Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2001. november 8-án (21. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 410

[…] Ezért ebben az esetben a szerviz adóköteles, áfa hatálya alá tartozó szolgáltatást nyújt az eladó (szolgáltató) felé. Előfordulhat olyan eset, hogy a kereskedő (forgalmazó) és a szerviz ugyanazon jogalany, azonban a szóban forgó kereskedő a többi forgalmazóval, illetve a gyártóval kötött megállapodás alapján nemcsak a tőle vásárolt hibás termékeket javítja meg, illetve cseréli ki, hanem a mástól vásároltakat is. Ebben az esetben arról van szó, hogy a többi forgalmazótól szerződésben a szavatossági kötelezettséget átvállalja az egyik forgalmazó, a hibás teljesítésből folyó igényekért a vevővel szemben ő tartozik helytállni a többi forgalmazó helyett. (Ez az eset annyiban különbözik az előzőtől, hogy ott a szerviz nem volt szavatossági kötelezett a vevővel szemben, csupán a kereskedő megrendelése alapján végzi el a javítást [e tekintetben kettejük viszonyában közömbös, hogy az egyébként a kereskedőnek a vevő felé fennálló szavatossági kötelezettségeit elégíti ki]. Míg ebben az esetben a gyártóval, illetve a forgalmazóval kötött szerződés alapján ez az egy forgalmazó lesz közvetlenül a vevő felé az összes forgalmazó helyett a szavatossági kötelezett. Ezért ennek a konstrukciónak az adózása megegyezik azzal az esettel, amikor a kereskedő javítja, cseréli ki a saját maga által értékesített termékeket, azaz adókötelezettség nem áll fenn.) Mivel nem tekinthető különálló ügyletnek a kicserélés, illetve kijavítás, az nem minősül ellenérték nélküli önálló szolgáltatásnak, értékesítésnek sem, így a 33. § (1) bekezdése a) pontjának levonási tiltása sem alkalmazható. A gyakorlatban a szavatossági konstrukciók általában nem két szereplővel (vevő, illetve eladó), hanem három vagy annál több szereplővel (vevő, kereskedő, gyártó) bonyolódnak. A vevő visszaviszi a hibás terméket a kereskedőnek, aki azt kicseréli, illetve kijavítja, és a gyártó ennek ellenértékét megtéríti a kereskedőnek, illetve a kicserélt termék helyett újat ad. Ebben az esetben is csak látszólag jön létre új termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás, tehát nem úgy kell minősíteni az ügyletet, hogy a vevő felé értékesített új termékért, javításért a gyártó fizet. Az ügylet valódi tartalma ugyanis itt is a szavatosságon alapul. A mindenkori eladó a mindenkori vevő felé a Ptk. szerint szavatossággal tartozik, azaz nemcsak a kereskedő tartozik a vevő felé szavatossággal, hanem a gyártó is a kereskedőnek. A három fél közötti jogviszony jogilag független, tehát ha a végfelhasználó (a vevő) szavatossági igényét érvényesíti, azt kizárólag a kereskedővel szemben érvényesítheti, ugyanakkor a kereskedőnek ettől független szavatossági igénye van a gyártóval szemben. A gyártó és a vevő között nincs semmilyen szerződéses kapcsolat. A kereskedő a termék kicserélésével, kijavításával kielégíti a vevő szavatossági igényeit – amely tehát az előzőek szerint nem áfa hatálya alá tartozó ügylet –, a gyártó pedig a kereskedő szavatossági igényeit elégíti ki a cserével, illetve árleszállítással, amelynek konkrét módja sok esetben pénzvisszautalás, tehát pénzbeli megtérítés. Ha a kereskedő kijavítja a terméket, úgy a kereskedő által a gyártó felé érvényesített szavatossági igényei során értelemszerűen újra nem lehet szó javításról, hiszen egy hibás terméket csak egyszer lehet kijavítani. Ezért alkalmazzák a gyakorlatban általában az árleszállítást (pénzbeli megtérítést) a gyártó-kereskedő viszonylatában. A Ptk. egyébként is választást enged a jogosultnak (a kereskedőnek, illetve a vevőnek) a kijavítás és az árleszállítás között. Így a kijavítás által, illetve a cserével nemcsak a kereskedő nem teljesít a vevő felé új szolgáltatást, értékesítést, hanem a gyártó sem a kereskedő felé, tehát sem számlázási, sem áfafizetési kötelezettsége nem keletkezik a kereskedőnek és a gyártónak sem. A szavatosságon kívül a jótállás (garancia) is a hibás teljesítés orvoslására szolgál. A jótállás alapulhat szerződésen, de egyes esetekben (pl. tartós fogyasztási cikkek esetén) a jogszabály kötelezően alapít jótállást. A jótállás többletjogosítványokat ad a vevőnek részben azzal, hogy általában a szavatossági igények érvényesítésére nyitva álló 6 hónapos határidő helyett hosszabb határidőt (például 2, illetve 3 évet) biztosít a vevőnek, másrészt a kicserélés kérését nem köti olyan szigorú feltételrendszerhez, mint szavatosság esetén. Tartalmában azonban hasonló helytállásról van szó, az eladó, szolgáltató itt is a hibás teljesítését orvosolja e jogintézménnyel, és a jótállás alapján érvényesíthető jogok is hasonlóak: kijavítás, kicserélés, árleszállítás. A fő eltérés a két jogintézmény között a bizonyítási teher kérdésében van: míg a szavatosságnál a vevőnek kell bizonyítani, hogy a hiba már a teljesítéskor megvolt, a jótállásnál az eladót terheli annak bizonyítása, hogy a hiba a teljesítést követően keletkezett. Ezen eltérés azonban az áfa szempontjából nem releváns: amennyiben ugyanis a hibás teljesítés bizonyítást nyer, az eljárás hasonló a szavatossághoz. Egyebekben – mivel a jótállás többletjogosítványt ad – nem csorbíthatja a […]