423 talált cikk a telephely kifejezésre

Kérdés: Az alábbi, helyi iparűzési adó telephely-meghatározását érintő kérdésben kérjük állásfoglalásukat. A helyi iparűzési adóról szóló törvény értelmében telephely: az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye (ingatlana) – függetlenül a használat jogcímétől –, ahol részben vagy egészében iparűzési tevékenységet folytat. Ezen jogszabályhely kifejezetten felsorol néhány olyan létesítményt, amelyek mindegyike telephelyet keletkeztet. Ezek a következők: gyár, üzem, műhely, raktár, bánya, kőolaj- vagy földgázkút, vízkút, szélerőmű, napelemerőmű, iroda, fiók, képviselet, termőföld, hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlan, ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút, vasúti pálya. A fentiekben felsorolt létesítményeken kívüli ingatlanok – a telephely iparűzésiadó-törvényben rögzített fogalmából és az ott felsorolt létesítmények jellegéből következően – véleményünk szerint kizárólag akkor tekinthetők telephelynek, ha az alábbi feltételeket együttesen teljesítik:
–az adóalany tulajdonában, használatában vannak, az adózó jogosult rendelkezni azokkal;
–ingatlan jellegűek (épület, építmény, telek);
–az adózó ott vállalkozási tevékenységet végez; és
–ott a vállalkozó munkavállalója, alkalmazottja – munkarend szerinti jelleggel – munkát végez, vagy onnan kiindulva kell, hogy munkát végezzen.
Társaságunk tevékenységéhez szükség van úgynevezett vevőantennákra, amelyeket – többek között – egy-egy távközlési vállalattól bérelt toronyra telepítünk. A vevőantennák a tevékenységünk ellátásához szükséges jeleket közvetítenek központi szerverünkbe. Üzemeltetésük, felügyeletük nem igényel sem állandó, sem ideiglenes személyes jelenlétet, ennek megfelelően a vevőantennáknál személyes munkavégzés társaságunk munkavállalói által nem történik. Kizárólag időszakos (negyedéves, féléves, pár órát igénybe vevő) karbantartási munkák fordulnak elő a vevőantennákkal kapcsolatban, melyet munkavállalóink végeznek. A fentiek alapján – véleményünk szerint – ezen vevőantennák nem sorolhatók be a törvényben tételesen felsorolt létesítménytípusok egyikébe sem, ezért azt kell vizsgálni, hogy teljesítik-e a fent említett feltételek mindegyikét. A fentiekből következően – bár a vevőantennák a társaságunk használatában vannak, és közvetve segítik a tevékenységünket – azáltal, hogy ott nem valósul meg személyes munkavégzés, munkavállalóink ezen a helyen nem végeznek sem rendszeresen, sem ideiglenes jelleggel munkarend szerinti munkát, véleményünk szerint az antennák nem keletkeztetnek telephelyet az iparűzési adó szempontjából. Kérjük szíves megerősítésüket, miszerint helyes az álláspontunk a telephely megítélését illetően!

Kérdés: Cégünk belföldi áfaadóalany. A telephely, ahol dolgozunk, bérlemény. A telephelyen több bérlő is bérel üzlethelyiséget, műhelyt. A bérbeadó havonta a bérleti díjon túl a közüzemi szolgáltatásokat is továbbhárítja (közvetített szolgáltatás). Anapokban kaptunk levelet a bérbeadótól, hogy a villamos energia drasztikus emelkedése miatt 2022. évtől az áram díja (is) a jelenlegi díj háromszorosa lesz. A bérbeadó a közüzemi számlán szereplő áram/gáz díj árát azon az áron számlázhatja felénk, ahogyan ő is kapja, vagy akár 5-szörös áron is? Erre vonatkozóan van-e bármilyen törvényi szabályozás? Áramdíj esetén az Áfa-tv. hatályán kívüli tételt (pénzeszköz továbbszámlázása) a bérbeadónak áfásan kellene továbbszámláznia felénk, vagy ahogyan ő is kapja az áramszolgáltatótól, áfás és áfamentes tételként?

Kérdés: Az alábbi kérdésben kérem szíves véleményüket (áfa szempontjából). Egy magyar kft. székhelye a határ mentén található. A cégnek lehetősége adódott, hogy kedvező feltételekkel a határ túloldalán béreljen raktárt (nem lenne telephely, csak az áru tárolására szolgálna). A kft. webáruházat és kiskereskedelmi boltot üzemeltet Magyarországon. Az áru jelentős része egy harmadik EU-s országból érkezik. Az lenne a cél, hogy az árut ebből a harmadik EU-s országból ne Magyarországra, hanem ebbe a határ túloldalán lévő bérelt raktárba szállítsák, és a kft. vagy a raktárból szállítaná az árut közvetlenül a magyar vevőkhöz, vagy előbb áthozná azt a magyar székhelyére, és innen történne a szállítás. A vevők mindkét esetben adóalanyok és nem adóalanyok egyaránt.
1. Szükséges-e telephelyként bejegyezni a raktárt, ha ott semmilyen tevékenység nem történik, kizárólag az áruk tárolása?
2. Mennyiben jelent többletadminisztrációs terhet a kft.-re a másik országban tárolt áruk Magyarországra történő értékesítése (pl. a raktár országában az adószám kiváltása, vagyonáthelyezés stb.)?
3. Mennyiben befolyásolná az előbbi pontban említetteket, ha a kft. nem raktárt bérelne, hanem egy raktárt üzemeltető cégtől venne igénybe raktározási szolgáltatást, ahol a ki- és betárolással, valamint a megőrzéssel kapcsolatos tevékenységet ez a másik cég végezné?

Kérdés: Társaságunk Kínából szerez be árukat. Számviteli politikánkban éltünk az Szt. 60. §-a (5a) bekezdésében foglaltakkal, és az Áfa-tv. szerinti (vámoláshoz használt) árfolyammal rögzítjük a kínai áruszámlákat a könyveinkben. Kérdésünk az év végi úton lévő készletekhez kapcsolódik. A hajóval történő szállítás hosszú ideje miatt év végén nagyon sok az úton lévő készletünk. Az áru hajókorláton történő átemelésétől kezdve miénk a kárveszély. A novemberben-decemberben hajóra rakott áruk mind úton lévő készletnek minősülnek, mert a vámolásukra és a társaságunkhoz történő tényleges beérkezésükre csak a következő év januárjában-februárjában kerül sor. Az úton lévő készleteket a kínai partner számlája alapján az adott év december 31-i árfolyamán értékeltük, de most felmerült a kérdés, hogy talán ezeket is a vámoláshoz használt (a következő januári-februári) árfolyammal kellene forintosítani. Melyik árfolyamot kell használni az úton lévő készletek értékeléséhez? Ezenkívül mi az úton lévő készleteket olyan értéken mutatjuk ki a könyvekben, ami már tartalmazza a vámot, a szállítási költséget, a vámkezelési díjakat stb., tehát minden járulékos költséget is. Helyes ez a kimutatás?

Kérdés: Egy betéti társaság létesítő okiratán az ellenjegyzés időpontja 2021. 08. 01. A cégbírósági bejegyzés kelte 2021. 08. 07. A betéti társaság bejelentette, hogy kata szerinti adóalanyiságot választ. A Katv. 4. § (2) bekezdése alapján a kata szerinti adóalanyisága 2021. 08. 01-én jön létre (az ellenjegyzés napja korábbi, mint a vállalkozás nyilvántartásba vételének napja). A betéti társaság a tevékenységét 2021. 09. 30-ig csak a székhelyén végezte, és a székhely szerinti "A" önkormányzathoz határidőben bejelentette a Htv. 39/B. § (3) bekezdése szerinti 2,5 millió forintos adóalap választását. 2021. 10. 15-én a betéti társaságnak telephelye keletkezett egy másik, "B" önkormányzat illetékességi területén. A "B" önkormányzathoz a 2,5 millió forintos adóalap-választás bejelentése már nem lehetséges, tekintettel a Htv. 39/B. § (9) bekezdésében meghatározott kata hatálya alá tartozás kezdőnapjától számított 45 napos határidő elmúltára. AHtv. 39/B. § (3) bekezdése szerint ugyanakkor a kisadózó 2,5 millió forintos adóalap választására vonatkozó bejelentett döntése esetén az adó adóévi alapja a székhelye és telephelye szerinti önkormányzatonként 2,5-2,5 millió forint (illetve annak időarányosított része). Ez alapján kizárt, hogy a betéti társaság ugyanarra az időszakra az "A" önkormányzat esetében más adómegállapítási módot alkalmazzon, mint "B" önkormányzat esetében. Aleírtak alapján hogyan kell jogszerűen megállapítania a betéti társaságnak az "A" és a "B" önkormányzat illetékességi területére jutó, településszintű helyi iparűzési adó alapját?

Kérdés: Ügyfelünk egy havi áfás fuvarozó kft. A felesége tulajdonában van egy lovasegyesület. A kft. bérli a lovasegyesület részére a telephelyet, amelyet a kft. nevére számláznak ki rezsivel együtt. Miként kell könyvelni ezt a számlát? Az áfa levonható ilyen esetben?

Kérdés: A fióktelep Magyarországon egy javítóműhelyt bérel, amelyben speciális járművek javításával foglalkozik. Rendelkezik néhány alkalmazottal, helyben ők végzik ezt a tevékenységet. Az egyes munkákban azonban gyakran közreműködnek a központ (anyavállalat) alkalmazottai is. Amennyiben anyag, alkatrész szükséges, akkor ezt a központ biztosítja. Biztosít továbbá eszközöket is a munkához (pl. személygépkocsikat a magyar munkavállalóknak). Jelenleg az anyavállalat és a magyar fióktelep között semmilyen elszámolás nincs. A számlákat a vevők felé a külföldi anyavállalat állítja ki. A megrendelők kivétel nélkül külföldi vállalkozások. A központ a fióktelep eredményét cost plus eljárással kívánja megállapítani, azaz a fióktelepnél elszámolt költségekből kíván kiindulni a fióktelepnél kimutatott árbevétel meghatározásakor. Azaz – értelmezésük szerint – a központ megrendelte ezeket a javításokat a magyar fiókteleptől, és értékesítette a megrendelő felé. Szabályos ez az eljárás? Amennyiben igen, hogyan kell eljárni, bizonylatolni? Vagy kötelezően a fióktelepnek kellene kiállítania a számlákat a megrendelők felé, és a központtal is el kell számolni költségoldalon? Melyik eljárás helyes? Esetleg mindkét eljárás alkalmazható? A két esetben hogyan kell kezelni (bizonylat- és áfaszempontból) a központ és a fióktelep közötti anyagmozgásokat és szolgáltatásokat?

Kérdés: Cégünk fő tulajdonosa magántulajdonú ingatlanát eddig szívességi használatra engedte át telephely céljára. Most az ingatlan 10 éves bérleti jogát, mint vagyoni értékű jogot – igazságügyi ingatlanszakértő értékelése alapján – kívánja a cégbe megnevezett értékkel bevinni, ezzel is stabilizálva a telephely hosszú távú használatát. Az ügylettel kapcsolatban milyen adózási kötelezettségei keletkeznek a bérleti jogot bevivő magánszemélynek és a bérleti jogot megkapó cégnek?

Kérdés: A kft. fő tevékenységi köre 5610.08 éttermi vendéglátás. Cégünk több belvárosi gyorséttermet üzemeltet, melyek mindegyike melegkonyhás engedéllyel rendelkezik; az értékesített ételek helyben készülnek, az üdítők azonban nem. Ülőhelyek tekintetében telephelyeink a következő kategóriákba esnek:
–az egyik telephelyünk kiadóablakkal működik, se beltéri leülési lehetőség nincs, se üzlethez tartozó terasz;
–a másik telephelyünknek van egy külső, kb. 20 férőhelyes terasza, de beltéri leülési lehetőség nincs;
–a harmadik telephelyünknek van egy külső terasza és bent is le lehet ülni.
Pénztárgépeinkben elvitel esetén 27%-os áfakulcsot használunk, helyben fogyasztás esetén 5%-os áfakulcsot; a nem helyben készült üdítőkre minden esetben 27%-os áfakulcsot. Ha a vendég egy olyan telephelyünkön fogyaszt helyben készült ételt, ahol megrendelés után "helyben", az étteremhez tartozó teraszon fogyasztja el az ételt, akkor használhatjuk-e a kedvezményes 5%-os áfakulcsot? Bármilyen esetben alkalmazható-e az 5%-os áfakulcs nem helyben készült üdítő értékesítése esetén? Egyértelmű elvitel esetén (amikor a vendég nem a teraszon fogyaszt, hanem elviszi a vásárolt ételt/italt) alkalmazható-e az 5%-os áfakulcs bizonyos feltételek mellett?

Kérdés: Adott egy "A" Kft. ahol egy magánszemély 35%-ban tulajdonos (ő az ügyvezető), 27,5%-ban egy francia társaság, 37,5%-ban pedig egy német társaság. Az "A" Kft.-ben ügyvezető magánszemély tag létrehoz egy másik "B" Kft.-t, amelyben egyedüli tulajdonos ő lesz, azaz 100%-ban. Viszont ebben az új kft.-ben nem ő lenne az ügyvezető. Akét cég üzleti kapcsolatban lenne, sőt az "A" Kft.-től bérelné az új "B" Kft. a tevékenység végzéséhez a telephelye egy részét. Fennáll ekkor a két cég között a kapcsolt vállalkozás (kapcsolt partnervállalkozás, kapcsolódó vállalkozás)?