144 talált cikk az előlegszámla kifejezésre

Kérdés: Sokat foglalkoztak már a devizában adott és kapott előlegek elszámolásával és az alkalmazandó árfolyammal. Egyik válaszban sem térnek ki azonban a következőkre: Ha az egyik fél nem utal elő­leget, az csak másnap íródik jóvá a másik fél bankszámláján, emiatt a másik fél által kiállított elő­legszámla a másnapi teljesítési dátumot és árfolyamot fogja alkalmazni, itt már biztosan keletkezik árfolyam-különbözet. Ha az előleget utaló fél a devizában vezetett bankszámlájáról utalja az előleget, akkor a bankszámlájáról könyv szerinti árfolyamon könyveli az utalt összeget, ami biztosan nem egyezik meg az utalás napjára választott MNB-árfolyammal, itt is keletkezik árfolyam-különbözet. Lehetséges, hogy az előlegszámlát nem kellene könyvelni? (A legtöbb könyvelőprogramban az áfa alapja és az áfa összege nem válik el egymástól!) Milyen árfolyamon kell kimutatni az előleget, év közben és az év végi értékeléskor?

Kérdés: A 3803. számú kérdésre válaszolva az utolsó bekezdésben azt írják, hogy "... és figyelembe kell venni az előleg könyvelésekor a 4661. számlára könyvelt összeget is: T 454 – K 4661." A 4661. számlának az előző könyvelési tétel miatt nincs egyenlege, akkor mit vezetünk át? Ha elírás történt, és a 4662. számla egyenlegét kell átvezetni (amin az előlegszámlán feltüntetett, forintban kifejezett levonható áfa szerepel), akkor az utolsó bekezdés utolsó mondata szerint milyen árfolyam-különbözetet kell a 4661/4662. számlákon elszámolni? További kérdésem: áfa szempontjából az eredeti kérdés szerint mi a teljes ügylet szempontjából a levonható áfa összege? Nyilvánvalóan más lesz az árfolyama az előlegszámlában szereplő levonható áfának, és más a tényleges teljesítésről szóló számlában szereplő áfának, emiatt módosítható az előlegszámla alapján levont áfa összege (különösen akkor, ha a két számla más-más áfabevallási időszakra esik)?

Kérdés: Az ingatlanforgalmazó cég 2010. 02. 24-i kelettel szerződést kötött üzlethelyiség értékesítésére. A vevő még februárban foglalót, majd előleget fizetett. Az eladó a pénzügyi teljesítést követően számlát bocsátott ki, amely tartalmazta a nettó összeget és 25% áfát. 2010. 07. hónapban az eladó cég ellen felszámolási eljárás indult. A felszámoló a vevő részére leszámláztatta (2010. 02. 14-i teljesítéssel) a vételár fennmaradó összegét. A végszámla tartalmazta a nettó értéket és a 25% áfát. Helyes-e a felszámoló által bruttó módon történő számlázás? A vevő visszaigényelheti-e az áfát? (Az üzlethelyiséget gazdasági tevékenysége folytatásához vásárolta.)

Kérdés: Cégünk vállalkozási szerződést kötött partnerével, amelyben a fizetési ütemek a következők: 30% az eszköz szállítását megelőző 8 héttel korábban, 60% az eszköz leszállítása után, 10% a sikeres terhelési próba, a munkavédelmi vizsgálatot követően. A partner a következőképpen számlázott: I. részszámla (augusztusban) 30% szerződés szerint (a számla mögött a két fél által aláírt teljesítésigazolás van); II. részszámla (szeptemberben) 60% szerződés szerint (a számla mögött a két fél által aláírt teljesítésigazolás van); végszámla a szerződés szerinti teljes összegről (szeptemberben), amiből minuszolja az első két részteljesítést (a számla mögött is a két fél által aláírt teljesítésigazolás van). A partner álláspontja szerint így helyes a számlázás, cégünk szerint pedig nem helyes. Mi a megfelelő és helyes számlázás ilyen esetben?

Kérdés: Társaságunk termelőgépet vásárol, amelyet zárt végű pénzügyi lízing keretében kíván a lízingbe vevő részére továbbértékesíteni. A szállító részére társaságunk és a lízingbe vevő is teljesített előleget. A szállító a részünkre kiállított végszámlában levonta a lízingbe vevő által fizetett előleget is. Véleményünk szerint a lízingbe vevő által fizetett előleget nem lehet levonni a felénk kiállított számlából. Mivel a lízingbe vevő és a szállító között nem jön létre termékértékesítés, ezért az általa fizetett előleg visszajár, a kiállított előlegszámlát helyesbíteni kell. Az előleg tényleges visszautalását a 3 fél fizetési megállapodás (kompenzálás) keretében rendezheti?

Kérdés: A kft. 2009-ben ingatlant vásárolt, saját hasznosítási céllal, amely adásvételt az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyezték. Az ingatlan bekerülési értéke 2009-ben aktiválásra került. 2010 júliusában az adásvételi szerződést felbontották. A volt eladók ennek megfelelően kiállították az átvett foglaló-, előleg- és végszámlákra vonatkozó helyesbítő számlát, teljesítés 2009. (az eredeti adásvétel napja), a kiállítás 2010. 07. hó, a felbontás napja. Számvitelileg helyesen járunk-e el, ha a cég életében 2009-től 2010. I. félévre történő ingatlanhasznosítást lezártnak tekintjük, nem visszamenőlegesen módosítunk a kft. könyveiben? Hogyan történjen az ingatlannal kapcsolatos helyesbítő számlák könyvelése? A keletkezett árfolyam-különbözetet átvezethetjük-e a pénzügyi műveletek ráfordításai közé?

Kérdés: Lakópark építésével foglalkozó kft. az alvállalkozóját részben úgy fizeti ki, hogy az megvásárol az épülő lakások közül egyet. A pénzügyi rendezés részletekben történt, amikor az alvállalkozó benyújtott egy-egy részszámlát, akkor annak meghatározott százalékát a kft. nem fizette ki, hanem előlegszámlát bocsátott ki a lakásépítéshez kapcsolódóan. Az alvállalkozó és megbízója a lakás adásvételéről előszerződést kötött, azzal, hogy az alvállalkozó maga helyett mást is kijelölhet végleges vevőként. A lakás birtokbaadása 2009 decemberében megtörtént, az építő kft. az értékesítésről számlát bocsátott ki. Mivel az előleg megfizetésének időszakában az áfa 20% volt, a birtokba­adáskor 25%, a számlában is megbontotta az áfa alapját. A végleges adásvételi szerződés megkötése a birtokba adás után, 2010-ben volt. Az alvállalkozó élt az előszerződésben rögzített jogával, maga helyett mást jelölt ki vevőként. Az új vevő engedményezési szerződésben kapta meg az alvállalkozó követelését az építő kft.-től. Az eladó ezért sztornírozta a kibocsátott számlát, és új számlát adott ki az új vevő nevére. Ebben az új számlában is megbontotta az áfa alapját, egyezően az eredeti számlával. Jogosan tette? Mikor kell az ügyletet teljesítettnek tekinteni az építő kft. részéről?

Kérdés: Társaságunk a villamosenergia-hálózat tulajdonosaként villamosenergia-elosztást folytat fő tevékenységként. A hálózathoz csatlakozni kívánó rendszerhasználó a 117/2007. (XII. 29.) GKM rendeletben meghatározott csatlakozási díj ellenében létesíthet új fogyasztási helyet. A rendszerhasználóval a közcélú hálózat és/vagy a csatlakozóvezeték megtervezésére és kiépítésére szerződést kötünk. Ezt követően készül el a kivitelezési terv. A terv alapján díjbekérő megküldésével a kivitelezést megelőzően kérjük megfizetni a csatlakozási díjat. A műszaki kivitelezés a díj befizetését követően kezdődik meg. A GKM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése szerint: "A csatlakozási díj megfizetésével a rendszerhasználó a rendelkezésre álló teljesítmény igénybevételére az adott csatlakozási ponton jogot szerez." Társaságunk e rendelkezésre alapozva a jogosultság megszerzését tekinti teljesítésnek, és nem a csatlakozás műszaki teljesítését. Így a csatlakozási díj jóváírásával megegyező teljesítési dátummal állítjuk ki a számlát, a megfizetett csatlakozási díjat pedig rendkívüli bevételként számoljuk el. A kivitelezés megvalósulásakor megtörténik a műszaki átadás/átvétel, ennek során felmérik a pontos vezetékhosszt, a különbözettel a rendszerhasználóval el kell számolni: ha a rendszerhasználó kevesebbet fizetett, mint a GKM rendelet szerint a ténylegesen elkészült vezetékhossz alapján fizetnie kellett volna, a különbözetet befizeti, ha kevesebbet, a különbözetet visszatérítjük. Pótlólagos befizetés esetén újabb számlát bocsássunk ki, vagy az eredeti számlát helyesbítsük? Ha a csatlakozási díjból visszajár, az eredeti számlát helyesbítjük, de mi legyen a teljesítési időpont?

Kérdés: Ingatlanépítéssel foglalkozó cég előszerződést kötött "A" céggel lakóingatlan adásvételéről. Az értékesítendő lakás az előszerződés időpontjában szerkezetkész állapotban volt. A felek megállapodtak az átadás időpontjában, és abban, hogy a vevő a vételárat részletekben fizeti ki. Az előszerződésben a vevő lehetőséget kapott arra, hogy a végleges adásvételi szerződésben maga helyett más személyt jelöljön ki. A vevő ("A" cég) bejelentette, hogy a szóban forgó ingatlant egy harmadik személy fogja megvásárolni. Az előszerződés szerint az eladó több előlegszámlát bocsátott ki, a végszámlát viszont az új vevőnek kell kiadnia. Hogyan számoljuk el a fenti ügyletet? Mi legyen az előlegszámlák sorsa? Kell valamilyen megállapodás a három részvevő fél között?

Kérdés: Kft. telket vásárol, rá társasházat épít, a ház elkészül, és most kerül sor a lakások értékesítésére. Az értékesítés áfaköteles. A társaság az adásvételi szerződések alapján kiállította a számlákat, és elszámolt a foglalókkal, illetve előlegekkel. A vevők az adásvételi szerződések birtokában tudják csak a vásárláshoz szükséges hitel konkrét ügyintézését megkezdeni, azaz az ellenértékkel még nem rendelkeznek, így a számlákat sem tudják kiegyenlíteni. Az eladó cégnek viszont most nagyon jelentős áfakötelezettsége keletkezett. Első kérdésünk: a társaságnak valóban ki kellett-e számláznia az adásvételi szerződések aláírásakor az ingatlanok ellenértékét, figyelembe véve, hogy a szerződések szerint a vevő a vételár maradéktalan kiegyenlítésével szerez csak tulajdonjogot? A földhivatali bejegyzéshez szükséges nyilatkozatot az eljáró ügyvéd csak abban az esetben adja ki a vevőnek, ha a vevő bemutatja az "utolsó vételárrész megfizetésére vonatkozó, a bank által cégszerűen aláírt fedezetigazolást". Második kérdésünk (kizárólag az áfa teljesítési dátumára értelmezve ezt a kérdést): a "régi" Áfa-tv.-ből egyértelműen levezethető volt, hogy a tulajdonjog átengedése keletkeztetett áfakötelezettséget (illetve a birtokba adás, ha az előbb következett be), továbbá az is megállapítható volt, hogy a tulajdonjog-fenntartásos értékesítéseknél a tulajdonba, ill. birtokba adásig megfizetett részletekre az előleg szabályait kellett alkalmazni. De hogyan kell ugyanezen helyzetet az új Áfa-tv. alapján értelmezni? A 10. § a), 10. § d), 55. § (1) és 58. § szakaszait tanulmányozva egyáltalán nem világos, hogy tulajdonjog-fenntartásos értékesítésnél az áfakötelezettséget lehet-e az egyes részletek esedékességéhez kötni? A leírtakat az áfa finanszírozása szempontjából tarthatatlannak ítélem! Áfa-tv. 55. §-ának (2) bekezdését is figyelembe véve Önök szerint mi lehet a fenti helyzetre a megoldás? Hogyan kellene szabályosan, de pénzügyileg sokkal kiegyensúlyozottabban eljárni? Harmadik kérdésünk: ha az adásvétel meghiúsul, az előlegszámlát az eredeti időpontra sztornírozni kell, a jóváírt összeget és annak áfáját viszont a számla kelte szerinti időszak áfabevallásában szerepeltethetjük? Ha foglalónál hiúsul meg a szerződés, akkor a foglaló marad áfás, vagy értékesítés hiányában "bánatpénz"-ként funkcionál, és így nem lesz áfás, tehát a foglaló számláját is helyesbíteni kell?