432. Számviteli Levelek / 2020. szeptember 24.
TARTALOM

Társaságunk úgy véli, hogy a 2006. évi IV. törvény 160. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezésével a tőkekivonás megfelelő számviteli kezelése körül bizonytalanság alakult ki, ezzel kapcsolatosan kérjük a segítségüket. Kérdésünk egyrészt arra irányul, hogy az új Ptk. 3:202-3:203. §-ai szerinti tőkekivonás esetén a Ptk. nem írja elő az Szt. 21. §-ában meghatározott közbensőmérleg-készítési kötelezettséget. Ugyanakkor – tapasztalatunk szerint – közbenső mérleg elkészítésével a tőkeleszállítás körülményeit célszerű alátámasztani. A gyakorlati problémát abban látjuk, hogy amennyiben a tag a közbenső mérleg alapján kívánja meghatározni a kivonható tőke nagyságát, a törtidőszak adózott eredménye felosztásra kerülhet-e vagy sem? Amennyiben a közbenső mérlegben szereplő adózott eredmény is felosztásra kerülhet a tőkekivonás során, akkor ennek számviteli kezelése pontosan hogyan történik a saját tőkét és a taggal szemben fennálló kötelezettségét illetően a társaság könyveiben? Kérdésünk másrészt arra vonatkozik, hogy ha a fenti jogszabályok alapján a társaság a tőkekivonás mellett dönt, akkor hogyan kell eljárni a jegyzett tőkén felüli egyéb tőkeelemek vonatkozásában: pontosabban az Szt. 36. § (2) bekezdésének c) pontjában, 37. § (2) bekezdésének f) pontjában foglaltakat úgy kell-e értelmezni, hogy a jegyzett tőke kivonásának arányában kötelező a tagnak kiadni az egyéb tőkeelemeket, vagy a tag ettől az aránytól eltérhet? Amennyiben a tőkekivonásra vonatkozó határozatban a tulajdonosok kizárólag a jegyzett-tőke-csökkentés mértékéről, módjáról és annak végrehajtásáról rendelkeznek, abban az esetben a saját tőke további elemeinek arányos csökkentésétől eltekinthet-e a társaság, vagy ezzel megsérti az érvényben lévő jogszabályokat? Az utóbbi esettel kapcsolatban, a jogellenes magatartás utólagos megállapításánál pontosan mely jogszabályra hivatkozhat a hatóság, illetve milyen következményekre, szankciókra számíthat a társaság?

Ügyfelem szeretne venni egy okosórát, amely a telefonhoz hasonlóan működik (e-mail, sms, üzenet küldés-fogadás, információszerzés, szervező, naptár stb.). Számla alapján ez elszámolható céges költségként? Ha igen, az áfája visszaigényelhető?

Kérem szíves válaszukat a nyilvántartásba bejegyzett családi gazdaság helyi iparűzésiadó-fizetési kötelezettségének keletkezésére (mely településen, kikre vonatkozik), értelmezésére vonatkozóan az alábbi esetekben! A Htv. 41. § (8) bekezdésének rendelkezése 2017. 01. 01-től érvényes, azonban az ezt megelőző időszakra is eltérő értelmezések merültek fel.
1. A családi gazdaság nyilvántartásba vett földterületei nem a családi gazdaság vezetőjének és nem a tagoknak az állandó lakcíme szerinti településen található.
2. A családi gazdaság nyilvántartásba vett földterületei nem a családi gazdaság vezetőjének és nem a tagoknak az állandó lakcíme szerinti településen található, és a tagok kiskorú személyek (unokák).
3. A családi gazdaság nyilvántartásba vett földterületei a családi gazdaság vezetőjének állandó lakcíme szerinti településen találhatóak, azonban a tagoknak az állandó lakcíme más településen van. Ebben az esetben is felmerül, hogy a tagok felnőttek vagy kiskorúak.

Egy már meglévő katás bt. tulajdonosa alapított egy kft.-t, amely a társasági adó alá bejelentkezve működik. Ha a kft. tulajdonosa lesz bejegyezve a cégbe ügyvezetőként, milyen adó- és járulékfizetési kötelezettségei keletkeznek? A kata kivált a fizetendő adók és járulékok közül valamit?

Az egyik ügyfelem úgy döntött, hogy az ő és a felesége tulajdonában álló közkereseti társaságot beolvasztja a szintén azonos tulajdonosi körrel bíró kft.-jébe. A kkt. kataadózást választott, és bevételi nyilvántartást vezet. Ilyen esetben miként kell eljárni a vagyonmérleg-tervezetek és végleges vagyonmérlegek elkészítése során? A kkt.-nek a fordulónapra készítünk egy mérleget oly módon, mintha áttérne pl. a Tao-tv. hatálya alá? Az erre vonatkozó jogszabályi hely érdekelne. Nem igazán találom az ide vonatkozó paragrafust.

Egy alapítvány alapcéljait érintő témájú könyveket vásárol, illetve a szerzői jogok megvételét követően saját maga jelentet meg, valamint saját munkavállalóin és főszerkesztőjén keresztül saját negyedéves folyóiratot ad ki, melyeket céljaival összhangban saját szervezésű vagy támogatott konferenciákon tudásteremtés érdekében ingyenesen oszt ki, illetve juttat el a társszervezetekhez, támogatottakhoz, együttműködő partnerekhez nem értékesíti azokat. Mikor jár el helyesen az alapítvány ezen könyvek, folyóiratok számviteli kezelése során?
1. A vásárolt könyveket beszerzési áron, a maga által kiadott (saját előállítású) könyveket pedig a közvetlen önköltségen (nyomtatási díj, fordítás, lektorálás stb.) készletre veszi, és a kiosztások alkalmával feljegyzések, átadás-átvételi jegyzőkönyvek, szállítólevelek alapján az 55. Egyéb, személyi jellegű ráfordítások közé elszámolja, így a költség abban az évben merül fel, amikor a cél teljesült, a könyvet a címzettek megkapták, nem pedig a könyvek előállításakor/beszerzésekor.
2. Az 1. esethez hasonlóan a könyveket beszerzési áron/előállítási értéken (közvetlen önköltség) készletre veszi, azonban tekintve, hogy nem értékesíti, így ezen könyvek piaci értéke számára nulla, így azonnal 100%-os értékvesztést számol el rá a tárgyévben, így a mérlegben mindig nulla értéken szerepelnének a könyvek, s csak nulla értékű készletanalitikát vezetne a mozgásokról, ekkor azonban a költség nem jelenne meg az 55. Egyéb, személyi jellegű ráfordításokon, hanem a 86. Egyéb ráfordítások között.
3. Tekintve, hogy a célja nem az értékesítés, és a költségek bevétellel nincsenek ellentételezve, az összemérés elvét nem kell érvényesíteni, azaz nincs készletezés, a költségeket a felmerüléskor a megfelelő helyen számolja el (51, 52, 54, 56), és nem számol önköltséget, nincs STKÁV, nem számol el értékvesztést. A felelősségteljes gazdálkodás követelménye miatt viszont vezeti a nullás értékű készletanalitikát, és követi, dokumentálja a könyvek mozgását (hasonlóan, mint pl. a reklámcélú [kis értékű] üzletpolitikai ajándékoknál, pl.: gravírozott tollak, kitűzők, jegyzettömbök).

A társaságnál az önköltség meghatározása az elkülönített tevékenységtípusokon (ágazatokon) belül termékekre, termékcsoportokra történik. A számítás alapja az egyes ágazatoknál a tevékenység érdekében közvetlenül felmerült költségek gyűjtése, de a közvetlen költségeken túl ágazati "közös" költségek is felmerülnek. A készletek (termékek, termékcsoportok) közvetlen önköltségének megállapításánál figyelembe vehetőek-e az adott tevékenységet érintő ágazati "közös" költségek? Ilyenek például a termelést közvetlen irányítók személyi jellegű ráfordításai (bér, személyi jellegű egyéb bérjárulékok), fizikai dolgozók távollétével (betegség, szabadság, ünnep) kapcsolatos személyi jellegű ráfordítások, munka- és védőruha, munkába járás költségei stb.?

Jól értelmezem-e a törvényeket, hogy az állam által közérdekű céllal alapított vagyonkezelő alapítványok, amelyek az államiból a magánszektorba kerülő felsőoktatási intézmények fenntartására jönnek létre, kizárólag a számviteli törvény szerinti éves beszámolót készíthetnek? Következtetésemet az alábbiakra alapozom: A 479/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet 4. §-a (2) bekezdése alapján a vagyonkezelő alapítványoknak nem elegendő csak a Korm. rendelet beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségére tett előírásait figyelembe venni, hanem a 2019. évi XIII. tv. és az Szt. ide vonatkozó pontjait is tanulmányozni kell. Amennyiben csak a Korm. rendelet 7. és 8. §-át néznénk, úgy az értékhatárok alapján ezen vagyonkezelő alapítványok a Korm. rendelet szerinti egyszerűsített éves beszámolót is készíthetnének, azonban az Szt. 9. §-ának (3) bekezdése alapján a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó nem készíthet egyszerűsített éves beszámolót, azaz kötelező az Szt. szerinti éves beszámoló. A gazdálkodó az Szt. 3. §-ának (1) bekezdése alapján az egyéb szervezet is, azaz az alapítvány. Az Szt. 3. §-ának (15) bekezdése alapján közérdeklődésre számot tartott gazdálkodó az, aki a 2007. évi LXXV. törvény 2. §-ának 19. pontja annak mond. A hivatkozott törvény 2. §-a 19. pontjának b) alpontja azon gazdálkodókat is közérdeklődésre számot tartónak minősíti, amelyeket jogszabály annak minősít. Minden állam által alapított vagyonkezelő alapítványra külön-külön törvény vonatkozik, az 1. § (1) bekezdése leszögezi, hogy ezen alapítványokat közérdekű vagyonkezelői alapítványként kell létrehozni, tehát ez nem opció, hanem törvényi előírás. Véleményem szerint az Szt. szerint az éves beszámolókészítési kötelezettséget erősíti meg a 2019. évi XIII. tv. 10/A. §-ának (2) bekezdése is, amely előírja, hogy az állam által teljesített vagyoni juttatás felhasználása bemutatásának az Szt. szerinti éves beszámolóval kell eleget tenni.

Cégünk 2017. évben keletkezett követelést tart nyilván egy olyan céggel szemben, amelyet 2018 novemberében a cégbíróság kényszertörlési eljárás keretében megszüntetett. A társaság – a kényszertörléssel egy időben eltiltott – képviselője ellen feljelentést tettünk, amelyben a nyomozás jelenleg is folyamatban van. Szeretnénk a követelés áfáját behajthatatlan követelés okán visszaigényelni, azonban – értelmezésem alapján – erre a cég törölt adószáma miatt nincs módunk. Kérem állásfoglalásukat arra vonatkozóan, hogy helyesen értelmezem-e az Áfa-tv. idevágó rendelkezéseit, mely szerint a kényszertörléssel megszüntetett céggel szembeni követelés esetében nincs lehetőség a behajthatatlan követelés elszámolására.

Társaságunk székhelyén lévő épületét bővítette. A bővítés folyamán emeletráépítés történt, amelynek során irodák, tárgyalótermek, mosdók, öltözők, edzőterem került kialakításra. A munka fordított adózású volt. A munkálatokhoz az anyagot a társaság biztosította, a kivitelezés külső vállalkozó bevonásával történt. A használatbavételi engedélyt megkaptuk, a munkák során a számlákban szereplő áfát visszaigényeltük. A társaság az edzőtermet térítésmentesen biztosítja a dolgozóknak. Mivel ingyenes szolgáltatás történik, helyes-e, ha a használatbavételkor állapítjuk meg a fizetendő áfát, ami az edzőterem kialakításához merült fel? A beszerzéskor a számlák nem kerültek megbontásra (mennyi az edzőteremre eső beruházási érték). Milyen mutatószámok alapján tudjuk elkülöníteni az edzőteremre eső ráfordításokat? Erre a pontos elkülönítésre szükség van, mivel merülnek fel további költségek is a használatbavétel után (energia, egyéb). Az épület után elszámolok értékcsökkenési leírást, az edzőterem után is megtehetem? Van adóalap-növelő tétel? Az edzőterembe vásárolt eszközök után nem került sor áfa-visszaigénylésre, lehet-e értékcsökkenést elszámolni?

Az alábbi esetben "A" és "B" társaság kapcsolt vállalkozásnak minősül-e? "A" társaság tulajdonosa 4 magánszemély, a szavazati jog és a részesedés mértéke nem tér el: Anya 25%, Apa 25%, Gyermek 1 25%, Gyermek 2 25%. "B" társaság tulajdonosa 100%-ban a Gyermek 1 házastársa. Az ügyvezető személye nem azonos a két társaságban.

Belföldi gazdasági társaság a befektetett eszközök között kimutatott építésitelek-ingatlant a Ptk. 6:250. § alapján ellenszolgáltatás-nyújtási kötelezettség nélkül (szívességi) használatba adja a vele kapcsolt viszonyban lévő gazdasági társaságnak. A használatba vevő társaság autómosót telepít és üzemeltet az átvett telekingatlanon. A számviteli elszámolás szempontjából "térítés nélküli szolgáltatásnyújtásnak" minősül-e a Ptk. 6:250. § alapján (szívességi) használatba adott építési ingatlan használatának biztosítása? A használatba adó társaságnak fel kell-e venni az üzletviteli tevékenységi körébe az ingatlan-bérbeadást? Hogyan kell elszámolni a telekingatlan (térítés nélküli) használatba adását a használatba adó és a használatba vevő számviteli nyilvántartásaiban? Mivel a Tao-tv. szerint az ügyvezetés azonossága alapján kapcsolt viszonyban lévő felek között történik a használatbaadás/használatbavétel, a telekingatlan helyben szokásos bérleti díjának értékével kell-e korrigálniuk a feleknek a társasági adó alapját? Helyesen jár-e el a használatba adó, ha az ingatlan-használatbaadást az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján áfamentes ügyletnek tekinti?