630 talált cikk a használatbavétel kifejezésre

Kérdés: A lízingbe adótól a lízingbe vevő 3 év határozott időre termelőeszközöket lízingel. A lízingbe vevő az eszközöket a bérbevevőnek bérbe adja 3 évre, határozott időre. A bérleti szerződésben szerepel, ha a bérleti szerződés lejáratakor a bérbevevő nem él a vétel jogával, akkor vissza kell adnia a bérbeadónak az eszközöket. A bérleti szerződésben eszközértékről, maradványértékről nem esik szó, csak a bérleti díj összegét tartalmazza. A három fél egy különmegállapodást is kötött, mely szerint, ha a lízingbe vevő nem él a lízingszerződés végén a vételi jogával, a bérbevevő a megállapodás alapján a lízingbe adó írásbeli felhívása alapján köteles az eszközöket egy előre meghatározott áron megvenni. A bérbevevő oldaláról hogyan kell kezelni a számvitelben ezt a helyzetet? Elegendő, ha a bérleti díjat könyveljük költségként a bérbeadó számlája alapján, és ha a lízingszerződés végén a bérbevevő veszi meg a termelőeszközöket, akkor a lízingbe adó cég számlája alapján tárgyi eszközként nyilvántartásba vesszük (aktiváljuk, majd értékcsökkenést számolunk el a további használat idejére)?

Kérdés: Van egy budapesti ingatlanunk, amin fejlesztést hajtunk végre. A belvárosi telken lévő épületegyüttes tulajdonképpen két épület: az egyiket teljesen lebontjuk, a helyén és a telek további beépítetlen részén felépítünk két vadonatúj épületet, amiben lakások lesznek, amiket eladunk. A másik régi épületet pedig teljesen felújítjuk. Az egyik generálkivitelező végzi a bontást és a mélyépítést, a másik pedig felépíti a két házat, és felújítja a megmaradó épületet. Az engedélyek rendben vannak, az áfakérdést már tisztáztuk az adószakértőkkel. Számviteli jellegű kérdéseinkre szeretnénk válaszokat kapni:
1. Jó megoldás-e, ha az első fővállalkozó munkáját kettébontjuk? Ami bontás, az azért van, hogy a két épület megépülhessen. Így a bontás ellenértéke beruházás, de nem a telekre, hanem az új épületre, ám csak az egyikre, mert az oda épül, a másik új, az teljesen érintetlen területre. Vagy mehet egybe? Kell ezt bontani vagy sem?
2. Mélyépítés a két teremgarázshoz és a tárolókhoz szükséges. A két teremgarázsnak és valamennyi tárolónak külön helyrajzi száma lesz, külön adtuk el azokat. A mélyépítés tulajdonképpen ezeknek kell. Ha a teljes mélyépítést (vagy valamilyen bontás alapján azt, ami rájuk esik) a két teremgarázsra és a tárolókra számoljuk el, akkor ezek végül igen veszteségesek lesznek, de ez nem egy számviteli szempont.
3. A lebontott épületnek volt egy könyv szerinti értéke. Ezzel mi a teendőnk? Rendkívüli vagy terven felüli értékcsökkenés? Vagy selejtezés és leírás? Szembe lehet-e ezt állítani észszerűen valamivel, valamilyen teljesítménnyel, mivel a bontás valamilyen teljesítmény elérése érdekében szükséges? A két új épület ugyanúgy épül, de az egyiknél először bontani kell, plusz ez a könyv szerinti érték is itt van. Tehát, ha mindent külön veszünk, akkor az egyik új ház aránytalanul drágább lesz, pedig az egész egy projekt. Külön számoljunk, vagy terítsük mindkettőre?
4. Mi legyen a telek értékével? Azt megtanultuk, hogy ingatlan nincs telek nélkül, és azt külön kell nyilvántartani. Jelenleg a két új épület a telek kb. felét foglalja el, és ezekben az épületekben a mi tulajdonunk kb. 15 százalék lesz, minden mást eladunk. Kérdés, hogy ha eladjuk bármelyik lakást, amit mi építtetünk, akkor telket is eladunk vele? Ha igen, akkor mennyit? Milyen arányban számoljunk? Akkor ki kell vezetni a telek könyv szerinti értékéből annyit, és minden eladott lakás esetében ugyanígy. Végül is, ha eladunk minden lakást, kivezetjük, akkor nem igaz az, hogy a telek 100 százalékban a mi tulajdonunk marad. Vagy igaz?
Végül szeretnék általában véve egy szakértői iránymutatást kapni arra, hogy a lakások, a felújított másik épületben lévő irodák, teremgarázsok, tárolók, közös helyiségek stb. esetében a két fővállalkozó számláit, magát a beruházási teljesítményt hogyan próbáljuk szétszedni? Mennyire kell a mérhetetlenül aprólékos műszaki leírásokat figyelembe venni, mennyire lehetünk "nagyoltak"? A maradó ingatlant aktiválni kell, az eladandót kivezetni, de mindenképpen önköltséget kell számolnunk lakásra, irodára, garázsra, tárolóra, közös helyiségekre, mindezt a fentiekben leírtak (bontás, mélyépítés, két új épület) figyelembevételével. Jó lenne ebben egy gyakorlattal rendelkező szakember tanácsa, iránymutatása.

Kérdés: Áfamentes betéti társaság nyílt végű pénzügyi lízinggel szerez be személygépkocsit. A kérdés a le nem vonható áfára vonatkozik. Helyes-e az az eljárás, ha a bt. a gépjárművet a nettó értéken (azaz áfa nélkül) veszi nyilvántartásba, és a havi törlesztőrészletekről szóló számlában szereplő áfaösszeget teljes egészében egyéb ráfordításként számolja el? Vagy – mivel az áfa teljes egészében nem levonható – az a bekerülési értéke része? Példa: gépkocsi nettó ára 3.500.000 Ft, 27% áfával növelt ára 4.445.000 Ft. A számla a törlesztőrészletről nettó 50.000 Ft, áfa 13.500 Ft, kamat 15.000 Ft. Nyilvántartásba vétel: T 16 – K 44: 3.500.000 Ft. Törlesztőrészlet-számla könyvelése: T 44 – K 45: 50.000 Ft; T 86 – K 45: 13.500 Ft; T 87 – K 45: 15.000 Ft. Vagy a nyilvántartásba vétel: T 16 – K 44: 4.445.000 Ft. Törlesztőrészlet-számla: T 44 – K 45: 63.500 Ft, T 87 – K 45: 15.000 Ft. Mindkét esetben a futamidő végén a 44 egyenlege nulla lesz, viszont nem azonos a gépkocsi nyilvántartási értéke, és így az elszámolt értékcsökkenés összege sem. Melyik eljárás a helyes?

Kérdés: 2017. június 7. napján az ingatlant építő cég adásvételi szerződést kötött a vevővel. A szerződés tárgya egy lakás, gépkocsibeálló hely és tároló. A vevő a foglalót és a meghatározott időpontokban "vételárrészletet" fizet az eladónak, amit előlegként kezeltünk, hiszen a "vételárrész" utalása fizetési időpontokhoz, és nem készültségi fokhoz kötött. A szerződés szerint az utolsó "vételárrész" megfizetésének feltétele, hogy az eladó a lakóépületre vonatkozó jogerős használatbavételi engedélyt beszerezze, a társasház-alapítás tényét az ingatlan-nyilvántartási hatóság bejegyezze, a lakást és a teremgarázst az ingatlan-nyilvántartási hatóság önálló albetétként vegye nyilvántartásba, továbbá a lakás és a teremgarázs műszaki átadás-átvételére sikeresen sor kerüljön. Eladó a tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartja. A szerződés szerint a műszaki átadás-átvétel tervezett határideje 2018. 02. 28. Eladó a lakást a vételár teljes összegének kiegyenlítését követően átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg, legkésőbb 2018. 03. 31. napján adja a vevő birtokába. Felek a szerződésben megállapodnak abban, hogy ha bármely fél késedelembe esik, kötelesek a másik félnek napi 10.000 Ft késedelmi kötbért fizetni, amelynek maximuma 30 nap. Az átadás végül 2020. 04. 14. napján történt meg. A lakás, a teremgarázs és a tároló ekkor került kiszámlázásra. Úgy gondoltuk, hogy az ingatlan bekerülési értékét a kiszámlázás időpontjáig a befejezetlen soron tartjuk nyilván. Ezen álláspontunkat azonban megkérdőjelezi, hogy a vevő 2018 júniusában beköltözött a kérdéses lakásba. Az ingatlant építő cég a lakásra jutó rezsiköltséget 2020 áprilisában visszamenőlegesen kiszámlázta a vevőnek. Az ingatlant tehát a vevő már 2018 júniusában használatba vette arra való hivatkozással, hogy cserébe lemond a szerződésben kikötött kötbérről. Helyes-e a befejezetlen termelés soron szerepeltetni a nevezett lakás bekerülési értékét a kiszámlázás időpontjáig, amikor a rezsi továbbszámlázott tételeiből kiderül, hogy a lakást a vevő már 2018 márciusa óta birtokba vette? Hogyan jár el helyesen az ingatlant építő társaság számviteli és adózási szempontból?

Kérdés: A társaságnál a meglévő üzem kapacitását úgy bővítik, hogy részben az egyes berendezések alkatrészeit, motorjait cserélik ki korszerűbbre, nagyobb kapacitásúra, részben sort kerítenek bizonyos gépek, berendezések cseréjére, részben kiegészítő beruházásokat is végeznek. Ezen cserék, munkák nem vagy csak kevésbé érintenek építési hatósági engedélyeztetési hatáskörbe tartozó épületeket, illetve építményeket. Ez esetben miként kell hitelt érdemlő módon dokumentálni az üzembe helyezést?

Kérdés: Nagyberuházáshoz nyertünk el fejlesztési támogatást, amit az általános szabályok szerint időbeli elhatárolásba kell tenni, és értékcsökkenés-arányosan kell bevételként elszámolni. Hogyan kell elszámolni, ha ebből a támogatásból fedezzük a beruházás megkezdéséhez szükséges telekvásárlást is? A telket külön tervezzük aktiválni, de mivel értékcsökkenési leírása nincs, mi a helyes eljárás ilyenkor?

Kérdés: A kft.-nek van egy gazdasági épület néven szereplő ingatlana, mely ilyen megnevezéssel szerepel a földhivatal nyilvántartásában is. Az ingatlan az 1930-as években épült, 1998-ban került a kft. tulajdonába. Ezt követően anélkül, hogy lebontották volna, hozzáépítettek, felújították, de az ingatlan ugyanúgy gazdasági épület maradt. A felújítás, hozzáépítés után az új részre használatbavételi engedélyt nem kértek, és nem kaptak (kellett volna kérniük). Az ingatlant 2019-ben eladták. A kft. az ingatlanértékesítésre áfakötelezettséget választott. Az eredeti használatbavételi engedély már nem lelhető fel. Az illetékes önkormányzat úgy nyilatkozott, hogy nincs a birtokukban használatbavételi engedély 1930-ból. Valószínűsíthetően eredetileg volt használatbavételi engedély, amely alapján a földhivatali bejegyzés megtörtént. Miként kell ebben az esetben eljárni az áfa vonatkozásában? Úgy kell-e tekinteni az ingatlant, mint használatbavételi engedéllyel nem rendelkezőt, és 27 százalék áfát felszámítani, vagy vélelmezni, hogy megvolt a használatbavételi engedély, és fordított áfával számlázni (a vevő belföldi adóalany)?

Kérdés: A Covid-19 miatt hozott intézkedések kapcsán zárva tartó üzletek, irodák tárgyi eszközeinek értékcsökkenés-elszámolása leállítható-e a zárlat idejére mind számvitelileg, mind a Tao-tv. szempontjából? Mit kell tenni a leállás ügyében? Mik a teendők a számviteli politika tekintetében?

Kérdés: A Tao-tv. 7. § (1) bekezdés f) pontja szerinti fejlesztési tartalékot a (15) bekezdése szerint a lekötése adóévét követő négy adóévben megvalósított beruházás bekerülési értékének megfelelően lehet feloldani. Ez azt jelenti, hogy a beruházási számlák 16-os számlaosztályon történő elszámolásakor? Ez nem kivitelezhető, hiszen ebben az esetben még nem ismert az, hogy ez mely tárgyi eszköz tao szerinti kartonján jelenjen meg, már elszámolt értékcsökkenési leírásként, mely csökkenti a számított nyilvántartási értéket. Vagyis a fejlesztési tartalék feloldása mindenképpen az üzembe helyezéshez kell hogy kapcsolódjon? Ez egy több évig tartó beruházási folyamatnál azt fogja jelenteni, hogy a fejlesztési tartalék feloldásakor az adott tárgyi eszköznél csak az az összeg vehető figyelembe, amely az üzembe helyezés évében merült fel beruházási kiadásként? (16-os számlaosztály.) Több évig tartó, jelentős, ingatlanhoz kapcsolódó beruházásaink vannak. Ezeknél az üzembe helyezett ingatlanoknál csak egy minimális (rész) összeg számolható el a feloldással amiatt, hogy előfordulhat olyan üzembe helyezés, amikor több év után csak minimális ráfordítás csúszik át a használatbavétel évére. Cégünket ez az értelmezés meglehetősen hátrányosan érinti. A jogalkotói szándék valóban az volt, hogy a több évig tartó beruházások esetén az eszközöknél csak részben vehető figyelembe az egyébként rendelkezésre álló fejlesztési tartalék?

Kérdés: Társaságunk tárolóeszközöket (ládák, rekeszek, konténerek) bérel külföldről, amelyeket továbbad bérbe magyar partnereinek. Az eszközök nyilvántartása és nyomonkövethetősége miatt a bérelt eszközök értéke bekerül a könyvekbe, emellett az értékük pedig kötelezettségként kerül kimutatásra a bérbeadó felé, hiszen elszámolási kötelezettség áll fenn. Hogyan kell helyesen kimutatni mind az eszközértéket, mind a kötelezettség értékét a magyar számviteli szabályok szerint, figyelembe véve az Szt. 23. §-a (1) bekezdését, miszerint a bérbe vett eszközök nem mutathatók ki a mérlegben eszközként? Másik a társaság rendelkezik saját tulajdonú tárolóeszközökkel is. Ezek értékét melyik soron kell feltüntetni a mérlegben (készletek között)?