3360 talált cikk a szolgáltatás kifejezésre

Kérdés: A 479/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet 22. §-a (1) bekezdése szerint: "A civil szervezet egyszerűsített éves beszámolója a mérleg és az eredménykimutatás mellett – az Ectv. vonatkozó előírásai figyelembevételével – a Tv. szerinti kiegészítő mellékletet is tartalmaz", és amely előírást először a 2019. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni. Az itt említett civil törvény különös előírást e tekintetben a támogatások, illetve a megvalósított programok tekintetében ír elő. Egyesületünk kettős könyvvitelt vezet, egyszerűsített beszámolót készít, közhasznú alaptevékenységén kívül más tevékenységet nem folytat, bevételei tagdíjakból és oktatási díjakból (összesen 2 millió), illetve a kapott támogatásokból (10 millió) tevődik össze. A beszámoló elkészítésére az OBH által közzétett, az idén PK-542 számot viselő nyomtatványt használjuk, amelynek 9. oldala a "Kiegészítő melléklet", az azonban csak a civil törvényben nevesített közzétételeket tartalmazza ugyanúgy, ahogy a korábbi években is. Mit kell tartalmaznia a mi esetünkben a kiegészítő mellékletnek (kell-e külön kiegészítő melléklet)? Szükséges-e esetünkben mérlegképes könyvelői minősítéssel rendelkező szakembert alkalmazni a beszámoló összeállítására (ellenjegyzésére)?

Kérdés: Társaságunk az ügyviteli feladatok ellátásához szükséges nyomtatást nyomtatók bérlésével oldja meg. A szállító számlázza felénk a nyomtató bérleti díját (ami magában foglal X darabszámú nyomtatást), valamint az alapdíjon felüli nyomtatás díját. A nyomtatók bérleti díját bérleti díjként könyveljük, az alapdíjon felüli nyomtatás díját pedig egyéb költségként (szintén az igénybe vett szolgáltatások költségei között). Helyesen járunk el?

Kérdés: A társaság a tulajdonában álló ingatlanját értékesíti oly módon, hogy a vevő az ellenérték megfizetését a társaság kötelezettségének átvállalásával rendezi. Így az ingatlan új tulajdonosa rendezi a kötelezettséget annak jogosultja felé. Létezhet-e a Ptk. szerint ilyen megállapodás, illetve jól gondoljuk-e a könyvelendő tételt? Ez esetben az ingatlanértékesítésen realizálódik eredmény, nem pedig kötelezettség elengedése címen (hisz a kötelezettséget nem ingyen vállalják át)? Az ingatlan nettó értéke: 20 egység, ellenértéke: 100 egység; az átvállalt kötelezettség 100 egység. T 3 vevő – K 96 egyéb bevétel 100 egység; T 86 egyéb ráfordítás – K 12 ingatlan: 20 egység; T 4 kötelezettség – K 3 vevő: 100 egység.

Kérdés: Áfamentes betéti társaság nyílt végű pénzügyi lízinggel szerez be személygépkocsit. A kérdés a le nem vonható áfára vonatkozik. Helyes-e az az eljárás, ha a bt. a gépjárművet a nettó értéken (azaz áfa nélkül) veszi nyilvántartásba, és a havi törlesztőrészletekről szóló számlában szereplő áfaösszeget teljes egészében egyéb ráfordításként számolja el? Vagy – mivel az áfa teljes egészében nem levonható – az a bekerülési értéke része? Példa: gépkocsi nettó ára 3.500.000 Ft, 27% áfával növelt ára 4.445.000 Ft. A számla a törlesztőrészletről nettó 50.000 Ft, áfa 13.500 Ft, kamat 15.000 Ft. Nyilvántartásba vétel: T 16 – K 44: 3.500.000 Ft. Törlesztőrészlet-számla könyvelése: T 44 – K 45: 50.000 Ft; T 86 – K 45: 13.500 Ft; T 87 – K 45: 15.000 Ft. Vagy a nyilvántartásba vétel: T 16 – K 44: 4.445.000 Ft. Törlesztőrészlet-számla: T 44 – K 45: 63.500 Ft, T 87 – K 45: 15.000 Ft. Mindkét esetben a futamidő végén a 44 egyenlege nulla lesz, viszont nem azonos a gépkocsi nyilvántartási értéke, és így az elszámolt értékcsökkenés összege sem. Melyik eljárás a helyes?

Kérdés: 2017. június 7. napján az ingatlant építő cég adásvételi szerződést kötött a vevővel. A szerződés tárgya egy lakás, gépkocsibeálló hely és tároló. A vevő a foglalót és a meghatározott időpontokban "vételárrészletet" fizet az eladónak, amit előlegként kezeltünk, hiszen a "vételárrész" utalása fizetési időpontokhoz, és nem készültségi fokhoz kötött. A szerződés szerint az utolsó "vételárrész" megfizetésének feltétele, hogy az eladó a lakóépületre vonatkozó jogerős használatbavételi engedélyt beszerezze, a társasház-alapítás tényét az ingatlan-nyilvántartási hatóság bejegyezze, a lakást és a teremgarázst az ingatlan-nyilvántartási hatóság önálló albetétként vegye nyilvántartásba, továbbá a lakás és a teremgarázs műszaki átadás-átvételére sikeresen sor kerüljön. Eladó a tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartja. A szerződés szerint a műszaki átadás-átvétel tervezett határideje 2018. 02. 28. Eladó a lakást a vételár teljes összegének kiegyenlítését követően átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg, legkésőbb 2018. 03. 31. napján adja a vevő birtokába. Felek a szerződésben megállapodnak abban, hogy ha bármely fél késedelembe esik, kötelesek a másik félnek napi 10.000 Ft késedelmi kötbért fizetni, amelynek maximuma 30 nap. Az átadás végül 2020. 04. 14. napján történt meg. A lakás, a teremgarázs és a tároló ekkor került kiszámlázásra. Úgy gondoltuk, hogy az ingatlan bekerülési értékét a kiszámlázás időpontjáig a befejezetlen soron tartjuk nyilván. Ezen álláspontunkat azonban megkérdőjelezi, hogy a vevő 2018 júniusában beköltözött a kérdéses lakásba. Az ingatlant építő cég a lakásra jutó rezsiköltséget 2020 áprilisában visszamenőlegesen kiszámlázta a vevőnek. Az ingatlant tehát a vevő már 2018 júniusában használatba vette arra való hivatkozással, hogy cserébe lemond a szerződésben kikötött kötbérről. Helyes-e a befejezetlen termelés soron szerepeltetni a nevezett lakás bekerülési értékét a kiszámlázás időpontjáig, amikor a rezsi továbbszámlázott tételeiből kiderül, hogy a lakást a vevő már 2018 márciusa óta birtokba vette? Hogyan jár el helyesen az ingatlant építő társaság számviteli és adózási szempontból?

Kérdés: Fuvarozással foglalkozó cégünk belföldi és külföldi tankolásairól kéthetenként gyűjtőszámlát kap az egyes szolgáltatóktól. A DKV a gyűjtőszámlában szereplő egyes számlákat a szervizország pénznemében tünteti fel, euróra (a fizetés pénznemére) átváltva. Teljesítési idő az egyes számlákon nem szerepel, csak az egyes tankolások dátuma. Az OMV és a SHELL a gyűjtőszámlában szereplő egyes számlákat a szervizország pénznemében tünteti fel forintra (a fizetés pénznemére) átváltva. Teljesítési idő nem szerepel az egyes számlákon, csak az egyes tankolások dátuma. A Mol a gyűjtőszámlában szereplő egyes számlákat a szervizország pénznemében tünteti fel forintra (a fizetés pénznemére) átváltva. Teljesítési idő szerepel az egyes számlákon, a magyarországi számla esetén a folyamatos teljesítés szabályai szerint, a külföldi számlák esetén, a számlán feltüntetett teljesítési idő, vagy a számlázási időszak utolsó napja, vagy időben a legutolsó tankolás időpontja. Az említett szolgáltatók esetén mikori teljesítési idővel (kivéve a Mol, amely a számlán feltünteti azt), milyen devizanemben könyveljük a kötelezettségeinket, külföldi deviza esetén milyen árfolyamon kell a kötelezettséget forintosítani?

Kérdés: Az online számlázás kiterjesztésével kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy Önök elképzelhetőnek tartják-e, hogy a belföldi értékesítés áfasorai a bevallásban eltérnek a kiállított számlák értékétől, természetesen az önrevíziós eseteket kivéve? Konkrétan olyan esetekre gondolok, amikor a saját termelésben előállított terméket fesztiválon, egyéb reprezentációs eseményen kóstoltatjuk, vagy vendégül látunk szakújságírókat, partnereket, akiknek bemutatjuk az új vagy már ismert termékeinket. Ezeket a termékeket, mint reprezentációhoz felhasználtakat, úgynevezett belső számviteli bizonylattal írjuk ki a készletről, és vegyes tétellel számoljuk el a piaci ár utáni áfaértéket. Másik eset lehet, amikor a korábban vásárolt termék áfáját visszaigényeltük, de később reprezentációra kerül felhasználásra. Ebben az esetben se kerül kiállításra számla, de az áfát felszámítjuk és megfizetjük.

Kérdés: A cég, melyet könyvelek, hímzett terítők, párnák, ruhák (új és használt) értékesítésével foglalkozik (árrésadózást alkalmazva). Pénztárgép használatára vagyunk kötelezettek. Főként külföldről érkező turisták vásároltak nálunk, bankkártyás fizetéssel. Eddig az volt a gyakorlat, ha a vevő számlát kért, akkor is beütöttük a pénztárgépbe azt (a pénztárgépes nyugtát a könyvelés részére átadott példányhoz tűztük). A bankkártyás vásárlásokat egy külön gyűjtőbe rögzítettük, de számlakérés esetén az ellenértéket is beütöttük. 2020. 07. 01-től milyen gyakorlatot kövessünk, hogy a kétszeres adatszolgáltatási problémát elkerüljük? Ha a vevő készpénzzel/vagy bankkártyával fizet, a vevő adóalany és számlát kér, be kell-e ütnünk a pénztárgépbe a számla ellenértékét? (Külön gyűjtőbe üssük, a számla készpénzes ellenértékét külön kasszába tegyük?)

Kérdés: Tények: egy partnerünkkel megbízási szerződés jött létre marketingfeladatok elvégzésére. A munkára 50% előleg lett kifizetve, amelynek beérkezését a partner előlegszámla kiállításával elismerte. A partner hibásan teljesített, emiatt pert kezdeményeztünk, amelynek tárgya nem a hibás teljesítés, hanem késedelmikötbér-követelés. A partner felé egyezségi ajánlatot tettünk, és kértük a megbízási díj 50%-ra mérséklését, ami a fizetett előleg összegével egyező. Ezt a közreműködő nem fogadta el, ezért egyezségi ajánlatunk érvényét vesztette. A partner viszont keresetében az előlegen felüli, további 50%-ra perel bennünket. A per folyamatban van, és ügyvédünk szerint valószínűtlen, hogy bármelyik fél keresete megállja a helyét. Előlegre vonatkozó egyenlegközlőnket a partner azzal a válasszal küldte vissza, hogy nem ismeri el az előleget, mert nem ő tartozik az előleggel, hanem mi a szerződéses összeg második 50%-ával. Felmerült, hogy mivel a partner nem ismerte el az előleget, fedezetként az előleggel megegyező összegű céltartalékot kötelező képezni. Helyes-e ez az álláspont?

Kérdés: Nonprofit kft. tevékenysége projektek menedzselése. Önkormányzatokkal közösen nyert pályázat keretében a kft. projektmenedzsmentre nyert támogatást, az önkormányzat pedig beruházási jellegű támogatást nyert. A pályázatok elszámolása benyújtásra került, viszont a mérlegkészítés időpontjáig a támogatás nincs jóváhagyva. A pályázatokban elnyert összeg előlegként szerepel, azonban a költségek ténylegesen felmerültek. Időbeli elhatárolással hogyan tudjuk rendezni azt, hogy az összemérés elve ne sérüljön, és a kft.-nek ebből eredően 2019. évben ne legyen nagyságrendű vesztesége, 2020-ban pedig ugyanilyen összegű nyeresége?