381. Számviteli Levelek / 2018. március 8.
TARTALOM

A társasházi törvény szerint a közös képviselőnek évente költségvetési tervet kell készítenie, azt a tulajdonosok között felosztania. Ez lesz a közösköltség-hozzájárulás, amely szerint a befizetett összeg előlegnek minősül. A közös képviselőnek éves beszámolót is kell készítenie, a tényleges adatok alapján elszámolást, a tényleges adatokat is a tulajdoni hányadok alapján felosztani, a tervezett és tényleges adatok közötti különbözetet ténylegesen rendezni (a túlfizetést visszafizetni). A társasház nem képezhet eredményt, mert a közös költséggel megegyezik a bevétele. A közös képviselők jelentős része azonban nem veszi figyelembe sem a számviteli, sem a társasházi törvény előírásait. Nincsenek tisztában azzal, hogy a számviteli beszámolót is el kell készíteniük, a közgyűlés elé kell terjeszteni és elfogadtatni. Erre alapozva elkészíteni a következő évi költségvetési tervet. A közös képviselők gyakorlata nemcsak jogszabályellenes, de jelentős tulajdonosi érdeksérelmet is okoz azáltal, hogy a tulajdonosokon úgy követelnek közösköltség-előleget, hogy nem számolnak el velük az előző évi többletbefizetéseikkel. Kérem észrevételeim megerősítését!

Az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése 2013. január 1-től szigorító intézkedésként az eladott áruk beszerzési értékét (elábé) és a közvetített szolgáltatások értékét csak sávosan engedi meg levonni. Az arányosítás főként a nagykereskedelemmel foglalkozó cégeket érintő, az adóalap védelmét szolgáló előírás. Ugyanakkor a nettó árbevétel és az eladott áruk beszerzési értéke bizonyos esetekben csak technikai jellegű elszámolásokat tartalmaz, növelve az iparűzési adó összegét, így nem szolgálja az arányos és igazságos közteherviselést. Nagykereskedelemben gyakori finanszírozási forma, hogy a finanszírozó pénzintézetek a kereskedő raktári készletének finanszírozására zárt végű pénzügyilízing-szerződést kötnek. Számviteli elszámolása és áfatörvénybeli kezelése a termékértékesítés szabályai szerint történik. Ebben az esetben a nagykereskedő beszerzési áron eladja a raktáron lévő készletét a lízingcégnek, amely a lízingszerződés alapján szintén nagykereskedelmi áron visszaszámlázza azt. A lízingelt eszközt újra készletre veszik, és a kereskedő később értékesíti tényleges vevői felé, amikor is a lízingszerződést felbontották. A lízingszerződés megkötésekor végrehajtott számlázással a nagykereskedő árbevétele megnövekszik a beszerzési áron kiszámlázott összeggel, egyidejűleg az eladott áruk beszerzési értéke is nő a beszerzési áron eladott készlet értékével. Mivel eredményt nem realizál e műveleten, úgy lenne indokolt, hogy adóznia se kelljen, azonban az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése szerinti arányosítás miatt mégis keletkezik adóalap, a bevétel 15-25-30%-os mértékében. Be kell-e vonni az arányosításba a lízingcéggel a finanszírozás miatt könyvelendő technikai elábét, hiszen a könyvelésre nem tényleges kereskedelmi forgalom miatt kerül sor? Csak azért történik az elszámolás, hogy a könyvekben a lízingszerződés alapján kapott finanszírozási forrás – a lízingtartozás – megjelenjen.

A társaságnak a pályázatíró hibájából vissza kellett fizetni a fejlesztési célra (tárgyi eszköz beszerzésére) kapott támogatást. Megállapodás alapján ezért a pályázatíró cégtől kártérítésben részesült, amely összeg 2017-ben be is folyt. Ez 2017. évi bevételnek minősül? Vagy időbelileg el kell határolni, és az értékcsökkenés elszámolásakor arányosan feloldani, mivel közvetve tárgyi eszköz beszerzéséhez kapcsolódik?

2016-ban ingatlant vásároltunk. A vagyonszerzési illetéket 2017. év végén állapította meg a hatóság, 2017. év végén fizettük ki azt, és az ingatlant azóta már továbbértékesítettük. Ez esetben a vagyonszerzési illetéket hogyan kell könyvelni?

Egy nem közhasznú alapítvány a céljaihoz adományokat kap (szervezetektől és magánszemélyektől egyaránt) készpénzben, utalványokban és eszközökben. Ezen adományokat adományként tovább is adja. Jól gondolom, hogy a könyvekben ezeket a tételeket a 96-os főkönyvi számlával szemben a 86-os főkönyvi számlán kell nyilvántartani?

A 2016. évi mikrogazdálkodói beszámolóban egy vevői követelés után a cég értékvesztést számolt el, amit a társaságiadó-bevallásban adóalap-növelő tételként szerepeltetett. Ezen vevő 2017. november hónapban maradéktalanul kifizette az értékvesztéssel érintett tartozását. Mi a teendő ebben az esetben? A kormányrendelet számlatükrében követelések visszaírása számla nincs. Hogyan szüntethetem meg a 319. Vevőkövetelések értékvesztése számlát?

A számviteli törvényt a 2015. évi CI. törvény több ponton módosította az osztalék megállapításával kapcsolatosan. A módosítás előtt a 39. § (3) bekezdése alapján a tárgyévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalék jelentette az osztalék forrását. A módosítás pedig az előző üzleti évi adózott eredménnyel kiegészített szabad eredménytartalék osztalékként történő felhasználását szabályozta. Ezt úgy kell értelmezni, hogy 2015 előtt elsődlegesen a tárgyévi adózott eredmény jelentette az osztalék forrását, ha ennél több osztalékot állapítottak meg, akkor a kiegészítés az eredménytartalékot csökkentette, ezt követően pedig – mivel az osztalék mindig az eredménytartalékból kerül kifizetésre – az eredménytartalék jelenti az osztalék forrását, aminek része természetesen a nyitás után ide vezetett előző évi adózott eredmény is?

Magánszemélyként ingatlant adok bérbe. A költségelszámolás során a tételes elszámolást választanám, és az értékcsökkenéssel is szeretnék kalkulálni. Kell-e maradványértéket alkalmaznom, vagy a teljes bekerülési értékre folyamatosan számolhatom el a 2%-os értékcsökkenést, amíg az el nem fogy? Ha majd az adott ingatlant a gyerekeim öröklik, és ők is folytatják a bérbeadási tevékenységet, akkor ebben az esetben az ingatlan értéke újra értékcsökkenthető lesz az akkori bekerülési érték alapján, vagy nekik ezt tudniuk kell, hogy egyszer már az én életemben le lett értékcsökkentve, és ők újra ilyen címen nem csökkenthetik az adóalapjukat?

A horgászegyesület az éves tevékenységéhez a MOHOSZ-tól horgászokmányt, igazolványt és bélyeget kap albizományosi szerződés alapján, számlázás nélkül. Ezeket az értékcikkeket az egyesület magánszemélyek felé értékesíti, amiről számlát vagy nyugtát állít ki. A beszedett ellenérték és a forgalmazási jutalék különbözetét átutalja a MOHOSZ részére. Az egyesület a jegyzőkönyv alapján átvett értékcikkeket hol, miként mutassa ki a könyveiben? Az értékesített cikkek az egyesületnél költségek vagy ráfordítások lesznek? Az egyesület nem közhasznú, a tevékenysége csak alapcélt szolgál.

A fogorvosi bt. korábbi években szerződést kötött a MEP egészségbiztosítóval. A szerződés szerint minden hónapban kapja az ellátott betegek után az alapdíjat, illetve a kezelések után járó összegeket (bázispénz). A 456/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet szerint a 2017 decemberében 3000 E Ft összegű díjazásra jogosult, amely a Vhr. 1. melléklet B) pontja szerint használható fel. A bt. bankszámlájára az összeg 2018. 01. 02-án érkezett meg. A 3000 E Ft összeget árbevételként kell könyvelni, vagy támogatásként? Ha árbevétel, melyik év árbevétele? A 3000 E Ft-ot lehet-e úgy értelmezni, hogy a korábbi évek alulfinanszírozása miatt kapta a bt., azaz a korábbi években elköltötte a Vhr. 1. pontjának B. melléklete szerinti költségekre? Ha a bt. bankszámlára érkezése utáni költségekre lehet felhasználni, akkor ezt az összeget el kell határolni? De mely évekre?

A közhasznú szervezet külföldi bankkártyás vásárlásai reprezentációval kapcsolatosak. A vásárlásokról számlák nem állnak rendelkezésre. Ezek egy része már 4-5 éve történt, nincs remény a külföldi partnertől a számla beszerzésére. Emiatt a munkavállalókkal kapcsolatos elszámolások a könyvelésben nyitottak. Helyes eljárás-e, hogy ha az adózás rendben megtörtént, akkor jegyzőkönyvben történő dokumentálást követően ezeket a tételeket kivezetjük az egyéb ráfordításokkal szemben?

Munkavállalók az anyavállalatnál vannak. Együttműködési megállapodás rögzíti, hogy az anyavállalatnál lévő munkavállalók egy része kizárólag a leányvállalat feladatait látja el. Ezen munkavállalókhoz kapcsolódó alábbi költségeket közvetlenül viselheti-e a leányvállalat, ha a számla a leányvállalat nevére szól, és a kifizetésekhez kapcsolódó adó- és járulékterheket megfizeti: a képzés költségei (iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli oktatás), külföldi kiküldetés (szállás, utazás, étkezés), mobiltelefon számlája, kávé-, vízfogyasztás.

A filmgyártással foglalkozó kft. elsősorban dokumentumfilmeket készít, ritkán játékfilmet is. A cég produceri tevékenységet végez, megírja a pályázatokat, és felkutatja a lehetséges forrásokat a film előállításához. Amikor a megfelelő mennyiségű pénz rendelkezésre áll, megszervezi a film legyártását, kifizeti az alkotókat és közreműködőket. A kész film vetítését szervezi. Mint jogtulajdonos, az elkészült filmet – mint szellemi alkotást – készletre veheti? Milyen értéken? Mert a bekerülési érték mindig több, mint a várható bevétel. Amennyiben készletre veheti, változhat-e az értéke az évek során?

Társaságunk egy független vállalkozástól vett igénybe szolgáltatást. A késedelmes/hibás teljesítésből adódóan a számla összegének egy részét nem fizettük ki, és a különbözetre kötbérszámlát állítottunk ki. A kötbérszámlát és a szállítói tartozást időközben kompenzáltuk. Az egyeztetések során kiderült, hogy a partner vitatja a kötbér jogosságát. Az Szt. szerint nem mutathatunk ki a mérlegben el nem fogadott, kétes követeléseket. Mi a teendő ebben az esetben? Hogyan kell eljárnunk helyesen, ha társaságunk jogosnak ítéli a követelést, de a partner azt vitatja?

A bt.-nek több millió forintos eredménytartaléka van. A kft.-nek 10 millió Ft-os tagi kölcsöne, amit jegyzett tőkévé alakít megszűnés vagy eladás előtt. Ha a bt. megvásárolja, összeolvad a kft.-vel, kiveheti a kft. 10 milliós jegyzett tőkéjét adómentesen? Mennyi lenne a kft. minimumcégértéke? A kft. 2 éve veszteségesen működik, adóssága nincs, tagi kölcsönből működött. Mit javasol a bt.-nek? Hogyan vegye ki az eredménytartalékot, ha lehet, adómentesen?