637 talált cikk az időbeli elhatárolás kifejezésre

Kérdés: A bt. 2014. 12. 31-i mérlegfordulónappal elkészítette a végelszámolást lezáró beszámolót, amelyet a törlési kérelemmel és a vagyonfelosztási javaslattal együtt beküldött a cégbíróságnak. Ebben a kötelezettségek között szerepel a zárónappal elszámolt, de még ki nem osztott vállalkozásból kivont jövedelem. Ezt a kötelezettséget a vagyonfelosztási javaslatban a tulajdonosok részére fizetendő pénzeszközök között szerepeltette. A cégbíróság hiánypótló végzést adott ki, miszerint a becsatolt végelszámolási zárómérleg nem fogadható el, mert rövid lejáratú kötelezettséget tartalmaz. Két lehetőséget adtak: nyilatkozzunk, hogy hogyan és mi módon lett kiegyenlítve a tartozás, vagy nyújtsunk be egy új kötelezettséget nem tartalmazó beszámolót. (A vállalkozásból kivont jövedelem a cégbírósági törlésig nem adható ki. Jól gondolom?) Mi a helyes megoldás a hiánypótló végzés rendezésére?

Kérdés: A mezőgazdasági társaságok különféle, jogszabályon alapuló támogatásokban részesülnek tevékenységükhöz kapcsolódóan. A támogatások igénylésére a tárgyév első felében kerül sor, de a pénzügyi rendezése nem történik meg teljes egészében a tárgyévben, a támogatás jelentős hányadát a tárgyévet követő évben folyósítják. A támogatáshoz kapcsolódó költségeket, ráfordításokat a tárgyévben elszámolják. Ezek a támogatások – összegüket tekintve – általában jól tervezhetők, de az is előfordul, hogy eltérés van a végleges elszámoláskor, továbbá előfordul az is, hogy bár jár a támogatás, de nem jut, illetve befagyasztották az adott támogatást. Amennyiben a tárgyévre vonatkozó támogatás utalására a mérlegkészítés időpontjáig nem kerül sor, azt az Szt. 77. §-ának (3) be­kezdése alapján el kell-e számolni egyéb bevételként? Értelmezésünk szerint az egyéb bevételkénti elszámolásnak a feltétele az igénylés és az, hogy a tárgyévhez kapcsolódjon a támogatás, de a mérlegkészítésig történő pénzügyi rendezés nem feltétel. Egy adóhatósági állásfoglalás szerint a mérlegkészítésig történő pénzügyi rendezésnek is meg kell felelni, ami szerintünk nincs összhangban a számviteli törvény előírásával. Kérjük állásfoglalásukat a helyes elszámolás megítélése érdekében!

Kérdés: A kft. jegyzett tőkéje 3 millió Ft, a saját tőkéje 97,5 millió Ft. A tulajdonos 3 társaság, tulajdoni részarányuk 30-30-40%. A 40%-os, 1,2 millió Ft névértékű üzletrészt a társaság piaci áron, 39 millió Ft-ért visszavásárolta. Milyen társasági­adó-vonzata lenne, ha a társaság a visszavásárolt 40%-os üzletrészt 20-20%-os arányban a tulajdonosok részére térítésmentesen átadná? Esetleg kedvezőbb lenne, ha a visszavásárolt üzletrészt bevonnák, majd a jegyzett tőkét az eredménytartalék terhére megemelnék?

Kérdés: A támogatással megvalósult beruházást 2012. december 30-án üzembe helyezték. A támogató szervezet a pénzügyi elszámolást 2014 augusztusában fogadta el, és utalta az előlegen felüli támogatás összegét. Elszámolható 2014. évben a 2013. évre jutó támogatásintenzitással arányos amortizációs összeg? Ha nem, akkor milyen futamidőre számolható el a támogatás arányos része rendkívüli bevételként? (Az eszközök amortizációs kulcsa 14,5%.) Hogyan számolható el a támogatási összeg, amely még fennmarad a támogatásból, amikor kifutott a számvitel szerinti értékcsökkenés?

Kérdés: Két kft. szerződést kíván kötni egymással anyag (készlet) kölcsönadásának tárgyában. Az átvevő társaság a kölcsönkapott anyagot felhasználja a tevékenysége során, terméket állíttat elő, az elkészült terméket értékesíti. A kölcsönkapott anyagot a szerződésben kikötött időpontban (egy éven belül) a társaság a kölcsönadó társaság részére ugyanolyan minőségben és mennyiségben visszaadja. A használatért használati díjat fizet a kölcsön­adó társaságnak. Lehet-e a kölcsönkapott anyagot átvételkor csak a 0. Számlaosztályban nyilvántartani a visszaadásig? Lehet-e ezt kölcsönként kezelni? Számlázni kell-e az átvett készlet értékét az átadó cégnek? Mi a helyzet az áfával?

Kérdés: Két alapítványunk kapott az alapítótól nagy összegű, vissza nem térítendő támogatást. A támogatás nyújtásának célja az volt, hogy az alapító több évre biztosítsa az alapítványok cél szerinti tevékenységének folytatását. A támogatás nagyságrendjét és az alapítványok cél szerinti tevékenységének átlagos éves költségét figyelembe véve indokoltnak látszik a bevétel 3 évre történő elhatárolása. Van-e erre törvényes lehetőségünk? Ha a bevételt nem határoljuk el, a mérleg egészen torz nyereségadatot fog mutatni, míg a további évek folyamatos veszteséget mutatnak majd. Milyen lehetőségünk van?

Kérdés: Ingatlannal rendelkező ügyfelünk ingatlan bérbeadásával foglalkozik. Időszakos elszámolású szerződéseket kötött a bérlőivel. A megállapodás szerint a vonatkozó időszakot megelőző hó 15-én állítja ki a számlát, a teljesítési idő és a fizetési határidő pedig a vonatkozó időszak első napja. (A 2014. 12. 15-én kiállított számlán a teljesítési idő 2015. 01. 01., és a számviteli teljesítés [a bérbeadás hónapja] is január.) Ez esetben mit tekinthetünk a vállalkozó által teljesített, a vevő által elismert követelésnek? Azt mikor kell könyvelni? A példa szerinti számlát ki kell-e mutatni követelésként 2014. 12. 31-én, ha a vevő nem fizeti meg az ellenértéket 2014-ben? És ha megfizeti?
A kérdező a kérdésekre adható válaszok függvényében elemzi az eredménykimutatásra gyakorolt hatást, és arra a megállapításra jut, hogy pusztán a számla kiállításának dátumával változhatna a könyvelés megítélése, ami nyilvánvalóan elkerülendő. További részletezés helyett néhány probléma, amire utal a kérdező: mi lenne, ha 2014-re nem könyvelnének, de a vevő 2014-ben fizet, vagy ha könyvelnék, majd az árbevételt időbelileg elhatárolnák, ha fizetett a vevő, 2015-ben könyvelnek, ha nem fizetett 2014-ben?

Kérdés: A társaság 10 millió Ft értékben hitelt vett fel, amelynek biztosítékául értékpapír-óvadéki szerződés keretében 10 millió Ft fedezeti értékben elismert, 10 millió Ft-ért vásárolt (de 7 millió Ft névértékű) tőke- és hozamvédett értékpapír szolgál. Az óvadéki szerződés szerint az értékpapír kamata az óvadékul történő lekötés időtartama alatt a bankot illeti, és a szerződés biztosítékaként óvadékként szolgál. Az értékpapírt egyéb követelésként a 36. számlacsoportban, vagy értékpapírként a 37. számlacsoportban kell kimutatni? Az értékpapír hozamát hogyan kell rendezni? Évenként a banktól kért kimutatás alapján, vagy az óvadék felszabadulásakor egy összegben? Vagy soha nem is kerül a társasághoz?

Kérdés: A kettős könyvvitelt vezető alapítvány a tárgyévi bevételei terhére dönt támogatások kifizetéséről, miközben a támogatások elszámolása a számviteli törvény szerint pénzforgalmi tétel. Ez az éves számviteli eredmény indokolatlan ingadozását okozhatja, gátolja a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet megítélését. A kuratórium gazdálkodási döntéseit a tárgyévben járó és legkésőbb a mérlegkészítésig pénzben is megkapott támogatások terhére hozza. Ezek terhére kerülnek az adott támogatások megítélésre. Lehetséges elszámolási mód lehetne az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazása a következők szerint: a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 86 – K 479 (Egyéb ráfordítás – különféle egyéb kötelezettség); a pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381; év végén a rövid lejáratú kötelezettségek közül az egy éven túl lejárókat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé. Ez az elszámolási rend könnyen követhető, analitikája egyszerűen szervezhető. Egyedül az egyéb ráfordítást, összhangban az összemérés elvével, nem pénzforgalommal könyveljük. Másik alternatíva: a kuratórium döntését könyvvitelen kívül vezetjük, majd pénzforgalommal elszámoljuk a támogatást ütemezés szerint: T 86 – K 384; a támogatási szerződésből még hátralévő biztos tartozásokat – a realizációs elvet felrúgva, az összemérés elvét nem teljesítve – nem könyveljük.
Magánszemélyek részére adott támogatások esetén: Ott az elszámolt összegeket személyi jellegű kifizetésként indokolt kimutatni, miközben a szerződött, fix összegű, adott időpontban esedékes nemteljesítéshez kötött jövőbeni kifizetésekre nem is tudnánk más módon fedezetet képezni, mint az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének az alkalmazásával a következők szerint:
– -a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 55 – K 479; pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381;
– -év végén, az éven túli elszámolásokat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé;
– -a még ki nem fizetett, nem számfejtett összegekre, a bizonytalan, de várható adókra, járulékokra céltartalékot képezünk: T 86 – K 42.
A másik alternatíva szerint nem vennénk figyelembe az összemérés elvét, és a számfejtéssel elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint az esedékes támogatást és járulékait: T 55 – K 479. Így a könyvelés a jövőbeli biztos tartozásokat nem tartalmazná.

Kérdés: Helyesen járok-e el, ha az időbeli elhatárolásokat így könyvelem? Beérkező számla 30 egység folyó évi, 60 egység következő évre vonatkozó költséget tartalmaz: T 5 – K 454, 30 egység, T 392 – K 454, 60 egység. Folyó időszakot terhel 50 egység, aminek a számlája csak a következő időszakban érkezik be: T 5 – K 482, majd a beérkező számla: T 482 – K 454, 50 egység. Vagy az időbeli elhatárolásokat minden esetben az eredményszámlákkal szemben lehet csak könyvelni, és onnan lehet ki- vagy visszavezetni?