21. cikk / 1137 Önszámlázás esetén a deviza árfolyama
22. cikk / 1137 Jogelődtől átvett értékhelyesbítés a tőketartalékba?
23. cikk / 1137 Áttérési különbözet után társasági adó
24. cikk / 1137 Négygyermekes anyák adókedvezménye
25. cikk / 1137 Lízingelt tehergépkocsira a fejlesztési tartalék feloldása
26. cikk / 1137 Végelszámolás a pótbefizetések elengedésével
27. cikk / 1137 Közigazgatási bírság átvállalása
Társaságunk egyik alkalmazottja (gépkocsivezető) az utasításaink szerint végzett munkavégzés során egy olyan közterületre hajtott be, ahová behajtási engedély lett volna szükséges. A szükséges behajtási engedélyt a munkáltató nem szerezte be. A hatóság helyszíni ellenőrzés során közigazgatási bírságot szabott ki a gépjárművezető magánszemélyre (4 büntetőpontot is kapott.) A munkáltató (cégünk) a munkavállaló vétlenségére való tekintettel, és tekintve, hogy a bírság alapjául szolgáló kötelezettség elmulasztása a munkáltató felelősségi körébe tartozott, a bírság összegét saját költségén, önkéntesen megtérítette a hatóság felé. A gépjárművezetőnek nincs lehetősége az engedély ellenőrzésére. A fenti esetben – amikor a bírságot a munkáltató fizeti meg a munkavállaló helyett a munkáltató mulasztásából eredően, és a munkavállaló igazoltan nem vétkes – keletkezik-e a munkavállalónál adóköteles jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) értelmében?
Kérjük véleményüket arra vonatkozóan, hogy:
1. A bírság megfizetése minősül-e a munkavállaló jövedelmének?
2. Kell-e azt bérként számfejteni, és járulékfizetési kötelezettséget megállapítani?
3. Tekinthető-e ez a kifizetés a munkáltató költségeként elszámolható, jövedelmet nem eredményező tételnek?
28. cikk / 1137 Átalakulásnál a kapott támogatás
29. cikk / 1137 Tárgyi eszköz vagy fogyóeszköz
Azon túlmenően, hogy a mindenkori számviteli törvény teljesülésével meghatározzuk számviteli politikánkban a kis értékű tárgyi eszközök általunk indokolt értékhatárát, szeretnénk iránymutatást kérni a befektetett eszközök és forgóeszközök típusának számszerűsíthető, megalapozott szétválasztására. A folyamatban lévő beszerzések során tételesen érkeznek a könyvelésre a konyhai, takarítóeszközök és szobaberendezések. (Többek között serpenyők és kések, poharak; szappanadagolók és törölközők, párnák, huzatok, függönyök; összecsukható kerti székek és asztalok, hajszárítók.) Egy televízió vagy mikró esetén nem merül fel kérdés ugyebár a mérlegben tárgyi eszközként való elhelyezésre vonatkozóan, viszont ily csekély értékű, sérülékeny tárgyak, anyagok esetén (például étkészlet, poharak) már elgondolkodunk azon mi is, hogy ezen eszközök sorolhatóak-e az „Egy éven belül elhasználódó anyagi eszközök költségei” fogalmához, így elszámolhatók-e azok felhasználásakor anyagköltségként?
Forgóeszközök kapcsán felmerülő bizonytalanság számunkra még a készletek kezelése. Nyers- és alapanyagként tárgyalhatunk az éttermi felszolgálás során felhasznált alapanyagokról, s a bár esetén kereskedelmi árunak számít például az ásványvíz, szeszes ital. Mi a helyzet azonban a kevert felhasználással, azaz az éttermi részlegen kiszámlázott palackos, üveges üdítőkkel és a bárban receptúra szerint felkínált koktélokhoz felhasznált gyümölcsökkel, kimérős alkohollal? Társaságunk készletkezelő programot kíván alkalmazni, amely független a könyvelői rendszertől, mennyiségi és egységár szerinti kimutatás számításával csökken havi leltár szerint a készletállomány. Milyen útmutatással érdemes ellátni a leltározó személyét, hogy a könyvelésen egyértelműen és valóságot tükrözően kerüljön a készletmozgás kimutatásra?
30. cikk / 1137 Használati jog megszerzése, értékesítése
Vagyoni értékű jog témakörben kérem szíves állásfoglalásukat. Egy kft. szerződésen alapuló vagyoni értékű jogot kíván értékesíteni, ami nála kötelezettségvállalást, nálunk jogot jelent arra vonatkozóan, hogy a jogot értékesítő cég az általa kiépített csatornahálózaton keresztül fogadja és hasznosítja a jogot vásárló másik féltől érkező vizet 10 éven keresztül.
1. A jogosult cégnél a megvásárolt vízelhelyezési jogot lehet-e vagyonértékű jogként aktiválni?
2. A jogot értékesítő cégnél a vagyoni értékű jog értékesítéséből származó bevételt el lehet-e határolni?
A számviteli törvény 45. § (5) bekezdése kimondja, hogy valamely befektetett eszköze tartós használati jogának átengedéséért kapott bevételt, pl. az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog értékesítéséből származó bevételt, halasztott bevételként kell kimutatni, és az alapul szolgáló szerződésben meghatározott idő alatt lehet megszüntetni. Mivel nem ingatlanhoz kapcsolódó szerződés alapján alapított jog értékesítéséről van szó, a számviteli törvény összemérés elve alapján van-e lehetőség a bevétel passzív időbeli elhatárolására?
