3474 talált állásfoglalás az EKK kifejezésre

Kérdés: 2005-ben jogutódlással alakult mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó kft. tagjai egy fő kivételével eladták üzletrészüket a kft.-nek (névértéken), ezáltal a kft. saját üzletrészhez jutott. A kft. a megvásárolt saját üzletrészét (taggyűlési határozattal) a megmaradt tagra térítésmentesen átruházta. Egy könyvvizsgáló-adótanácsadó szerint az így megszerzett üzletrészérték után a juttatásban részesülő tagnak csak akkor kell megfizetnie az adót, ha az ingyenesen kapott üzletrészt a tag eladja és bevételhez jut. Az adóalap a bevétel, a beszerzési ár 0 forint, mert mint tag ingyen kapta. Indoklása szerint az üzletrész bevonására törvény kötelezte a kft.-t egy bizonyos határidőn belül. A kft. taggyűlése a Ptk. 3:175 § (3) bekezdése szerint jár el – miszerint a kft. saját üzletrészét köteles elidegeníteni, vagy a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés nélkül átadni.
A szakember álláspontja és szakmai véleménye szerint, a hivatkozott jogszabály az Szja-tv. 77/A. § (1)–(2) bekezdés a) pontja alapján egy jogeset, nem pedig egyszerűen ingyenesen juttatott értékpapír, mint bevételt képező juttatás. Ebben az esetben alkalmazható az Szja-tv. 77/A. § (2) bekezdése, ami kimondja: "Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély
a) az értékpapírt olyan jog gyakorlásával szerezte, amelyet bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben szerzett" [Szja-tv. 77/A. § (1)–(2) bekezdés b)–bb) pont].
Értelmezése szerint:
1. az értékpapírt olyan jog gyakorlásával szerezte (IGEN) a Ptk. 3:175. § (3) bekezdése szerint:
2. "amelyet bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben szerzett". Kihangsúlyozva az azonos feltételeket, azaz a) tag legyen az illető, b) 3:175. § (3) bekezdése szerint a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés nélkül kell átadni az üzletrészt.
Ez a jog általi kényszermegvalósítás. Ez az üzletrészjuttatás eredménytartalék eredetű, ugyanis ha a kft. nem rendelkezett volna eredménytartalékkal, meg sem vehette volna tagjaitól az üzletrészt. Véleménye szerint az ügylet az Szja-tv. 77/A. § (1)–(2) bekezdés a) pontja tipikus esete, amikor az Szja-tv. 28. §-a szerinti jogesetek közüli KIVÉTEL esete áll fenn. A kft. a lehetőségek közül az ingyenes átadást alkalmazta, amit bárki megkaphatott volna azonos feltételek mellett, azaz ha tag lett volna. (Az idegenek bejutása miatt az értékesítést a taggyűlés nem támogatta.) Helytállóak-e a tanácsadó szakember megállapításai az indoklása alapján?

Kérdés: Az Szt. 165. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint: "a pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg a könyvekben rögzíteni kell." Az alábbi gazdasági eseményekkel kapcsolatban kérem válaszukat:
1. A munkavállalónak előre nem látható okból, a cég tevékenysége érdekében felmerült kiadása keletkezik (a céges autó lerobbant, a vontatásról készpénzes számlát kap). Elszámolásra kiadott összeget nem vett fel. A munkavállaló egy-két nap elteltével adja le a pénztárba a számlát, amelynek összege részére kifizetésre kerül. Ebben az esetben megfelel-e a törvényi szabályozásnak, hogy a készpénzes számla kelte és a cég pénztárából történő kifizetés eltér egymástól? Könyvelése a szállítóval szembeni vagy a munkavállalóval szembeni kötelezettség kiegyenlítése?
2. A munkavállaló elszámolásra kiadott összeget vesz fel. Elszámoláskor melyik a helyes módszer: ha bevételezzük a pénztárba a teljes elszámolásra kiadott összeget, és az elszámolásra felvett összegből kifizetett készpénzes számlákat kiadjuk a pénztárból (ilyenkor el fog térni a készpénzes számla kelte és a pénzmozgás), vagy csak az elszámolásból megmaradt összeget bevételezzük, a készpénzes számlákat pedig a 36-os elszámolásra kiadott összegek számlára könyveljük? Hogyan kell eljárni akkor, ha a munkavállaló általi vásárlások összege meghaladja az elszámolásra kiadott összeget?
3. A cégnél a munkába járás költségtérítése (helyközi bérlet) a cég nevére kiállított számla alapján történik. A munkavállalók a bérlet számláját a következő hónapban adják le (a bérlet lejártát követően, új bérlet vásárlásakor). A bérlet számláját könyveljük, összegét a pénztárból kiadjuk, a dolgozó felé az önrészt számlázzuk. Ebben az esetben szintén nem egy időben történik a gazdasági esemény és a pénzmozgás, mivel a bérletről kiállított számla kelte és a pénztárbizonylat kelte eltér egymástól (az eltérés egy hónap). Hogyan járunk el szabályosan a bérletszámla összegének pénztárból való kifizetését illetően?

Kérdés: Cégünknél olyan tárgyi eszközöket selejteztünk év közben, amelyeknek még volt számvitel szerinti könyv szerinti és társasági adó szerint számított nyilvántartási értéke. Tehát a nettó értéke nem volt nulla. Ezek az eszközök már használhatatlanok voltak, a selejtezés dokumentálva lett. Ez a számvitel szerint terven felüli értékcsökkenésnek minősül, és a könyv szerinti értékkel növelni kell az adóalapot. Lehet-e csökkenteni a társaságiadó-alapot, ha a selejtezett tárgyi eszköz nem szerepelt a nyilvántartásunkban az év utolsó napján, így a terven felüli értékcsökkenés nem csökkenti az adóalapot a Tao-tv. 1. sz. melléklet 10. pont d) alpontja szerint?

Kérdés: A szakirodalom szerint a HUF-ban jóváhagyott osztalékot a kifizetés napján érvényes számlavezető banki devizaeladási árfolyamon kell euróra váltani. Az Önök 3838. kérdésre adott válaszában a HUF-os vevői követelés euróban történő kiegyenlítésekor devizavételi árfolyamot kell alkalmazni. Segítségüket kérem annak tisztázásában, hogy a HUF-ban adott kölcsön, a HUF-ban kiállított számla, a HUF-ban jóváhagyott osztalék euróban történő kiegyenlítésekor milyen árfolyamon célszerű meghatározni, hogy az adott HUF összegért mennyi eurót fizessen a másik partner? Van-e különbség az árfolyamnál, ha készpénzben vagy utalással fizetik ki az euróösszeget? Kérjük, válaszuknál azt is vegyék figyelembe, hogy ami egyik félnél követelés, az a másik félnél kötelezettségként jelenik meg.

Kérdés: Egy szakcikkben a szerző leírja a hipa évközi és év végi könyvelési tételeit, és megállapítja, ha helyes volt a könyvelésünk, akkor a 469-es főkönyvi számla egyenlege záráskor épp azt az összeget fogja mutatni, amit következő év május 31-éig még be kell fizetnünk az önkormányzat számára, vagy ami június 1-jétől visszaigényelhető többletként keletkezik náluk. Ennek értelmezésében (így a 469-es főkönyv éves hipa-köt. felkönyvelése előtti egyenleg kiderítésében) kérnék segítséget. Mi tartozik bele a május 31-ig fizetendőbe? A 03. 16-i kötelezettség és amit az önkormányzat 05. 31-ével még + vagy – előjellel felkönyvel az adófolyószámlára? Az önkormányzati adószámla kivonatán található két fontos sor:
1. Értesítés kézhezvételekor fizetendő = az az összeg, ami még az adott évben be kell fizetni (ez a tárgyév 03. 16-i köt., ą 05. 31-i önkormányzati rendezés + 09. 15-i köt. akkor, ha még nem volt az adott évben befizetés), valamint 2/a tárgyévet követő év 202X. 03. 16-ig pótlékmentesen fizetendő összeg sora!
A 2 sorból valamelyik összeg (vagy együttes összegük?!) megegyezik esetleg a 469-en elvárható (és milyen előjelű) éves hipa előírása előtti egyenleggel? A hipa és a tao főkönyvi egyeztetése sok embernek okoz fejtörést!

Kérdés: Belföldi székhelyű gazdasági társaság üzletviteli tevékenysége szerzői jogvédelemben részesülő szoftvertermék fejlesztése. A létrehozott szoftvert a társaság számviteli nyilvántartásában a szellemi termékek között tartja nyilván. A szoftvert létrehozó társaság (A társaság) a szellemi termékként nyilvántartott szoftver felhasználási jogát, felhasználási szerződés alapján, 2022. szeptember 1. és 2023. augusztus 31-e közötti időtartamra egy másik belföldi gazdasági társaságnak (B társaság) értékesíti. Az A társaság által számlázott felhasználói jog értéke magában foglalja a 12 hónapos időszakra járó felhasználói díj értékét, amely 2022. évben pénzügyileg be is folyik az A társasághoz. Az időarányosan a 2023. évet illető, de 2022-ben befolyt felhasználói díjat el kell-e határolni a T 91 – K 48 könyvelési tétellel? A felhasználói jogot megvásárló gazdasági társaság (B társaság) a 2022/2023. évre vonatkozó felhasználói jogot 2022-ben változatlan formában, szintén az említett 12 hónapos időtartamra egy harmadik társaságnak (C társaság) értékesíti, amely végső felhasználónak minősül. Elszámolható-e a B társaságnál a felhasználói jog beszerzése és annak változatlan formában történő továbbszámlázása közvetített szolgáltatásként, ha a megrendelővel kötött felhasználói jog átruházására vonatkozó írásos szerződésben a közvetítés lehetősége és a számlában a közvetítés ténye egyértelműen megállapítható?

Kérdés: Egy kivás társaság osztalék kifizetéséről döntött a 2020-as év folyamán a kivás eredménye terhére, és meg is fizette a jóváhagyott osztalékot terhelő kiva összegét. Azonban üzleti lehetőségei beszűkültek, azóta sem volt és a jövőben sem lesz lehetősége az osztalékot kifizetni. Felmerült az osztalék elengedésének lehetősége. Azonban a kivatörvényben nem lelhető fel erre vonatkozó rendelkezés, a csökkentő tételek között nem szerepel az elengedett osztalék. Lehetséges, hogy az osztalék elengedése esetén a már megfizetett kiva összege elvész, azt nem tudja semmilyen formában visszakapni a társaság?

Kérdés: Covid okozta nehézségek leküzdésére a vállalkozások számára több olyan pályázat jelent meg, ahol a támogatást a folyósításkor előlegként kapjuk, és kötelezettségként kell nyilvántartani, mert a következő évek teljesítménye alapján lesz valamilyen százalékban végleges a támogatás összege. A megvalósított beruházásokat használatbavétel után amortizáljuk, mire a támogatás végleges lesz, jelentős részben elszámolásra kerül az értékcsökkenés. Amikor a támogatást véglegesen megkapjuk, akkor időbeli elhatárolásra kerül a támogatás a bevétellel szemben, és a maradék amortizáció arányában kerül egyéb bevételként elszámolásra a hátralévő időszakban? Jól gondoljuk?

Kérdés: Egy gazdasági társaság 2017. 01. 01-től bejelentkezett a kiva hatálya alá. 2019. 09. 30-ával a kivaalanyisága a 19. § (5) bekezdés d) pontja alapján, átalakulás miatt megszüntetésre került. Ekkor a társaság – a hatályos jogszabályok alapján – 20 M Ft-nyi áttérési különbözetet mutatott ki, melyből 12 M Ft-nyi összeget 2021. 12. 31-ig felhasznált (tehát még 8 M Ft-nyi "áttérési különbözetet" tart nyilván). A társaság 2022. 01. 01-gyel ismét bejelentkezett a kiva hatálya alá. Mi a teendő? Milyen kötelezettségei vannak a társaságnak a még a korábbi kivás időszak alatt keletkezett, fennmaradó 8 M Ft-nyi "áttérésikülönbözet-maradékkal"?

Kérdés: Eladó és vevő egy ingatlanra ügyvéd által ellenjegyzett ingatlan-adásvételi előszerződést kötött. Ebben az előszerződésben a szokásos és szükséges rendelkezések mellett egy önálló pontban a következő rendelkezést is rögzítették: "Felek rögzítik, hogy vevő jogosult az adásvételi szerződés megkötésére maga helyett 3. személyt jelölni, mely szerződésszerű teljesítésnek minősül." Ennek megfelelően a vevő az adásvételi szerződés megkötésére maga helyett 3. személyt (egy Magyarországon bejegyzett gazdasági társaságot) jelölt meg. Eladó és a 3. személy megkötötte az adásvételi szerződést, az ügylet teljesült, a 3. személy az eladó részére az előszerződésben, majd a szerződésben azonos összegben rögzített vételárat megfizette. A pontosság kedvéért a továbbiakban az előszerződés vevője legyen korábbi vevő, a 3. személy legyen tényleges vevő. A korábbi vevő a vevőkijelölési jogát a tényleges vevő javára – különmegállapodásban rögzítetten, pénzben kifejezett ellenérték fejében – gyakorolta. Ezt az ellenértéket a korábbi vevő kiszámlázta a tényleges vevő felé, aki azt meg is fizette a korábbi vevő részére. Tehát a tényleges vevő az ingatlan megszerzése kapcsán az eladó részére megfizette az ingatlan szerződésben rögzített vételárát, és a korábbi vevő részére megfizette a különmegállapodás alapján javára gyakorolt vevőkijelölés ellenértékét. A vevőkijelölésért fizetett ellenérték része lehet-e az Itv. 102. §-ban meghatározott forgalmi értéknek, vagyis kell-e ezen ellenérték után vagyonszerzési illetéket fizetni?