Saját gépkocsi használatának költségtérítése

Kérdés: Társaságunk munkavállalója Szegeden lakik, a társaság székhelye Budapesten van. A dolgozó a munkába járáshoz, illetve a céges ügyek intézéséhez a saját gépkocsiját szeretné használni. A munkaszerződés az alábbit tartalmazza: A Munkáltató a Munkavállalót távmunkavégzés kereteiben foglalkoztatja, melynek megfelelően a munkavállaló a munkát a munkaidő egy részében vagy egészében a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen végzi. Felek megállapodnak, hogy a munkavállaló hetente 3-4 munkanapot munkaterületen, 1-2 munkanapot a budapesti irodában, vagy otthon dolgozik. A kérdés az, hogy milyen költségtérítést kaphat a munkavállaló az alábbi esetekben? NAV fogyasztási norma × NAV üzemanyag-átlagár + 15 Ft/km amortizáció, vagy ez csak munkába járás, és csak 9-15 Ft-ot lehet km-ként adni adómentesen?
– A munkavállaló bemegy az irodába Szeged-Budapest-Szeged útvonalon, nem megy közben munkaterületre/ügyfelekhez;
– a munkavállaló kimegy munkaterületre, majd utána bemegy a budapesti irodába pl. Szeged-Kiskunfélegyháza-Budapest-Szeged;
– a munkavállaló kimegy munkaterületre: 1. Szegeden belül vagy 2. Szegeden kívül pl. Kecskemétre.
Részlet a válaszából: […] munkáltató tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás, különösen a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében a munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzés (vagyis amikor a foglalkoztatás is és a munkavégzés helye is eltér a szerződéstől). A Munka Törvénykönyvében nincs olyan konkrét rendelkezés, amely kifejezetten meghatározza a munkahely fogalmát. A munkahely akár egy nagyobb földrajzi egység (megye, az egész ország területe) is lehet. Egyebekben a munkavégzés helyét a munkavállalóval kötött munkaszerződés tartalmazza. A kiküldetés fogalmát figyelembe véve, csak az olyan utazásokat kell munkába járásnak tekinteni, amikor a munkavállaló a szokásosként meghatározott munkahelye vagy – ha ilyen nincs, vagy több is van – a munkáltató székhelye között közlekedik, míg ha szokásosan az otthonából megy a munkáltató egyes telephelyeire, illetve a telephelyekről megy haza, utazása hivatali, üzleti utazásnak minősül, vagyis nem a munkába járásra vonatkozó, hanem a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó szabályok szerint jogosult költségtérítésre (Szja-tv. 3. § 10-11. pont).Az Szja-tv. 3. § 10. pontja szerint hivatali, üzleti utazás: a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás – a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével –, ideértve többek között különösen a kiküldetés vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történő munkavégzés miatt szükséges utazást, de ide nem értve az olyan utazást, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti. Az Szja-tv. fogalmi rendszerében a hivatali, üzleti utazás alatt tehát a magánszemély saját jövedelmének megszerzése érdekében, vagy a kifizető (vállalkozó, társaság, szervezet stb.) tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazásokat kell érteni, a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével. Magánszemély a saját tulajdonában lévő személygépkocsi hivatalos, üzleti célú használatáért két formában kaphat költségtérítést: útnyilvántartás vagy kiküldetési rendelvény alapján.Útnyilvántartás alapján a magánszemély a ténylegesen megtett utak figyelembevételével, vagy átalány alapján részesül költségtérítésben. Ez főként a saját személygépkocsiját rendszeresen hivatalos célra történő használat esetén fordul elő. A költségtérítés címén kapott összeg ilyen esetben adóköteles bevételnek számít, amellyel szemben a felmerült költségek az üzleti, hivatali utakra (futásteljesítmény) elszámolhatók. A bevétellel szemben a költségek elszámolása – a magánszemély választásától függően – kétféle módszerrel történhet: kilométerenként 15 forint általános személygépkocsi-normaköltség alkalmazásával, vagy üzemanyagköltség címén. Üzemanyagköltség költségtérítése címén csak a hivatalos célú használat költségeit lehet érvényesíteni, ezért a helyes arány megállapításához a hivatalos utakról mindenképp útnyilvántartást kell vezetni. A kiküldetési rendelvény a saját tulajdonú személygépkocsi használatával kapcsolatos költségtérítés kifizetéséhez alkalmazható sajátos nyilvántartás hivatali, üzleti utazás esetén. Az Szja-tv. 7. § (1) bekezdés r) pontja értelmében nem kell figyelembe venni a jövedelem kiszámítása során a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kapott összeget, feltéve, hogy a térített összeg nem haladja meg az Szja-tv.-ben meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket. A hivatali, üzleti utazás esetén a saját tulajdonú személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből igazolás nélkül elszámolható elismert költségnek a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolságra az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár szorzata, valamint 15 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével meghatározott összeg minősül. Ha a kifizető a kiküldetési rendelvény[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. október 27.
Kapcsolódó címkék:  

Gépkocsihasználat könyvelése

Kérdés: Munkavállalóink részére saját gépkocsi használatára kétféle költségtérítést fizetünk: egyrészt a napi munkába járásra vonatkozóan 15 Ft/km összegben (lakóhely-munkahely távolság alapján), valamint kiküldetési rendelvény alapján (jogszabály szerinti mértékű költségtérítés). Hogyan kell a fentieket könyvelni?
Részlet a válaszából: […] szabályzatban indokolt rögzíteni, az elszámolást alátámasztó formát kialakítani, és nyilatkozatot kérni a munkavállalótól arra vonatkozóan, hogy a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről utazik-e a munkahelyére, továbbá hogy az milyen közforgalmi úton mért távolságra van a munkahelytől stb.Személygépkocsival történő munkába járás esetén – ha a személygépkocsiban többen utaznak, és jogosultak a költségtérítésre – a költségtérítés összegét munkavállalónként külön-külön kell megállapítani (ez az Szja-tv. előírásából egyértelműen következik).Számlaösszefüggések:Saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítésének elszámolása, függetlenül a költségtérítés összegétől, igazolt belső elszámolás, munkavállalói nyilatkozat alapján: 5591 – K 4798Ha a kilométerenkénti költségtérítés összege a 15 forintot meghaladja, a meghaladó rész után– a magánszemély által fizetendő személyi jövedelem¬adó és járulékok levonása és bevallása: T 4798 – K 462, 463-1– a munkáltató által fizetendő szociális hozzájárulási adó bevallása: T 5611 – K 463-8– a munkába járás költségtérítése személyi jövedelem¬adóval és járulékkal csökkentett összegének kifizetése: T 4798 – K 381, 384A kiküldetés (kirendelés) a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés.A külföldi kiküldetés a belföldi illetékességű magánszemélynek a jövedelem megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében Magyarország területén kívüli (külföldi) tartózkodása, továbbá az előzőekkel kapcsolatos külföldre történő utazás, ideértve különösen a külszolgálatot és az ezzel összefüggő utazást. (A külszolgálat a munkáltató által elrendelt, külföldön történő munkavégzés.)A kiküldetéssel kapcsolatos költségek az igénybe vett szolgáltatások költségei között számolandók el, utazási és kiküldetési költségek címen, az 526. számlán.A kiküldetési költségek elszámolásának alapbizonylata az Szja-tv. szerinti kiküldetési rendelvény. A kiküldetési rendelvényhez csatolt, az utazási költségeket, szállásköltségeket dokumentáló számlák szerinti értéket az 526. számlán indokolt elszámolni.Ha a kiküldetési rendelvény alapján a kiküldő költségtérítést (saját gépkocsi használatáért),[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. szeptember 14.
Kapcsolódó címke:

Számlázás térítés nélküli átadásnál

Kérdés: Térítés nélküli átadás (ingyenes juttatás) esetén hogyan kell szabályosan kiállítani a számlát? A felszámított áfát megállapodás alapján a vevő nem fizeti meg. Mi a helyes számlakiállítás, mi lesz a számla végösszege? Helyes-e, ha a fizetendő áfa alapja, az eszköz piaci értéke csak tájékoztató adat a számlában? Mi lesz a számla végösszege, az áfa összege vagy az áfával növelt piaci érték, és ez esetben megjegyzésben feltüntetve az ingyenes átadást, és hogy pénzügyi teljesítést nem igényel a számla? Amennyiben áfalevonási jog hiányában áfát nem kell felszámítani, helyes-e, ha a számla végösszege nulla forint, amennyiben a társaság úgy dönt, hogy számlát állít ki az ingyenes átadásról, mivel ezt semmilyen jogszabály nem tiltja?
Részlet a válaszából: […] E szerint a számlának tartalmaznia kell – többek között – az adó alapját, az alkalmazott adó mértékét és az adó összegét.Az ellenérték összegét, az adó alapját ingyenes termékátadás esetén az Áfa-tv. 68. §-a alkalmazásával kell megállapítani, mely szerint az adó alapja a termék vagy az ahhoz hasonló termék teljesítéskor megállapított beszerzési ára (ami tulajdonképpen a terméknek a térítésmentes ügylet teljesítésének időpontjában érvényes forgalmi értékét, más szóval a szokásos piaci árat jelenti), vagy ilyen ár hiányában a teljesítéskor megállapított előállítási értéke.A számlán tehát minden esetben fel kell tüntetni a térítésmentesen átadott termék piaci értékét mint adóalapot (nem elegendő azt csak tájékoztató adatként szerepeltetni), a fizetendő áfa mértékét és összegét, és természetesen a számla egyéb kötelező adatait is. Emellett fel kell tüntetni azt is, hogy csak a fizetendő áfa térítendő meg, vagy a vevőnek a fizetendő áfát sem kell megtérítenie.Abban az esetben, ha az ingyenesen átadott termék beszerzéséhez kapcsolódó adó eleve nem[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. november 10.
Kapcsolódó címkék:  

Utalványbeszerzés könyvelése

Kérdés: Hogyan történik az utalványbeszerzés könyvelése?
Részlet a válaszából: […] egycélú utalványtól eltérő utalvány.Az utalvány hivatkozott fogalmából az következik, hogy az utalvány beszerzőjének az utalvány megvásárlásával az utalvány értelmében követelése lesz az utalvány kibocsátójával szemben (olyan, mintha előleget adott volna).Egycélú utalvány beszerzésekor – mivel az utalvány ellenértéke az áfát is magában foglalja – az utalvány teljes értékének könyvelése: T 353, 354 – K 384, 381, és az áfatartalom: T 466 – K 353, 354.Az egycélú utalvány fogalmából az következik, hogy az egycélú utalvány beszerzésekor az utalványt beszerzőnek célszerű az áfát is magában foglaló (tartalmazó) számlát kapnia, illetve számla hiányában – készpénzes vásárlás esetén – olyan pénztárbizonylatot, amelyen feltüntették, hogy az ellenérték 27% áfát is magában foglal.Az Áfa-tv. 18/A. §-a az utalványok átruházására vonatkozó szabályokat tartalmazza. A (2) bekezdés szerint, amennyiben a beváltó az egycélú utalványt kibocsátó adóalany, a beváltáskor az utalvány ellenében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem minősül adóztatandó ügyletnek, azaz nem adóztatandó. Az Áfa-tv. ezen rendelkezéséből azonban nem következik az, hogy a beváltott utalvány ellenében történő termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak más szabályai lennének, mint a normál termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetében. Az egycélú utalványt beváltó (korábban beszerző) adóalanynak is szüksége van a termékbeszerzés, az igénybe vett szolgáltatás bizonylatára, és az nem lehet más, mint a szabályszerűen kiállított, áfát is tartalmazó számla.Az egycélú utalvány beváltásának könyvelése:– a beváltó számlája alapján: T 21-22, 52 – K 454,– a számla szerinti áfa: T 466 – K 454,– a szállítói számla kiegyenlítése az utalvány beszerzésekor fizetett összegből: T 454 –[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. szeptember 14.
Kapcsolódó címke:

Ázsiós tőkeemelés könyvelése

Kérdés: Társaságunk – zrt. – tulajdonosa ázsiós tőkeemelésről határozott, amelyet 05. 30-i alapító határozatban aláírtak, és ezen időpontban módosították az alapszabályt is. 06. 10-én a tőkeemelés megérkezett a társaság bankszámlájára, de a cégbírósági bejegyzés 07. 01-én történt meg 05. 30-i hatállyal. Hogyan kell könyvelni (jegyzett tőke, tőketartalék, egyéb követelés stb.), és mely időpontokban ezt a gazdasági eseményt? (100 M Ft tőkeemelés névértéke 30 M Ft, kibocsátási érték 70 M Ft.)
Részlet a válaszából: […] könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni.A kérdés szerinti esetben ténylegesen csak 07. 01-jén lehet könyvelni a tőkeemelést 30 millió forint összegben jegyzett tőkeként, de fel kell tüntetni azt is, hogy a tőkeemelés 05. 30-tól hatályos, egyezően a cégbírósággal, a cégjegyzékbe való bejegyzéssel.Az alapítótól a tőkeemelés pénzeszköze (100 millió forint) 06. 10-én a társasághoz megérkezett. Ezt azonban ezzel az időponttal sem jegyzett tőkeként, sem tőketartalékként nem lehet könyvelni ezzel az időponttal, mivel az alaptőke-emelés cégjegyzékbe való bejegyzése még nem történt meg. A gazdasági eseményt azonban könyvelni kell: T 384 – K 355 (jegyzett, de még be nem fizetett tőke, valójában kötelezettség a tulajdonossal szemben).Mivel az alaptőke-változás a cégjegyzékbe való bejegyzéssel történt meg, azt is könyvelni kell 07. 01-jével: T 355 – K 411. De ezzel az időponttal könyvelni kell a tőketartalék növekedését[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. szeptember 14.
Kapcsolódó címkék:  

Lízingelt személygépkocsi bekerülési értéke

Kérdés: Hogyan kell megállapítani a nyílt végű pénzügyi lízing keretében beszerzett személygépkocsi bekerülési értékét?
Részlet a válaszából: […] különbözteti meg egymástól a nyílt végű és a zárt végű pénzügyi lízinget, számviteli elszámolása azonos mind a lízingbe adónál, mind a lízingbe vevőnél, a lízingbe adónál termékértékesítés, a lízingbe vevőnél termékbeszerzés, piaci áron mindkettőnél.A leírtakból következően a nyílt végű, illetve a zárt végű pénzügyi lízing megkülönböztetés csak az áfa szempontjából meghatározó. Zárt végű pénzügyi lízingnél a lízingbeadáskor a személygépkocsi számlázott piaci értékére fel kell számítani az áfát, és ez az áfa a lízingbe vevőnél nem vonható le, a személygépkocsi bekerülési értékének része lesz.Nyílt végű pénzügyi lízing esetében a lízingbe adónak piaci értéken számláznia kell a személygépkocsit a lízingbe adáskor, de az áfa felszámítása nélkül, mert az Áfa-tv. szerint ez nem termékértékesítés, a lízingbe vevőnek azonban a számlázott értéket beszerzésként (beruházásként) könyvelnie kell: T 161 – K 448.A rendeltetésszerű használatbavételkor a lízingbe vevőnek a lízingtárgyat, a személygépkocsit a bekerülési (piaci) értéken aktiválnia kell, át kell vezetnie a tárgyi eszközök közé: T 142 – K 161.A rendeltetésszerű használatbavételkor – az Szt. elő­írásai szerint – meg kell határozni az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenési leírás mértékét, és azt el kell számolni a költségek között: T 571 – K 149.A lízingszerződés szerinti lízingdíjat (ami két részből áll: törlesztőrészlet és az elszámolási időszakra jutó kamat összege) – tekintettel az Áfa-tv. előírásaira – a lízingbe adónak számláznia kell úgy, hogy a törlesztőrészletre az áfát felszámítja. Így a lízingdíj számlájának tartalmaznia kell a törlesztőrészletet, a törlesztőrészletre jutó fizetendő áfát, továbbá[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. szeptember 14.
Kapcsolódó címke:

Követelés elengedése

Kérdés: Vállalkozásunk bizonyos vevői követeléseinek elengedésén gondolkozik: eddig a számviteli politikában meghatározottak szerint számoltunk vevőértékvesztést, azonban előfordulnak olyan esetek, amikor (a törvényben nevesített eseteken felül) úgy döntene cégünk, hogy elengedne bizonyos vevőköveteléseket, így nem értékvesztést képeznénk rájuk. Az elengedéshez nem kell megállapodás, egyoldalú nyilatkozat is elég? Ha az elengedéssel élnénk, milyen adóhatásra kellene számolnunk?
Részlet a válaszából: […] során gyakori a követelésből az engedmény adása. Azon a jogcímen, mert a vevő nem fizet, nem lehet, nem indokolt engedményt adni. Ebből következően nem lehet a követelés egyoldalú elengedésével kiváltani az értékvesztés elszámolást.Az árbevétel elszámolása az Szt. 72. §-a szerint a vevőnek a szerződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján kiállított, elküldött, a vevő által elismert, elfogadott számla alapján történik, és kerül a vevőkövetelés kimutatásra. Ha később kiderül, mert a vevő nem fizetett, mert nem volt teljesítés (a számlát nem lett volna szabad kibocsátani!), vagy nem a szerződés szerinti volt a teljesítés, akkor a teljes összegről kibocsátott számlát számlával egy tekintet alá eső okirattal (helyesbítő számlával) kell sztornírozni, vagy nem a szerződés szerint történt a teljesítés, akkor a szerződés módosítása után a különbözetről kell helyesbítő számlát kiállítani. A sztornószámla, illetve a helyesbítő számla könyvelésével csökken a kimutatott követelés összege. (Ez a csökkenés tekinthető engedménynek is!)Az árengedmény adását a számlát kibocsátó, a követelést kimutató cég kezdeményezheti a szerződés módosításával (a szerződés módosításához a partnercég egyetértésére is szükség van). Ha a számlázott teljesítést érintő szerződést már módosították, a módosítással adott árengedményről helyesbítő számlát kell kiállítani, a számla alapján könyvelni az árbevételt és a követelést az engedmény összegével.Ha a csődeljárás, illetve felszámolási eljárás során egyezség született, és azt a bíróság jóváhagyta, akkor az egyezség keretében elengedett követelést a bíróság által jóváhagyott egyezség alapján behajthatatlan követelésként kell könyvelni. Csak itt nem kell helyesbítő számla, mert a könyvelés bizonylata a bíróság által jóváhagyott[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. október 13.
Kapcsolódó címkék:  

Piaci érték megállapítása

Kérdés: Hogyan állapítjuk meg a piaci értéket?
Részlet a válaszából: […] nem kötelező könyvvizsgálóval ellenőriztetni.Így az eszközök piaci értéke helyes meghatározása az adott szervezet tulajdonosai felelőssége körébe tartozik, különösen annak függvényében, hogy a kisadózó vállalkozásokra érvényes előírások nem írják elő kötelezően, hogy az eszközökről nyilvántartást kell-e vezetni.A piaci érték meghatározása többféle módon történhet. Ezek közül kettőt emelünk ki:Költségalapú módszer esetén az eszköz piaci értékét a bekerülési, a pótlási vagy újra-előállítási költségekből kiindulva lehet meghatározni. Ezt a módszert a viszonylag új tárgyi eszközök és a készletek esetében indokolt alkalmazni. Tárgyi eszközök esetében az így megállapított értéket csökkenteni kell a fizikai elhasználódás miatti és az avulásból származó értékcsökkenés összegével.Piaci módszer esetében azt kell vizsgálni, hogy a közelmúltban a piacon eladott hasonló eszközök független felek között milyen értéken cseréltek gazdát. Az így megismert értéket azonban korrigálni kell az adott társaság esetében az értéket befolyásoló eltérő körülmények miatt (ingatlannál például az ingatlan fekvése, közművel való ellátottsága, mérete, felszereltsége stb. miatt). A korrekciók szubjektivitása miatt ezen értékelési módszer sohasem lehet tökéletes. Közelítő értéke miatt gyakran alkalmazták az ingatlanok értékelésénél, az ingatlanok becsült értékének a meghatározása során.Az üzleti értékelés módszere Magyarországon nem alkalmazható.Itt kell megjegyezni, hogy a kisadózó vállalkozások tételes adózása hatálya alól kikerülő társaság a számviteli törvény hatálya alá való átkerülésével (visszakerülésével) a Tao-tv. hatálya alá is kerül. Immateriális javak, tárgyi eszközök[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. szeptember 1.
Kapcsolódó címke:

Garanciális kötelezettség átvállalása

Kérdés: Egy külföldi társaság ("A") tulajdonában álló építőipari belföldi gazdasági társaság ("B") végelszámolást kíván indítani. "B" társaságnak korábbi – fordított adózás alá tartozó – építési-szerelési tevékenysége után még garanciális kötelezettsége áll fenn a megrendelője felé, amelyre céltartalékot is képzett. A végelszámolásra tekintettel ezért "B" társaság garanciális kötelezettségét az "A" társaság magyarországi fióktelepe ("C", az általános szabályok szerint adózó áfaalany) át kívánja vállalni, amelyhez az építési munkák korábbi megrendelője írásban előzetesen hozzájárul. A garanciális kötelezettségátvállalás ellenértéke pontosan a "B" társaságnál a garanciális kötelezettségekre képzett céltartalék összegével egyezik meg. Felmerült azonban kérdésként, hogy ha az esetlegesen felmerülő garanciális javítási kötelezettségeket a "C" fióktelep nem tényleges javítási, építési-szerelési tevékenységgel teljesíti, hanem valamilyen formában pénzben téríti meg a megrendelő felé, akkor azt milyen formában tudja megtenni? Megoldásként felmerült egyrészt az esetleges garanciális kötelezettségek átvállalása a "C" fióktelep által a Ptk. 6:208. § (1) bekezdése alapján, amely kötelezettségvállalás után "C" fióktelep végleges pénzeszközátadás formájában teljesítené az eredeti megrendelő felé a felmerülő garanciális kötelezettségeket. Másrészt felmerült a szerződés ellenértékes átruházása is "B" társaság és "C" fióktelep között ugyanezen Ptk.-paragrafus alapján. Miután a jogviszony folytonosságát a szerződésátruházás nem érinti, a szerződésből kilépő és a szerződésbe belépő fél között tehát a szeződésátruházás eredményeként is elszámolható lenne a garanciális javítások költségeinek megtérítése "C" fióktelep által az eredeti megrendelő felé. Szerintünk áfaalapot is érintő számlamódosításra nem kerülhet sor, hiszen az eredeti ügylet áfaelszámolása, illetve bizonylatolása az eredeti szerződő felek – "B" társaság és megrendelője – között történt meg. Továbbá, megítélésünk szerint "C" fióktelep akár kötelezettségátvállalás, akár szerződésátruházás keretében lesz kötelezettje a jövőben felmerülő garanciális kötelezettségeknek, mindenképpen áfaköteles ügyletet valósít meg "B" társaság felé, így "C" fióktelep az általános szabályok szerint 27%-os mértékkel bocsát ki számlát az ügyletről "B" társaság felé. Melyik ismertetett módozat fogadható el, illetve milyen megoldási alternatíva képzelhető el, azok adózási, számviteli, illetve bizonylatolási vonatkozásában?
Részlet a válaszából: […] átvállalásáról. A garanciális kötelezettség átvállalása azt jelenti, hogy az építési-szerelési munkákból adódó javítási, pótlási munkákat a "B" társaság helyett a "C" fióktelep fogja elvégezni. A kötelezettségátvállalás történhet ellenérték ellenében, de történhet térítés nélkül is (bár a térítés ellenében történő átvállalás a logikusabb).Térítés ellenében történő átvállalás esetén a könyvelés:– a "B" társaságnál úgy kezelendő a térítés összege, mint a költségek (ráfordítások) ellentételezésére adott támogatás: T 8634 – K 384, és természetesen a céltartalékképzés indokoltságának megszűnése miatt a képzett céltartalék felhasználását (T 421 – K 9651) is könyvelni kell;– a "C" fióktelepnél a költségek (ráfordítások) ellentételezésére kapott támogatás: T 384 – K 9634, amelyet azonban időbelileg el kell határolni: T 9634 – K 4812, az időbeli elhatárolást a garanciális kötelezettség teljesítésekor felmerülő és az 5. számlaosztályban elszámolandó költségekkel arányosan kell megszüntetni: T 4812 – K 9634. Mint a számlaösszefüggésekből is látható, a tartozásátvállalást sem számlázni nem kell, sem áfafizetési kötelezettség nem terheli.A garanciális kötelezettséget a kötelezett jellemzően a garanciális munkák elvégzésével, azaz tényleges munkavégzéssel teljesíti. Ez igaz akkor is, ha garanciális kötelezettséget a tartozást átvállaló teljesíti. Ezért kell annak a ténylegesen felmerülő költségeit az 5. számlaosztályban elszámolni. Nincsen azonban akadálya annak, hogy a kötelezett helyett a garanciális kötelezettség körébe tartozó munkákat maga a megrendelő végezze el a kötelezett (az átvállaló) helyett. Ilyen esetben – a megrendelővel kötött megállapodásnak megfelelően – a megrendelő a ténylegesen elvégzett munkákat az áfa felszámításával számlázza a kötelezett (az átvállaló) felé, az áfa nélküli összeget árbevételként számolva el, a kötelezett (az átvállaló) pedig igénybe vett szolgáltatások költségeként könyveli. Mivel a megrendelő ez esetben nem építési-szerelési szerződés alapján számláz, nem adózhat fordítottan.Az adott esetben a Ptk. 6:208. § alapján történő szerződésátruházással nem lehet egyetérteni, mivel a szerződést a "B" társaság már teljesítette, csupán az esetleges garanciális javítások vannak hátra. (Egyébként a szerződésátruházáshoz kapcsolt számlázott engedmény­adás számvitelileg nem értelmezhető! Engedményt csak az adhat, aki korábban annál magasabb összeget számlázott, amit árbevételként[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. szeptember 29.
Kapcsolódó címke:

Tervezett és végleges vagyonmérleg eltérése

Kérdés: Egyéni vállalkozó átalakulása egyszemélyes kft.-vé: a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 2/A. §-ának (4a) bekezdése szerint a (4) bekezdés megfelelő alkalmazásával nyitómérleget kell készítenie. A nyitómérleg-tervezet és a végleges vagyonmérleg közötti eltérést hol kell szerepeltetni, tekintettel arra, hogy a Cégbíróság a jegyzett tőke összegét a tervezett nyitómérleg alapján már előre megállapítja? (A két leltárérték nagymértékben eltérhet, a jelentős raktárkészlet és legalább 30 nap miatt.) Mi lesz a saját tőke?
Részlet a válaszából: […] vállalkozó vagyoni hozzájárulását, és mely eszközöket és kötelezettségeket adja át az alapítandó kft.-nek;– el kell készítenie az egyszemélyes kft. – az Szt. 2/A. § (4a) bekezdése szerint összeállított – nyitómérleg-tervezetét, amelynek könyvvizsgáló általi ellenőrzésére nincs szükség;– gondoskodnia kell a foglalkoztatottakkal kapcsolatos munkáltatói intézkedések előkészítéséről, a kft.-nél történő továbbfoglalkoztatásról szóló tájékoztatásról;– az egyéni vállalkozónak az előzőekben említett intézkedések megtételét követő 30 napon belül el kell fogadnia az egyszemélyes kft. alapító okiratát;– a cégbíróság a kft.-t bejegyző végzésben rögzíti az e törvény szerinti alapítás tényét, valamint az egyéni vállalkozó nyilvántartási számát.Az alapító okiratnak többek között tartalmaznia kell a társaság jegyzett tőkéjét, a tag vagyoni betétjének összegét, valamint a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módját és idejét. Ebből következően a részletes vagyonleltárban szerepeltetni kell a társaság rendelkezésére bocsátott eszközök értékét is. A pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulást az alapításkor rendelkezésre kell bocsátani. Nincs azonban akadálya annak, hogy utólag (nem a jegyzett tőke részeként) kerüljenek bevitelre az eszközök. Ilyenkor azonban a bevitt eszközökkel összefüggésben az Szja-tv. szerinti ingó, illetőleg ingatlan vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az egyéni vállalkozó jövedelmének a kiszámítása során.Az egyéni vállalkozó egyszemélyes kft.-vé történő átalakulásának legfontosabb szabályai összefoglalása után térjünk vissza a kérdésben foglaltakhoz:Az egyéni vállalkozó leltározási kötelezettsége az egyéni vállalkozói tevékenysége lezárásához, adóztatásához szükséges, mivel mint egyéni vállalkozó megszűnik. Ezen leltár alapján kell elkészíteni az alapító okiratban a jegyzett tőkét alátámasztó, az Szt. 2/A. §-ának (4a) bekezdése szerint összeállított nyitómérleg-tervezetét. (Azért nyitómérleg-tervezet, mert nem az alapítás időpontjával készül. Az alapító okirat elfogadása későbbi időpont lehet, amely időpontot az alapító okiratban rögzíteni kell.)Az alapító okiratban az egyszemélyes kft. jegyzett tőkéjét rögzíteni kell. De rögzíteni kell azt is, hogy milyen eszközökből áll össze az alapító okirat által az alapításkor rendelkezésre bocsátandó vagyoni hozzájárulás. A részletes leltár tartalmazhatja az egyéni vállalkozásból a társaságba bevitt eszközökön túlmenően (azon eszközökön túlmenően, amely az egyéni vállalkozást lezáró leltárban szerepel) például az egyéni vállalkozó mint magánszemély[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. november 10.
Kapcsolódó címke:
1
2
3
…
9