondolják", és úgy döntenek, hogy az ellenértéket nem forintban, hanem meghatározott devizában (vagy nem a szerződésben meghatározott devizában, hanem forintban) akarják rendezni, akkor ennek megfelelően módosítani kell a szerződést, a módosított szerződés alapján kell a számlát kiállítani (forint helyett devizában), és a számlán szereplő ellenértéket a számlán szereplő devizában kell átutalni. Az előbbiek figyelembevétele azért is fontos, mert ezen számlák jellemzően a belföldiek egymás közötti kapcsolata során keletkeznek. A belföldiek egymás közötti értékesítését, szolgáltatásnyújtását pedig áfa terheli. Mivel a fizetendő, illetve a levonható áfa bizonylata a számla, a forintszámlán az áfa is forintban kerül meghatározásra. Ha a forintszámlát devizával egyenlítik ki, felmerülhet a kérdés, az áfa alapját a fizetett deviza vagy a forintszámla alapján kell meghatározni (a két módszer eltérő eredményre vezethet!). Mivel a forintszámla devizaértéke szerződéssel nincs alátámasztva, joggal kifogásolható a fizetendő áfa, a levonható áfa helyessége is. Amennyiben a forintban kiállított számlát devizában egyenlítik ki, a kérdés az, mennyi deviza szükséges ehhez, hogyan határozzák meg a devizamennyiséget. Az MNB érvényes hivatalos árfolyama, vagy az adott hitelintézet átlagos árfolyama alapján? Bármelyik mellett lehet érveket, de ellenérveket is felhozni. A következő kérdés: ki jár jobban? A bekerülési árfolyam és az elszámolásnál figyelembe vett árfolyam különbözetének kimutatása ellentmond az Szt. előírásának, bár – az a kérdés szerint is – kimutatásra kerül. [Az Szt. 62. §-ának (4) bekezdése alapján a deviza felhasználásakor a deviza bekerülési értéke beszerzéskori, vagy átlagos (súlyozott) beszerzési, vagy a FIFO-módszer szerinti árfolyamon számított forintértéken kerülhet kivezetésre!] Ha például a vevő magasabb árfolyam figyelembevételével egyenlíti ki szállítóját, mint amennyi a deviza bekerülési árfolyama volt, akkor árfolyamnyereséget realizál, de ez a különbözet tartalmában nem más, mint a deviza beszámított eladási ára és bekerülési értéke közötti különbözet, azaz a devizával való kereskedés eredménye. Ez viszont nem mindenki számára megengedett! […]