429 talált cikk az iroda kifejezésre

Kérdés: Társaságunk saját tulajdonú irodaházban irodák bérbeadásával foglalkozik. Egyik bérlőjével megállapodott arról, hogy a bérleményt (az irodát) átalakítja a bérlő kérésének megfelelően. Adott pénzügyi keretig az irodaátalakítás költségei a bérbeadót terhelik, a keret felett felmerült átalakítási költséget pedig a bérlő megtéríti a bérbeadó részére, amely összegről a bérbeadó irodakialakítás költsége jogcímen számlát állít ki. Az irodaátalakítás költségei a bérbeadó könyveiben az épület értékét növelő tételként (mint felújítás) kerülnek elszámolásra. Az átszámlázott irodakialakítás értékesítése nettó árbevételként kerül könyvelésre. Abérlő által megtérített rész bekerülési költsége elszámolható-e továbbszámlázott szolgáltatásként, vagy az átalakítás teljes költségét beruházásként kell elszámolni?

Kérdés: Társaságunk tevékenysége saját tulajdonú személygépjárművek tartós bérbeadása és teljes körű üzemeltetése, flottakezelése. Társaságunk székhelyén és telephelyén is folytat vállalkozási tevékenységet. A székhely és telephely is alkalmatlan a gépjárművek tárolására, ott csupán egy-egy irodánk található, ugyanakkor a gépjárművek forgalmi engedélyében szereplő cím a társaságunk székhelycíme. Megrendelőink/ügyfeleink az ország különböző településein működő vállalkozások, akiknek a többsége a telephelyünk szerint illetékes önkormányzat területén rendelkezik székhellyel. A megrendelőink/ügyfeleink a bérbe vett gépjárműveket jellemzően saját dolgozóik részére rendelkezésre bocsátja, folyamatos használatra. Ebben az esetben a társaságunk tulajdonában álló bérbe adott személygépjárműveket az iparűzésiadóalap-megosztás számítása során mely településen/településeken kell figyelembe vennünk?

Kérdés: Egy cég irodaépületet bérel a tulajdonosától, majd azt további albérletbe adja a bérleményt ténylegesen használók számára. Az őt terhelő bérleti díjat közvetített szolgáltatások értékeként ráfordításként számolja el. A helyi adótörvénynek az eszközérték-arányos adóalap-megosztásra vonatkozó szabályai szerint a költségként elszámolható bérleti díj tartozik az eszközérték fogalmába. Mivel jelen esetben a fizetett bérleti díj nem költség, hogyan kell számítani az eszközértékét?

Kérdés: Társaságunk székhelyén lévő épületét bővítette. A bővítés folyamán emeletráépítés történt, amelynek során irodák, tárgyalótermek, mosdók, öltözők, edzőterem került kialakításra. A munka fordított adózású volt. A munkálatokhoz az anyagot a társaság biztosította, a kivitelezés külső vállalkozó bevonásával történt. A használatbavételi engedélyt megkaptuk, a munkák során a számlákban szereplő áfát visszaigényeltük. A társaság az edzőtermet térítésmentesen biztosítja a dolgozóknak. Mivel ingyenes szolgáltatás történik, helyes-e, ha a használatbavételkor állapítjuk meg a fizetendő áfát, ami az edzőterem kialakításához merült fel? A beszerzéskor a számlák nem kerültek megbontásra (mennyi az edzőteremre eső beruházási érték). Milyen mutatószámok alapján tudjuk elkülöníteni az edzőteremre eső ráfordításokat? Erre a pontos elkülönítésre szükség van, mivel merülnek fel további költségek is a használatbavétel után (energia, egyéb). Az épület után elszámolok értékcsökkenési leírást, az edzőterem után is megtehetem? Van adóalap-növelő tétel? Az edzőterembe vásárolt eszközök után nem került sor áfa-visszaigénylésre, lehet-e értékcsökkenést elszámolni?

Kérdés: A megrendelő megbízza társaságunkat egy kisebb ipari létesítmény kivitelezésével 10 millió Ft értékben. A munka zöldmezős beruházásnak minősül, a szerződés aláírásakor a megrendelő felelősségi körébe tartozóan még nem áll rendelkezésre minden hatósági engedély, ami az építkezés megkezdéséhez szükséges. Társaságunk – ennek ellenére – az organizációs tevékenységet a tárgyévben megkezdte (irodai konténerek, mobil WC-k telepítésre kerültek, a területet bekerítették, az egyéb beszerzési, projektirányítási és tervezési feladatok), amelyek kapcsán társaságunknak a tárgyévben 800 ezer Ft számlázott tényköltsége keletkezett. A szükséges engedélyeket a megrendelő a következő év január 12-én tudta beszerezni, a kivitelezést a földmunkával társaságunk ezt követően tudta elkezdeni. A megrendelő felé az első részszámlát a következő év január 31-i teljesítéssel tudtuk kiállítani. Társaságunknál a számviteli politikában rögzítetten január 10. a mérlegkészítés napja. A számviteli törvény hatályos módosítása alapján a tárgyévi beszámolóban hogyan kell a projekthez mint elszámolási egységhez tartozó bevételeket és ráfordításokat elszámolnunk?

Kérdés: Van egy budapesti ingatlanunk, amin fejlesztést hajtunk végre. A belvárosi telken lévő épületegyüttes tulajdonképpen két épület: az egyiket teljesen lebontjuk, a helyén és a telek további beépítetlen részén felépítünk két vadonatúj épületet, amiben lakások lesznek, amiket eladunk. A másik régi épületet pedig teljesen felújítjuk. Az egyik generálkivitelező végzi a bontást és a mélyépítést, a másik pedig felépíti a két házat, és felújítja a megmaradó épületet. Az engedélyek rendben vannak, az áfakérdést már tisztáztuk az adószakértőkkel. Számviteli jellegű kérdéseinkre szeretnénk válaszokat kapni:
1. Jó megoldás-e, ha az első fővállalkozó munkáját kettébontjuk? Ami bontás, az azért van, hogy a két épület megépülhessen. Így a bontás ellenértéke beruházás, de nem a telekre, hanem az új épületre, ám csak az egyikre, mert az oda épül, a másik új, az teljesen érintetlen területre. Vagy mehet egybe? Kell ezt bontani vagy sem?
2. Mélyépítés a két teremgarázshoz és a tárolókhoz szükséges. A két teremgarázsnak és valamennyi tárolónak külön helyrajzi száma lesz, külön adtuk el azokat. A mélyépítés tulajdonképpen ezeknek kell. Ha a teljes mélyépítést (vagy valamilyen bontás alapján azt, ami rájuk esik) a két teremgarázsra és a tárolókra számoljuk el, akkor ezek végül igen veszteségesek lesznek, de ez nem egy számviteli szempont.
3. A lebontott épületnek volt egy könyv szerinti értéke. Ezzel mi a teendőnk? Rendkívüli vagy terven felüli értékcsökkenés? Vagy selejtezés és leírás? Szembe lehet-e ezt állítani észszerűen valamivel, valamilyen teljesítménnyel, mivel a bontás valamilyen teljesítmény elérése érdekében szükséges? A két új épület ugyanúgy épül, de az egyiknél először bontani kell, plusz ez a könyv szerinti érték is itt van. Tehát, ha mindent külön veszünk, akkor az egyik új ház aránytalanul drágább lesz, pedig az egész egy projekt. Külön számoljunk, vagy terítsük mindkettőre?
4. Mi legyen a telek értékével? Azt megtanultuk, hogy ingatlan nincs telek nélkül, és azt külön kell nyilvántartani. Jelenleg a két új épület a telek kb. felét foglalja el, és ezekben az épületekben a mi tulajdonunk kb. 15 százalék lesz, minden mást eladunk. Kérdés, hogy ha eladjuk bármelyik lakást, amit mi építtetünk, akkor telket is eladunk vele? Ha igen, akkor mennyit? Milyen arányban számoljunk? Akkor ki kell vezetni a telek könyv szerinti értékéből annyit, és minden eladott lakás esetében ugyanígy. Végül is, ha eladunk minden lakást, kivezetjük, akkor nem igaz az, hogy a telek 100 százalékban a mi tulajdonunk marad. Vagy igaz?
Végül szeretnék általában véve egy szakértői iránymutatást kapni arra, hogy a lakások, a felújított másik épületben lévő irodák, teremgarázsok, tárolók, közös helyiségek stb. esetében a két fővállalkozó számláit, magát a beruházási teljesítményt hogyan próbáljuk szétszedni? Mennyire kell a mérhetetlenül aprólékos műszaki leírásokat figyelembe venni, mennyire lehetünk "nagyoltak"? A maradó ingatlant aktiválni kell, az eladandót kivezetni, de mindenképpen önköltséget kell számolnunk lakásra, irodára, garázsra, tárolóra, közös helyiségekre, mindezt a fentiekben leírtak (bontás, mélyépítés, két új épület) figyelembevételével. Jó lenne ebben egy gyakorlattal rendelkező szakember tanácsa, iránymutatása.

Kérdés: A Covid-19 miatt hozott intézkedések kapcsán zárva tartó üzletek, irodák tárgyi eszközeinek értékcsökkenés-elszámolása leállítható-e a zárlat idejére mind számvitelileg, mind a Tao-tv. szempontjából? Mit kell tenni a leállás ügyében? Mik a teendők a számviteli politika tekintetében?

Kérdés: Az ügyvédi letét könyvelésére vonatkozóan kétféle válasz jelent meg a letétbe helyező vállalkozás oldaláról: a 3337. válasz szerint idegen helyen tárolt pénzeszköz, a 8174. válasz szerint az ügyvédi irodával szembeni követelés. Egyéb szakmai fórumon szintén idegen helyen tárolt pénzeszköznek sorolja be a szakértő, mivel – véleménye szerint – a letétbe helyezett pénzösszeg nem felel meg az Szt. 29. §-ában ismertetett követelések ismérveinek. Melyik a helyes besorolás?

Kérdés: Társaságunk védőmaszkokat és egyszer használatos gumikesztyűket vásárolt nagy tételben munkavállalóinak a veszélyhelyzetre tekintettel, a munkavégzéshez szükséges egészségvédelem miatt. Társaságunk hulladékgyűjtéssel, hulladékválogatással foglalkozik, de nemcsak fizikai, hanem irodai dolgozóknak is biztosítottuk a védőfelszerelést (pl. postai, banki ügyintézéshez). Helyes-e az a gyakorlat a számviteli, illetve adójogi elszámolás tekintetében, ha anyagköltségként könyveltük a beszerzést, az áfát levonásba helyeztük, és járulékot nem fizetünk a beszerzés után, mivel nem természetbeni juttatásként adtuk dolgozóinknak?

Kérdés: Örömmel olvastam a 422. számban megjelent, 8167. számú, portfóliókezelésbe adás könyveléséről szóló válaszukat. Néhány helyen azonban nem teljesen értek egyet az Önök véleményével. A 2. kérdésre adott válaszuk szerint az értékpapírok évközi adásvételének eredményeként kimutatott bruttó hozamot a portfóliókezelésbe adónál könyvelni kell, jellemzően kamatbevételként, akkor is, ha azt a portfóliókezelő közvetlenül nem utalja át, hanem azt is befekteti. A 7. kérdésre adott válaszuk: év végén a követelésként kimutatott összeg a portfóliókezelő jelentése szerinti összesen értékkel kell, hogy megegyezzen. A 7. kérdésre adott válaszuk alapján csak úgy egyezhet a portfóliókezelő és a kezelésbe adó kimutatása, ha a kezelésbe adó elszámolja az értékpapírok nettó eszközértékének változását is, mivel a portfóliókezelő mindig az adott hó utolsó napján érvényes piaci árfolyamon kimutatott portfólió értékét közli. Ez így helyes? Tudomásom szerint a "sima" értékpapír-vásárlásnál sem szabad átértékelni az értékpapírt az év végi nettó eszközértékre (piaci árra), mivel azt a hozamot nem realizáltuk. A portfóliókezelésnél ezek szerint át kell értékelni? Le kell-e könyvelni az értékpapírok piaci értékének változásából származó nyereséget/veszteséget, és ha nyereség volt, akkor adózni kell utána? Vagy el lehet határolni, mint nem realizált nyereséget/veszteséget? Ha a portfóliókezelő a bekerülési árat közölné az év végi kimutatásban, akkor sem tudok vele egyeztetni, hiszen az eredetileg portfóliókezelésbe adott összegből a portfóliókezelő már adott-vett papírokat, az elért nyereségen újabb papírokat vásárolt, így az eredetileg átadott 1 millió euró már 1.000.500 euró lett, és 1.000.900 euró az év végi piaci árra történő átértékelés miatt, miközben a könyveimben csak az eredetileg átadott 1.000.000 euró van. Mivel kellene év végén egyeznie a könyvelésnek? A 2. kérdésre adott válaszuk alapján: a portfóliókezelő havi jelentése alapján az adott havi, adásvételből származó nyereséget/veszteséget el kell számolni akkor is, ha azt a portfóliókezelésbe adó nem kapta meg. Véleményem szerint ez ugyanúgy nem realizált eredmény, mint az előző bekezdésben említett átértékelés, hiszen hiába "kapott" árfolyamnyereséget vagy osztalékot a befektető, mivel az újra befektetésre került, ezért annak realizálása ugyanolyan bizonytalan, mint az összes többi értékpapíré, vagy akár az előző pontban említett piaci értékváltozásból származó árfolyamnyereségé. Mindebből számomra az következne, hogy realizált hozamot csak a portfóliókezelési szerződés megszűnésekor (akár évekkel később) lehetne elszámolni, azonban ha a 4. pontra adott válaszuk alapján a költségeket folyamatosan el kell számolni, akkor hogyan érvényesül az összemérés számviteli alapelv?